Magyar Péter = Orbán Viktor újragondolt verziója.
Egyre többen osztják meg azt a nézetet (főként a közösségi médiában, kommentek formájában), hogy a Tisza Párt a Fidesz 2.0-ként funkcionál. Ez a kifejezés arra utal, hogy egy újabb, lehetőség szerint eltérő (ki-ki saját szempontjai szerint ítélje meg, hogy jobb vagy rosszabb) változaton van szó. Azonban úgy vélem, hogy ez az értelmezés inkább a párt személyi vezetőjére, Magyar Péterre vonatkozik. Ő ugyanis sok szempontból Orbán Viktor 2.0-ként is felfogható, hiszen az ő célja is, hogy elérje azt a pozíciót, amelyet a miniszterelnök betölt, és ennek érdekében (amennyire csak lehetséges és szükséges) a Fideszt is megpróbálja egyesíteni saját ambícióival.
A megítélés szempontjából hasznos lehet összehasonlítani a két egyén közötti eltéréseket és hasonlóságokat. Érdemes alaposan szemügyre venni azokat a jelentős aspektusokat, amelyekben MP úgy tűnik, hogy követi tanítójának példáját.
A két érintett szervezet között óriási különbségek feszülnek, amelyek alapvetően meghatározzák működésüket. Orbán Viktor az egyetemi barátaival közösen alapított pártjában végig domináns szerepet játszott; az ideológiai irányváltások zöme az ő kezdeményezéseinek a következménye. Ahogy a politikai tájat folyamatosan formálta, úgy a pártot is át kellett alakítania. Közben nem mindenki tudta követni a tempóját, és több értékes kollégájától is el kellett búcsúznia. Az tény, hogy a párt nélkül a demokrácia ilyen mértékű leépítése elképzelhetetlen lett volna. Azonban mindez nem valósulhatott volna meg anélkül, hogy Orbán ne építette volna ki azokat a szoros kapcsolatokat, amelyek a mai napig szolgálják őt. Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszott a szűk körű, közvetlen munkatársakból álló csapat: a hűséges egyetemi társak, valamint azok a gondosan kiválasztott, látható és vállalható figurák, akik nap mint nap megjelennek a politikai színtéren.
A Fidesz mára már nem tekinthető valódi demokratikus pártnak. A belső hatalmi struktúrák olyan mértékben centralizálódtak, hogy Orbán Viktor gyakorlatilag mentesült a politikai ellensúlyoktól. A párt fő feladata mára csupán annyira korlátozódott, hogy megőrizze a látszatot, amely hosszú ideig megvalósult, mind a nemzetközi, mind a hazai színtéren. Ehhez a jól kontrollált, gyakran elferdített médiától kezdve a demokratikus intézmények fokozatos lebontásán át, egészen a jogszerűtlen jogalkotásig minden lehetséges eszközt felhasznál. A hatalom megőrzése érdekében a rendszer minden határt átlépett, hogy fenntartsa a látszólagos stabilitást.
A fentiektől alapvetően különbözik a másik szervezet, amely egy kivétellel (a bejegyzettség) az összes, pártokra jellemző attribútum meglétének hiányából következően csupán mozgalomnak minősíthető. Kezdetben még úgy látszott, lesz belőle igazi párt. Sok korábbi ígérethez hasonlóan azonban - ahogy a tavaly nyáron októberre ígért, szervezeti és működési szabályzatot, valamint pártprogramot jóváhagyó, továbbá vezetőséget választó kongresszusból - ebből sem lett semmi. Most viszont úgy néz ki, nem is lesz (legalábbis az elnök a Klubrádióban ezt mondta). Igaza lehet MP-nek: minek az a rengeteg strapa, amit ez jelentene. Arról nem beszélve, hogy ebben az esetben nem tudna megfelelően haladni a nagy munkával, mert esetleg a vezetőség, ne adjisten azon keresztül a párttagság "akadályozhatná".
De hát ő megmondta: - Teljesen mindegy, hogy demokrácia vagy jogállam. Nem szeretem ezeket a szavakat. Teljesen feleslegesek. Nyilván ez nem csak az országra, de a szervezetére is érvényes.
Elsőre talán minden rendben van, legalábbis úgy tűnik, amíg nem merülünk el a kérdés mélyebb rétegeiben. A helyzet bonyolultabb, mint ahogyan azt a széles, információhiányos vagy elvakult tömeg, valamint az egyszerűsítő politikai elemzők és médiamunkások többsége gondolja. Ők gyakran elnézik a részleteket, sőt, sokszor úgy tűnik, hogy alkalmazkodnak a helyzethez. Például a kettős beszéd, amikor valami közösséget mozgalomnak, míg egy eseményt kongresszusnak neveznek, holott azokon nem a párttagok által választott küldöttek vitáznak és döntenek, hanem a hívek áhítattal hallgatják az igehirdetést. Továbbá érdemes feltenni a kérdést: vajon valóban kivitelezhető-e, hogy egy jól szervezett mozgalom különböző háttérrel rendelkező embereivel ugyanolyan hatékony munkát végezzünk, mint amit egy évek alatt összekovácsolódott párt tagjai végeznek? Valószínűleg nem, hiszen a Fidesz kipróbált tagjai és a messiás mozgalmának odaadó hívei között jelentős eltérések lehetnek. A párttagság nem csupán formális kötelék; a tagok véleménye és tapasztalata is számít, míg a mozgalom hívei esetében gyakran csak annyira van szükség, hogy kövessék az utasításokat. A Fidesz esetében ez a kapcsolat még mindig erős, de a mozgalmaknál a hűség és az elköteleződés más formát ölt.
Másik sarkalatos kérdés az "elit csapat". Orbán Viktornak van egy sokat próbált, az államapparátus különböző magas pozícióiban lévő, valamint oligarchákból, tehát nagyjából ismertekből álló csapata, továbbá a hozzájuk tartozók. Ez együttesen hatalmas, túlnyomórészt lojális, de mindenképpen együttműködő, meglehetős tapasztalattal rendelkező emberanyagot jelent. A miniszterelnök előtt álló nagy feladat az, hogy a megkérdőjelezhetetlen bukás jeleit mutató rendszerben a szanaszét húzó csapattagokat egyben és rendben tartsa, közben figyeljen a soraikban megbújó, potenciális dezertőrökre és árulókra.
Az MP közvetlen támogatói "elit csapatának" tagjai sok esetben ismeretlenek maradnak, és a háttérben végzik a munkájukat. A képességeik és a felkészültségük kérdéses, azonban ők felelnek a kiválasztók és a kiválasztottak, továbbá az egyéni parlamenti képviselőjelöltek felkutatásáért. Ez a feladat rengeteg embert érint, és sok "sötét ló" rejtőzik közöttük. A kihívás óriási, komoly szervezési készségeket igényel. Az ismeretlenek közül megfelelően alkalmas személyeket találni – lehetőleg elkerülve a Fidesz-ügynököket és a pornószínészeket – nem kis kockázatot jelent. Az érthetetlen módon még mindig meglévő nagy támogatottságukból meríthetnek erőt, amit az állandóan zajló "one-Man show" fenntart.
Orbán Viktor elkezdte rombolni a saját nimbuszát, Magyar Péterre az első roham után visszaüthet az egyszemélyes show
Még várat magára a kormányzás szempontjából elengedhetetlen szakpolitikai csapat összegyűjtése. Felmerül a kérdés: hol találhatóak azok a fogasok (nyilván a Fidesz köreiben keresik őket), ahonnan ilyen szakembereket leemelhetnek? Itt van például a biztonsági tanácsadó esete, aki szintén a régi Fidesz tagjai közé tartozik. Valószínű, hogy az Orbán által háttérbe szorított, kegyvesztett politikai szereplők közül többen is nyilvánosságra lépnek majd. Kármán András, a második Orbán-kormány egykori államtitkára is készülhet erre a "coming out"-ra. Ez arra utal, hogy MP nem csupán a Fidesz szavazóinak támogatására támaszkodik, hanem a befolyásos körök tagjaira, például a jól értesült háttéremberekre is. Így Orbán 2.0 jelenleg a Fidesz 2.0 előkészítésén dolgozik, amely a Tisza-formációból idővel elkerülhetetlenül egy valódi párt formáját öltheti.
Az Orbánnal való összehasonlítás során kétségtelen, hogy figyelembe kell venni azokat a hatalomtechnikai manipulációs stratégiákat, amelyeket ő is más forrásokból, például a Mein Kampf-ból merített. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy felfedezzük azokat az új, kifejezetten Orbánra jellemző elemeket is, amelyek sajátos módon formálják politikai eszköztárát.
Vizsgáljuk meg először a 2002-es országgyűlési választások után létrejött polgári körök mozgalmát, amely Orbán számára lehetőséget biztosított arra, hogy a politikai jobboldalt függetlenítse a párttól, és közvetlenül maga mellé vonja. A kezdeményezés sikerét követően a Tisza-szigetek létrehozása hasonló célt szolgált: az MP által elnyert jelentős támogatás valamilyen formában való hasznosítását célozta meg, legalább mozgalmi keretek között. A polgári körök mozgalma idővel csendesen eltűnt, lehetővé téve a visszatérést a párthoz. Ezzel szemben az első rendszerváltás idején tapasztalt természetes fejlődés – a párttá alakulás (mint például az MDF és SZDSZ esetében) – most nem valósult meg. Fontos, hogy elismerjük: sokan önzetlenül dolgoznak egy nemes célért, míg másokat inkább a párttagság, illetve a politikai pálya iránti vonzalom motiválhat. Ugyanakkor világos, hogy az utóbbiak közül nem fognak olyan megélhetési politikusok kikerülni, mint amilyenek más pártok soraiban találhatók.
A Fidesz és a Tisza kapcsán is meghatározó tényező az emberek közötti közösségi érzés és a csoporthoz való tartozás vágya.
A közösséghez való tartozás érzése kiemelkedő vonzerővel bír, amit a Fidesz által terjesztett narratíva tovább erősít: az „ők” a rosszak (mindenki, aki rajtunk kívül áll), míg „mi” vagyunk a jók. Ez a megosztó retorika egyedülálló a magyar politikai színtéren, és szorosan összefonódik a hazug történetekkel, valamint a mások folyamatos leminősítésével, ami gyakran gyűlöletbe és rágalmazásba torkollik. Egy érdekes párhuzam, hogy az MP is hirdeti a Fidesztől átvett, az évtizedek alatt a köztudatba beépült vádakat, különösen a DK-val szemben. E narratívák legfőképp a Vezér és a Messiás fegyvereiként működnek, amelyhez speciális nyelvezet társul: „ó-ellenzék”, „megélhetési politikus”, „füstös szobákban kötött alkuk”, és az a szokás, hogy a másikat azzal vádolják, amit saját maguk is elkövetnek. Ez a fajta politika nem csupán a pártok közötti harc eszköze, hanem egyben a közvélemény manipulálásának is hatékony módja.
A kamu konzultációk terén egyedül ők ketten tevékenykedtek: Orbán a magyar nép, míg MP a saját támogatóinak kedvében járt. A Tisza-elnök Orbánhoz hasonlóan képes ellentmondani önmagának: míg a nyilvánosság előtt más álláspontot képvisel, a háttérben egészen más lépéseket tesz (például az EU-s Fidesszel való közös szavazásai). Emellett folyamatosan figyelemmel kíséri a közvélemény alakulását, és ennek megfelelően alakítja véleményét. Álláspontját az aktuális érdekeinek megfelelően változtatja, a korábbi kijelentéseit pedig könnyedén letagadja. Orbán gyengülése és saját pozíciójának megerősítése érdekében egyre inkább a Nyugat felé orientálódik, ami fél évvel ezelőtti magatartásához képest jelentős elmozdulást jelent.
A közvélekedés gyakran leegyszerűsíti a dolgokat, és a cselekedetek, például az erőszakos tettek, jelentőségét helyezi a középpontba – ami azonban téves megközelítés. Ez a nézőpont figyelmen kívül hagyja azt a fontos tényt, hogy a cselekedetek mögött mindig ott rejlik egy előzetes gondolat, legyen szó akár kifejezett fenyegetésről vagy csak belső szándékról (mint például: "legközelebb megütlek, ha ezt megteszed"). Ezen túlmenően a gondolat mögött a szándék a kulcsfontosságú elem. Az eddigiek alapján kijelenthetjük, hogy mindkét fél alapvető célja a hatalom korlátlan megszerzése és megőrzése.
A személyiségük alapján mindketten nehezen viselik a korlátokat, és hajlamosak a mértéktelen vágyakozásra és hatalomra törekvésre. Ezen kívül problémás a valóságérzékelésük, és mindkettőjükben óriási ego rejlik.
MP-nél nem látszik az anyagi szerzés utáni vágy (bár az is igaz, hogy kezdetben Orbán is mértéktartóbbnak mutatkozott). Érdekes módon mindketten úgy gondolják, hogy nálunk demokrácia van. Orbán indítéka érthető. MP úgy tesz, mintha jogász végzettsége ellenére fogalma sem lenne a demokrácia mibenlétéről. Orbán nagy játékos és lépéseivel időnként kész jelentősen kockáztatni. MP-ről most derült ki, hogy ebben is meghaladja idolját, amennyiben mindent egy lapra tesz fel. Nyilvánvalóan tudnia kell, hogy a magát pártnak deklaráló Tisza nem a párttörvénynek megfelelően működik és a regnáló hatalom extra, jogszerűtlenül megalkotott törvény nélkül is kivonhatja a forgalomból, akár egy hónappal a választásokat megelőzően. Kétségtelen, amennyiben a Tisza képes a jelenlegi támogatottságának megtartására, akkor egy ilyen húzás Orbán számára is több mint megfontolandó lenne.
A bombasztikus nagyotmondásban azonos módon abszolút az élen vannak. Mindketten angolnabőrűek, a szembesítés elől kitérnek, tagadnak vagy mellébeszélnek aszerint, hogy mikor mire van lehetőség illetve szükség. Arcbőrük viszont felettébb vastag. Egyiküket sem látszik célszerűnek ellenőrzés nélküli túlhatalomhoz hozzásegíteni, jelentsen ez bármit is.
Természetesen! Kérlek, írd le, melyik szöveget szeretnéd egyedivé tenni, vagy mondd el, milyen témában szeretnél egyedi szöveget!
A fentebb kifejtett tartalom, bármennyire is törekszik az objektivitásra, a téma természeténél fogva mégiscsak egy sajátos értelmezés, így vitatható. Nem szükséges, hogy mindenki elfogadja. Remélem, hogy elgondolkodtatásra alkalmasnak találjátok. Az esedékes választásokig van időnk, és ezalatt számos esemény fog bekövetkezni. Fontosnak tartom, hogy felelősséget vállaljunk a tájékozódásért, és törekedjünk az érzelemmentes, kritikus véleményalkotásra!
