Egy friss jelentés alapján Magyarország potenciálisan szélenergia-nagyhatalommá válhatna, kihasználva a rendelkezésre álló természeti erőforrásokat.
Március 6-án minden az ESG-szempontokról, az azoknak való megfelelésről, a zöld átállás gyakorlatairól fog szólni. A legújabb ESG konferenciánk részletei a linken.
A szárazföldi szélenergia (onshore) jelentős mértékben hozzájárulhat az európai energiarendszer zöld átállásához, mint ahogyan azt korábban feltételeztük – állapítja meg az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (Joint Research Centre - JRC) január végén közzétett technikai jelentése, amely a legfrissebb szélenergia-termelési adatokat is figyelembe veszi.
A modern turbinák átlagos kihasználtsága folyamatosan emelkedett az elmúlt évtizedekben.
A modern, nagy rotorátmérőjű turbinák már alacsonyabb szélsebességnél is képesek villamos energiát termelni, ami azt jelenti, hogy kapacitásfaktoruk, vagyis a kihasználtságuk, jelentősen felülmúlja a régebbi modellek teljesítményét. Például a németországi szárazföldi szélerőművek az ezredfordulón csupán az órák 14-20%-ában működtek a maximális névleges teljesítményük mellett, míg 2020-ra ez az arány már 22-28%-ra emelkedett. A jövőbeli előrejelzések szerint 2030-ra ez a szám akár 40%-ra is nőhet.
A szélerőművek telepítési helyszíneire vonatkozó szabályozás az utóbbi években Európa-szerte jelentős pozitív elmozduláson ment keresztül, ami a szélenergia-termelés előmozdítását célozza. Ennek eredményeként
a településekhez közelebb is létesülhetnek turbinák így összességében nagyobb terület áll rendelkezésre ilyen célra.
A kutatás különböző forgatókönyvek segítségével elemezte a kontinens potenciális, gazdaságosan telepíthető szárazföldi szélenergia lehetőségeit. A vizsgálat során három különböző védőtávolságot – 500, 1000 és 2000 métert – alkalmaztak, figyelembe véve a 2024-es helyi jogszabályok által meghatározott, regionális eltéréseket is.
Az aktuális szabályozás keretein belül megalkotott referencia szcenárió szerint az Európai Unió területén összesen 6469 gigawatt (GW) kapacitással rendelkező szélerőművek telepítése válhat lehetővé, amelyek évente átlagosan 19 391 terawattóra (TWh) villamos energia előállítására lennének képesek. Összehasonlításképpen: 2023-ban az EU éves villamosenergia-termelése kissé meghaladta a 2700 TWh-t, és a nagy variabilitást mutató előrejelzések szerint 2050-re ez a szám 4000-6800 TWh közötti tartományra nőhet.
A kutatás részletesen elemzi az egyes országokat, figyelembe véve azok teljes területét, régióit, sőt, még négyzetkilométerre lebontva is bemutatja a gazdaságosan telepíthető kapacitásokra vonatkozó kalkulált beépített teljesítőképességet. Ezen kívül az évente várhatóan termelhető szélenergia potenciálját is feltérképezi, így átfogó képet nyújt a szélenergia hasznosításának lehetőségeiről.
Ezek szerint Magyarországon a 2024 elejétől érvényes 700 méteres védőtávolság figyelembevételével összesen 284,2 GW beépített kapacitással lehetne szélerőműveket telepíteni, ami...
A 27 országot számláló Európai Unió a nyolcadik legnagyobb szélenergia-piaccal büszkélkedhet, amely értéke több mint 25-szöröse az osztrák szélenergia-értéknek. Ezen felül a potenciálja olyan mértékben közelíti meg Németország szárazföldi szélenergia-lehetőségeit, hogy az figyelemre méltó.
Egy ekkora szélerőmű-flotta a hazai szélviszonyok mellett évente mintegy 681 TWh villamos energiát tudna termelni, ami
a 9. legnagyobb az EU-ban, és legalább a 13-szorosa Magyarország 2024-es teljes éves bruttó villamosenergia-felhasználásának.
A tanulmány által bemutatott térképek, amelyek a magyar szélenergia-potenciált országhatárokon átívelően szemléltetik, azt mutatják, hogy hazánk kedvező adottságokkal bír az európai viszonylatban is. Az alábbi ábrák az 1000 méteres védőtávolság elméleti egységes alkalmazásával számolt kapacitást és termelési potenciált ábrázolják (MW/négyzetkilométer). Érdemes megemlíteni, hogy a jelenleg érvényes magyar védőtávolság, amely a korábbi, figyelemre méltó 12 kilométerről 700 méterre csökkent, már nem figyelhető meg markánsan az uniós átlaghoz képest.
A magyarországi szélerőművek összesen 0,3251 GW beépített teljesítőképességgel rendelkeznek, amely 2024 során a hazai bruttó villamosenergia-felhasználás 1,4%-át állította elő.
A Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) alapján a kormány célja, hogy 2030-ra körülbelül 1 GW (1,1 GW) kapacitást érjen el, amely 2040-re 2 GW-ra, majd 2050-re 3 GW-ra növekedhet.
A kormány az uniós helyreállítási forrásokért tett vállalása értelmében 2024 elejétől lazított a szélerőművek hazai telepítését az utóbbi bő egy évtizedben megakadályozó szabályozáson, így leghamarabb 2029-ben ismét új szélerőművek épülhetnek Magyarországon.
A korábbi kutatások a hazai szélenergia potenciálának gyorsabb és szélesebb körű kiaknázását sürgették. A Regionális Energiakutató Központ (REKK) legfrissebb, 2024-re vonatkozó modellszámításai azt mutatják, hogy a legköltséghatékonyabb és legkörnyezetbarátabb megoldás érdekében célszerű lenne, ha a kormány által kitűzött 12 GW naperőmű kapacitás mellett nem csupán 1, hanem 4 GW szélerőmű kapacitást is telepítenének. Ezzel nemcsak az importáram jelentős részét lehetne kiváltani, hanem a tervezett három új rugalmas gázerőmű (CCGT) megépítését is elkerülhetnénk.
Számos tényező gátolja a potenciálunk maximális kihasználását.
A szárazföldi szélerőművek jelenleg az EU-ban a második legköltséghatékonyabb áramtermelő megoldást jelentik, csupán a napelemeket megelőzve, ha a teljes életciklus költségeit (LCOE) nézzük. Bár Kínában és az Egyesült Államokban a költségek egy kicsit magasabbak, a különbség még mindig jelentéktelen ahhoz képest, hogy az európai villamos energia jelenleg milyen áron érhető el a versenytársakhoz viszonyítva. Ezen kívül, az európai tengeri szélenergia potenciálja még kedvezőbb, mind a technikai lehetőségek, mind a költségek szempontjából. Azonban az európai szélenergia szektor számos kihívással néz szembe, ami miatt a telepítések nem érik el a kitűzött célokat és a rendelkezésre álló lehetőségeket.
Az engedélyezési folyamatok gyakran elhúzódnak, mivel az elektromos hálózat fejlesztései nem tudják tartani a lépést az időjárásfüggő energiaforrások gyors ütemű telepítésével. Ezen kívül az akkumulátoros és hosszú távú energiatároló rendszerek kiépítése is lassabb, mint ahogy azt a szakértők elvárnák. Ennek következtében a zöldenergia értékesítése bizonyos időszakokban olyan alacsony árakon történik, hogy ez elriasztja a befektetőket az új projektek indításától. Ráadásul a fosszilis energiaipar is igyekszik visszatartani a szélenergia terjedését, amely kulcsfontosságú a klímaváltozás elkerülésében. Ezt a célt a közvélemény félrevezetésével és politikai befolyásolással próbálják elérni, miközben a projektek nem megfelelő tervezése helyi ellenállást szülhet a szélerőművekkel szemben.
Közben az európai turbinagyártó iparág versenyképessége és globális piaci részesedése is csökkent, részben a belföldi megrendelések elmaradása, részben termelési költségeiknek a koronavírus-járvánnyal, az energiaár-krízissel, illetve az orosz-ukrán háborúval összefüggő emelkedése, valamint a gyanú szerint tisztességtelen állami támogatásoknak köszönhetően is nyomott árakat ajánló kínai gyártók előretörése miatt.
Az EU és a tagállamok célzott lépésekkel igyekeznek növelni a szélerőmű-telepítéseket, valamint az európai turbinagyártó iparág versenyképességét, de az iparág további lépéseket sürget, különösen a tagállamok kormányai részéről várják, hogy végrehajtsák az uniós megállapodásokban foglaltakat.
