Bár még csak április hónapját írjuk, Nagy Márton máris a "majd jövőre" mentalitásra váltott.

Alig több mint négy hónapja, december 10-én, egy szürke, borongós kedd délelőttön az országház Tisza Kálmán terménél parlamenti képviselők gyülekeztek, várva Nagy Mártont. A nemzetgazdasági miniszter szokásos éves gazdasági bizottsági meghallgatásának már negyed órája kellett volna elkezdődnie, de az akkor még csak leendő csúcsminiszter nem bukkant fel. A közönség számára nyilvánvaló volt, hogy a nap rendkívül zsúfolt, hiszen még két további bizottsági meghallgatás is várt rá.

A várakozás szürke unalmának szinte egyetlen színfoltja az volt, amikor ellenzéki képviselők és szakértőik kisebb csoportjában valaki azt mondta:

Márton miniszterünk olyan, mint a gazdasági fellendülés: szüntelenül várakozunk, hogy végre beérjen.

A végül körülbelül húszperces késéssel megkezdődött meghallgatás pontosan azt a szellemiséget tükrözte, amit várni lehetett: Nagy ismét előrejelzésekkel bombázta a hallgatóságot, jövőbeli sikerekről beszélve (jóslatai kapcsán tavaly többször is írtunk, érdemes megnézni ezt és ezt a cikkünket). Ekkor a magyar gazdaság helyzete már elég komoly volt, hiszen a 2023-as év 0,7 százalékos visszaeséssel zárult, és 2024 közepére újra technikai recesszióba került, hiszen a második és harmadik negyedév is további visszaesést hozott – ez még az elemzők számára is váratlanul érkezett.

Nagy Márton kissé meglepő optimizmussal próbálta megnyugtatni a közönséget, kijelentve, hogy 2025-re minden helyre fog állni, legalábbis a gazdaság terén, amely szerinte 4%-kal fog növekedni. Ez az optimizmus azonban némileg túlzottnak tűnt, különösen, mivel a költségvetési törvény csak 3,4%-os GDP-bővüléssel számolt. Továbbá, azt is hangsúlyozta, hogy az inflációval kapcsolatban „nincs semmi látnivaló”, és hogy az inflációs válság már a múlté, hiszen „legyőztük, és így is marad”. A fogyasztás fellendülését is előrejelzette, ami további reménykedésre adhat okot.

2025 elején Magyarország ismét a nem kívánt figyelem középpontjába került: két egymást követő hónapban a legmagasabb inflációval büszkélkedhetett Európában, miközben a fogyasztás nem éppen a fellendülés jeleit mutatta. Noha az első negyedéves GDP-adatok még váratnak magukra, Nagy Márton és csapata már most érezheti, hogy az év kezdetét inkább egy földbe állás jellemezte, semmint repülőrajtot. Így hát a 2026-os kilátásokra fókuszálnak, hiszen az idei eredményeik sem a legjobbak.

Nincs ebben semmi meglepő, hiszen már évek óta tapasztalhatjuk, hogy a kormány mindig egy ragyogó jövőt fest elénk. Ám amikor ez a jövő végre a küszöbünkre lép, gyakran csalódást okoz, és valósággá válva elveszíti vonzerejét. Ekkor pedig újra elérkezik a következő fényes vízió, amelyet újra reménykedve fogadunk.

Alapvetően nincs olyan makrogazdasági mutató, amely 2022 óta ne romlott volna a kormány által vártnál kedvezőtlenebbül, kivéve talán a tavalyi inflációt. 2023-ban aztán végképp megugrott a prognózisok pontossága, amikor a 2022 nyarán elfogadott költségvetést ugyan átírták az év elejére, de a módosított számokkal sem sikerült megközelíteni a valóságot. A GDP-növekedést például az eredeti 4,5 százalékról 1,5 százalékra csökkentették, de ez a szám is sokkal optimistábbnak bizonyult, mint ami végül megvalósult.

Nem meglepő, hogy a költségvetésért felelős miniszternek már áprilisban elő kell állnia a nyilvánosság elé, hogy beismerje: a tervezett államháztartási pálya csúfosan megbukott. A helyzet kedvezőtlenül alakul, a bevételek tervezése túlzottan optimista volt, míg a kiadásokat túlzottan pesszimistán kalkulálták. A nemzetközi gazdaság, különösen Németország helyzete, további nehézségeket okoz.

Tavaly április 11-én Varga Mihály, aki akkor a pénzügyminiszteri posztot töltötte be, a kormányinfón bejelentette, hogy a számok nem stimmelnek, és ennek következtében 675 milliárdos kiigazításra van szükség. Most, egy évvel és hat nappal később, csütörtökön Nagy Márton lépett a nyilvánosság elé, szintén egy kormányinfó keretein belül. Hogy elkerülje az idei költségvetési válság részleteinek boncolgatását, merész javaslattal állt elő: a következő év költségvetését vázolta fel.

Valóban izgalmas és aggasztó kérdés, hogy ha az idei költségvetést ilyen késlekedéssel sikerült csak összeállítani – emlékezzünk csak a Nagy Amerikai Elnökválasztásos Kivárásra és a Legendás Békeköltségvetésre – akkor mi maradt számunkra a reménykedésre? Az év végén, december 20-án, mindössze 12 nappal az új év kezdete előtt fogadták el a büdzsét, ami komoly aggodalmakat vet fel a következő évek terveivel kapcsolatban. Azonban most, amikor a képviselők májusban már a következő költségvetést vitatják, több mint hét hónappal az új év előtt, talán van okunk bizakodni egy fényesebb és ígéretesebb jövő felé.

Jelenleg, amikor még az idei második negyedévi GDP-adatai ismeretlenek, és a világgazdaságot sújtó vám- és kereskedelmi háborúk hullámai sem mutatnak jelet a lecsillapodásra, egyre inkább úgy tűnik, hogy Donald Trump amerikai elnök szeszélyes és gyakran változó intézkedései továbbra is felerősítik ezt a zűrzavart.

Ezek ismeretében minden korábbinál nagyobb a kockázata annak, hogy az elfogadott gazdasági jövőkép köszönőviszonyban sem lesz a valósággal. Aggodalomra találni okot, ennek érzékeltetésére egyetlen adat: a kormány arra számít, hogy jövőre 2360 milliárd forint EU-pénz folyik be a költségvetésbe.