"Még mindig anyám az, aki apám ruháit készíti elő" - a nők gyakran hatalmas mentális terheknek vannak kitéve.
Van egy vicc, ami arról szól, hogy a férfi a hűtőszekrényben sosem találja meg, amit keres, míg a nő egy pillantással kiveszi a szükséges dolgot. Szerintem ez azért van így, mert gyakran hagyjuk, hogy a másik fél elvégezze a dolgát, anélkül, hogy segítenénk nekik.
Egy kapcsolatban természetes, hogy időnként segítséget kérünk egymástól. A harmonikus együttélés egyik alappillére, hogy kiegészítjük egymást, és ha az egyik félnek nem megy valami, a másik kisegíti. Azok a párok, akik már hosszabb ideje együtt vannak, jó esetben egy olyan dinamikát is kialakítanak, amiben tudnak együtt működni, és mindketten a legjobb képességeiket használják immár nemcsak maguk, de a másik és a párkapcsolat segítésére is.
Amikor a "Drágám, hol van az olló?" kérdés nem csupán heti egy alkalommal, hanem naponta ötször, különböző tárgyakra, feladatokra, emberekre és határidőkre vonatkozóan merül fel, az már nem csupán egy egyszerű segítségkérés. Az már kimerítő teher, amely folyamatosan a mindennapokat terheli. Ha pedig mindig ugyanaz az egy személy az, aki "tudja", "észben tartja" és "kezelni tudja" a helyzeteket, akkor az nem egyenrangú kapcsolatot tükröz. Ilyenkor a szerepek egyoldalúvá válnak, és a felek közötti dinamikában egyensúlyzavar keletkezik.
A mental load, vagyis a mentális teher, olyan fogalom, amely a mindennapi életben ránk nehezedő szellemi és érzelmi terheket jelenti. Ez a teher gyakran a háztartási feladatok, a gyereknevelés, a munkahelyi kötelezettségek és a személyes kapcsolatok menedzseléséből adódik. A mental load nem csupán a feladatok elvégzéséről szól, hanem arról is, hogy folyamatosan gondolkodunk rajtuk, tervezzük őket, és igyekszünk mindent időben és megfelelően megoldani. Ez a jelenség különösen a nőket érinti, mivel a társadalmi normák gyakran őket terhelik meg a családi és háztartási ügyek irányításával. A mental load tehát nemcsak fizikai, hanem pszichikai kimerültséget is okozhat, ami a stressz és a szorongás fokozódásához vezethet. Az egyensúly megtalálása érdekében fontos, hogy a feladatok megosztására és a támogatásra helyezzük a hangsúlyt, így csökkentve a mentális terheket.
A "mental load" vagy mentális teher fogalma azokra a láthatatlan szervezési és gondolkodási feladatokra utal, amelyek a háztartás és a közös élet működtetéséhez szükségesek. A feladatok ugyanis általában nem azzal kezdődnek, hogy valamit megcsinálunk -- hanem azzal, hogy gondolkodunk, szervezünk, koordinálunk.
Valakinek mindig figyelemmel kell kísérnie a fontos időpontokat, mint például a fogorvosi látogatás, a mosószer készlet fogyása vagy éppen az autó olajcseréje. Ez a fajta mentális tervezés gyakran észrevétlenül egyetlen személyre hárul. Ő az, aki folyton fejben tartja a teendőket, akinek mindig a kezében van az olló, és pontosan tudja, ki hol hagyta a cipőjét, valamint mikor érkezik a vízvezetékszerelő – hiszen ő volt az, aki felhívta.
Az inkompetencia álarca
Sokszor az, aki a mentális terheléssel visszaél, nem direkt rosszindulatból teszi. "Te jobban tudod.", "Neked ez jobban megy.", "Én nem tudom ezeket fejben tartani." Ismerős mondatok?
Ez a jelenség, amit "tanult tehetetlenségnek" nevezünk (bár gyakran inkább a kényelem áll a háttérben), azt okozza, hogy az egyik fél folyamatosan elvégzi a láthatatlan feladatokat, míg a másik fél könnyedén megúszik a felelősségvállalás terhét.
De milyen lépéseket tehetünk?
Ha úgy érzed, hogy a párkapcsolatotokban is megjelent ez a fajta "kiszervezés", érdemes nyíltan beszélgetni róla. Nekem volt egy olyan kapcsolatom, ahol egy határozott, de nem bántó szembesítés segített: a partnerem rájött, hogy rossz mintákat hozott magával, és egy olyan szerepbe került tudattalanul, ami sosem volt a szándéka. Néhány odafigyeléssel végül sikerült egészséges határokat kialakítanunk, és kilépni a káros körforgásból. A beszélgetések során új ötletek is születhetnek, amelyek segíthetnek a mentális terhek elosztásában – például közösen vezetett naptár, felelősségi körök átgondolása, vagy közös heti tervezés.
Amennyiben a másik fél elzárkózik a párbeszéd elől, védekezik, bagatellizálja a felmerülő problémákat vagy gúnyosan reagál, például: "Jaj, ne legyél már ennyire érzékeny, ez csak egy olló!", akkor ez egy figyelmeztető jel lehet. Ha nem hajlandó változtatni, és nem érdekli, hogy a viselkedése milyen hatással van rád, az arra utal, hogy nem törődik igazán az érzéseiddel. Ilyen helyzetben érdemes elgondolkodnod rajta: ha csupán másodlagos szereplő vagy ebben a kapcsolatban, valóban szeretnéd-e folytatni a közös utat?
