Sajnálattal értesültünk arról, hogy elhunyt Keleti Ágnes, a magyar sport világsztárja. Az ő neve összefonódik a tornasport történetével, és örökre beírta magát a sportág aranykönyvébe. Emlékét mindig megőrizzük, és hatása a jövő generációira is inspirálóa
2025. január 2-án, 103 esztendős korában távozott az élők sorából Keleti Ágnes, a Nemzet sportolója, Budapest díszpolgára, és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság érdeméremének birtokosa. Halála pillanatáig ő volt a világ legidősebb olimpiai bajnoka, mivel 2019. április 13-án elérte ezt a megtisztelő címet. Keleti Ágnes pályafutása során összesen tíz olimpiai érmet nyert: öt aranyat, három ezüstöt és két bronzot, emellett világbajnoki címeivel és negyvenhatszoros magyar bajnoki eredményeivel is büszkélkedhetett. A Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Tornaszövetség saját halottjaként tiszteleg emlékének.
Keleti Ágnest legendának nevezni hatalmas understatement. Bár a magyar nyelvnek is lenne erre egy olyan frappáns szava, mint az angolnak! Ami ilyen tömören kifejezi azt, amikor egy jelenségnek vagy egy személynek nem tudjuk kellőképpen kifejezni a nagyságát, az egyediségét, és csak megközelíteni tudjuk a lényeget.
Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: Valóban, a lényeg itt rejlik: Keleti Ágnes nem csupán a huszadik század viharos eseményeit élte át, hanem a huszonegyedik század első harmadának is megkerülhetetlen alakja. Az ő élete olyan színes és gazdag tapasztalatokkal van tele, hogy talán senki más nem tudott ennyi mindent magába foglalni, mint ő a sport világában, de talán az emberiség történetének egészében sem.
Pedig, ha volt valaki, akinek a fogadóirodák nem adtak volna fikarcnyi esélyt sem arra, hogy megéri nemhogy a százat, de még a harmincat sem, az Keleti Ágnes. Miután édesapját , aki Magyarországról elsőként exportált dobozolt sonkát, szegény Klein Ferencet 1944-ben Auschwitzban elgázosították. Ágika Szalkszentmártonban, Juhász Piroska álnéven vészelte át a nyilasuralom hónapjait, majd amikor bejöttek az oroszok, cseberből vederbe esett, továbbá 1956 után, amikor nem tért haza a melbourne-i olimpiáról, még a bankbetétjét is elkobozták. Nem beszélve a Wallenberg utcai három szoba, hallos öröklakásáról. De ne szaladjunk előre ennyire.
Amikor 1921. január 9-én a Rákóczi tér 14. szám alatt világra jött Klein Ferenc és Gyárfás Rózsika második gyermeke - akkoriban a jómódú polgárcsaládok körében még nem volt elterjedt a kórházban való szülés -, senki sem gondolta, hogy a kislány, aki később Keleti Ágnes néven vált ismertté, ötszörös olimpiai bajnok magyar sportolóvá fog felnőni. Az édesapa, legalábbis a családi szájhagyomány szerint, nem éppen örömmel fogadta a jövevényt, mivel fiúgyermekre vágyott; állítólag hetekig elkerülte a kislányt. Idővel persze belenyugodott abba, hogy "csak" lányai vannak, de "bosszúból" fiúnak nevelte Ágit. Ma már tudjuk, hogy ennél jobb döntést nem is hozhatott volna, hiszen a sport, az úszás, az evezés, a kirándulások és természetesen a torna mind-mind hozzájárultak a kislány fizikai és mentális erőnlétének megerősítéséhez. Erre pedig a későbbiekben hatalmas szüksége volt a rengeteg nehézség és szenvedés elviseléséhez.
A fiatal Ágnes mindössze négy éves volt, amikor rátalált a torna világára, amely kezdetben inkább kényszerűségből került az életébe. Az orvos egy árnyékot fedezett fel a tüdején, és a megszokott terápiás megoldásként a Mensendieck-tornát javasolta. A folt végül eltűnt, de a torna iránti szenvedélye megmaradt, és egy teljes évszázadon keresztül végigkísérte Keleti Ágnes életét.
A Mária Terézia téri mintaelemében, ahol kis Ágit beírták, lenyűgöző tornaszerek sorakoztak, és itt valóban meg lehetett élni a mozgás iránti szenvedélyt. Ági tornászként vagy táncosnőként képzelte el a jövőjét, ám a családja más irányt szabott neki: a csellózás elsajátítását várták el tőle. A kislány a zenében is tehetségesnek bizonyult, de végül nem lett belőle gordonkaművész, mert a sors úgy hozta, hogy szűcsinasnak állt.
Ezután a család döntése alapján a híres fasori Evangélikus Gimnázium leánytagozatába iratkozott be, ahol szintén sportolt, igaz, hetente mindössze kétszer tudott részt venni az edzéseken.
Ágnes ekkorra már szárnyra kapott, tehetsége utat tört magának, és tizenkilenc évesen élete első válogatott mérkőzése előtt állt. A Horthy Miklós Sportcsarnokban az olasz válogatottal találkozott a magyar csapat, ám Keleti Ágnes nélkül. (Klein az érettségi évében, 1939-ben magyarosította nevét Keletire.) A csapatkapitány, Csillik Margit, ekkor bejelentette a szövetségnek, hogy nem lenne helyénvaló a fasiszta olaszok ellen a csapatba állítani a zsidó származású Keletit... (Ekkor már érvényben volt a második zsidótörvény.)
1941-re már a tornától is eltiltották, így nem indulhatott egyesületi versenyeken. 1944-ben Sárkánnyal kötötte össze az életét, részben azért, mert azt hitték, hogy a fiatal házaspárok női tagjait nem érinti a deportálás. Ez a téves elképzelés azonban sajnos nem volt megalapozott.
Ágnes 1944-ben a svéd követség titkárától, Raoul Wallenbergtől megkapta a Schutzpasst, a menlevelet, és beköltözhetett az egyik Pozsonyi úti védett házba. De ez sem biztosított menedéket, és amikor 1944. március 19-én a német hadsereg bevonult Budapestre, Ágnes szerzett - nem kevés pénzért - egy Juhász Piroska névre szóló igazolványt. Új identitást vett fel, és Varga szűcsmesterékkel együtt, akiktől az igazolványt megvásárolta, házicselédként leköltözött Szalkszentmártonba, hogy ott vészeljék át az ostrom hónapjait.
Ágnes édesapja Auschwitz borzalmaiban veszett el. Férje, a híres olimpikon tornász, Sárkány István, szintén a Mauthausen poklát élte át, ahonnan csonttá soványodva tért vissza. A Dob utcában találtak egy kis lakást, ahol magukkal hozták Ágnes édesanyját is, és együtt vágtak neki az élet újraépítésének.
Ágnes, vagy ahogy hivatalosan ismerték, Sárkányné, 1947-ben kiemelkedő teljesítményével meghódította az országos bajnokságot, és abban az évben négy számban is diadalmaskodott a Balkán-bajnokságon. (Kérdés, hogy mit keresett Magyarország egy ilyen versenyen?) 27 éves korában úgy tűnt, hogy végre elérkezett az idő, hogy részt vegyen élete első olimpiáján, Londonban!
Egy edzésen, Chelsea-ben, Ágnes váratlanul balesetet szenvedett, amikor a lengőgyűrűről leérkezve nem találta el a talajt. Akkoriban még a női szernek számított, és sajnos elszakadt a külső bokaszalagja. Ezzel szertefoszlottak az olimpiai álmai... Pedig Ágnes már akkor is komoly esélyesnek számított az aranyéremre.
De Sárkányné nem adta fel a harcot. A sportágban egyeduralkodóként tevékenykedett, miközben 1950-ben elvált férjétől. A válás mögött vélhetően az is állt, hogy megismerkedett életének egyik legnagyobb szerelmével, Kutas Istvánnal, aki a magyar sport irányításának kulcsszereplője volt. Ez a kapcsolat azonban titokban maradt, hiszen Kutas nős volt, és a „szocialista erkölcs” nem tűrte el a házasságon kívüli viszonyokat.
Az sem törte meg Ágnest, hogy az 1950-es bázeli világbajnokságra politikai okokból nem utazott ki a magyar csapat, a tornásznő gőzerővel folytatta a felkészülést az 1952-es helsinki olimpiára. És Finnországban már senki és semmi sem állhatott közé és az olimpiai arany közé!
Első aranyunkat nem ő, hanem Korondi Margit szerezte, ő lett Helsinki első magyar bajnoka, a felemás korláton. Ágnes harmadik lett, de már csak egy napot kellett várnia, hogy a talajtorna döntője után ő álljon a dobogó legmagasabb fokára.
Ráadásul a magyar csapat összesített eredménye alapján a második helyet szerezte meg, míg a kéziszercsapat a harmadik pozíciót foglalta el. Így Ágnes éremgyűjteményében egy arany és egy ezüst, továbbá két bronzérem található.
Ekkor 31 éves volt, és míg mások már régen búcsút intettek a versenysportnak, Keleti Ágnes pályafutásának legfényesebb négy éve várt rá. Népszerűsége a csúcsra hágott, sőt, Kisfaludi Strobl Zsigmond még szobrot is alkotott tiszteletére. Az Óbudai Hajógyárban egyik szocialista brigád büszkén vette fel a Keleti Ágnes nevet, ezzel is megörökítve a legendás sportoló örökségét.
Az 1954-es római világbajnokságon felemás korláton aranyérmes, csapatban második, gerendán harmadik. A Testnevelési Főiskolán 1955-ben sikeresen diplomázott, és kedvező előjelekkel készült a melbourne-i olimpiára.
Október huszonharmadika Tatán, az edzőtáborban találta Keleti Ágnest és csapatát. Ezt követően egy tankkal vezérelt konvojjal indultak Pestre, ahol harmincadikán a margitszigeti Nagyszállótól buszra szálltak Prága irányába. Itt tervezték, hogy a küldöttség repülőgépe Ausztrália felé emelkedik a levegőbe. Ám a fővárosig nem jutottak el: a csehszlovák "Tatán", Nymburkban, egy másik edzőtáborban találtak menedékre. Végül a magyar sportolókat szállító első gép november 6-án, a második - amelyen Keleti is utazott - pedig 7-én szállt fel, majd 9-én megérkezett Melbourne-be. A repülőtéren Keleti nővére várta, akit tíz éve nem látott. Otthonról viszont megérkeztek a hírek a forradalom leveréséről. Az addig a rendszer híveként nyilvántartott kommunista párttag, Keleti Ágnes fejében minden összeomlott.
De annyira nem, hogy ne nyerjen négy olimpiai aranyérmet. Pedig a versenyek során sokszor a legkisebb részletek döntenek a győzelemről. Az edzések fáradalmai, a kitartás és a szorgalom mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy valaki a csúcsra érjen. Az aranyérmek nem csupán egy egyszerű elismerést jelentenek, hanem az álom megvalósulását, a kemény munka gyümölcsét és a határok feszegetésének diadalát. Ki tudja, talán egy újabb rekord is születik a következő olimpián!
Pedig kishitű volt, mert ezt írta naplójában: "Félek, hogy idős vagyok már ahhoz, hogy újra olimpiai bajnokságot nyerjek - olvashattuk naplójában. - Latinyina, a nagy rivális tizennégy évvel fiatalabb nálam..."
A kor mindössze egy szám, csupán ennyi. Ágnes a talajon, gerendán és a felemás korláton diadalmaskodik, második helyezést ér el ugrásban és az egyéni összetett versenyszámban is. Emellett az együttes kéziszercsapatunk is győzelmet arat! Hat érmet nyertünk, és ha hozzászámítjuk a helsinki négyet, összesen tíz éremnél tartunk!
M ár nem fűlött a foga a kommunizmushoz, kinn maradt nővérénél, majd Németországon keresztül Izraelben talált második otthonra. Itt lényegében megalapította az ország tornasportját. Másodszor is férjhez ment, ezúttal egy Bíró Róbert nevű, nála fiatalabb, jóképű, sármos úrhoz, akinek szült két fiút ( Dánielt és Rafaelt, azaz Rafit ), és akivel - ahogy önéletrajzában írta - megismerte az igaz szerelmet.
Aztán a rendszerváltás óta egyre többször látogatott haza, míg végül Pesten telepedett le. Előbb a Paulay Ede utcában, majd átköltözött a szomszédba, az Október 6. utca 4.-be, ahol haláláig élt.
2022-ben Oláh Kata filmrendező lenyűgöző alkotást készített Keleti Ágnes életéről "Aki legyőzte az időt" címmel. Ez a film nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi sportvilág egyik legkiemelkedőbb személyiségét mutatja be, feltárva a legendás tornásznő inspiráló életútját és az időt legyőző teljesítményeit.
Borítókép: Keleti Ágnes, a sportág legendás alakja, 2022. május 3-án. Fotó: Bodnár Patrícia / Index.
