Megható hír érkezett: elhunyt Keleti Ágnes, az ötszörös olimpiai bajnok tornász, aki nem csupán a sport világában, hanem a magyar kultúrában is maradandót alkotott. Az ő teljesítménye és szellemisége generációk inspirációját jelentette, és öröksége tovább
Százhárom esztendős korában, csütörtök hajnalán távozott az élők sorából Keleti Ágnes, az ötszörös olimpiai bajnok tornász, akit a Nemzet Sportolójaként ismertek. Ő volt Magyarország női sportolója, aki a legtöbb olimpiai éremmel büszkélkedhet, és a világ legidősebb élő ötkarikás aranyérmese, valamint a legidősebb, aki valaha élt. Életműve és eredményei örökre beíródnak a sporttörténelem lapjaira.
Klein Ágnes néven látta meg a napvilágot 1921. január 9-én Budapesten, ám családja később a Keleti névre váltott. Az MTI beszámolója szerint Keleti Ágnes 1937-től a budapesti Vívó és Atlétikai Club színeiben kezdte meg sportkarrierjét, majd 1938-tól a Nemzeti Torna Egylet tagjaként folytatta. 1939-re már a válogatott kerettagja volt, és első magyar bajnoki címét 1940-ben szerezte meg. Azonban zsidó származása miatt még abban az évben eltiltották mindenféle sporttevékenységtől.
A második világháború végén, a Magyarországot 1944. március 19-én megszálló német csapatok árnyékában, egy álnévre kiállított hamisítvány segítségével sikerült átvészelnie a nehéz időszakot Szalkszentmártonban. Ott, a mindennapok során a futás jelentette számára a megmaradás kulcsát, hiszen ezáltal nemcsak fizikai állóképességét őrizte meg, hanem lélekben is erősödött.
Édesapja és több családtagja az auschwitzi koncentrációs tábor szörnyű valóságában vesztette életét, míg édesanyját és testvérét a bátor svéd diplomata, Raoul Wallenberg szabadította ki Budapesten, megmentve őket a rettegett sorsuktól.
A második világháború után a Budapesti Postás színeiben kezdte pályafutását, majd 1950-től a Testnevelési Főiskola Diáksport Egyesületénél (TF DISZ) és a TF Haladásnál versenyzett. 1954 és 1956 között a Budapesti Dózsa csapatát erősítette. Közben sikeresen elvégezte a Testnevelési Főiskolát, ahol később tanári pályára lépett. Tornászkarrierje alatt 1947 és 1956 között összesen 46 magyar bajnoki címet szerzett különböző versenyszámokban, köztük tíz egyéni összetett és hét csapatbajnoki címet. Ezzel a teljesítménnyel kivívta az örökös bajnoki címet, hiszen nála senki más nem tudott ennyiszer diadalmaskodni a tornászbajnokságokon Magyarországon. 1949-ben a főiskolai világbajnokságon kiemelkedő teljesítménye révén négy aranyérmet, valamint egy ezüst- és egy bronzérmet is bezsebelt. Az 1954-es római világbajnokságon felemás korláton és a kéziszercsapattal is a dobogó legfelső fokára állhatott, emellett egy ezüst- és egy bronzérmet is nyert.
1948-ban lehetőséget kapott, hogy részt vegyen a londoni olimpián, de sajnos balszerencséje miatt nem léphetett pályára, mivel az utolsó edzések egyikén súlyos bokaszalag-szakadást szenvedett. Négy évvel később, a helsinki olimpián viszont megmutathatta valódi tehetségét. Harmincegy évesen, amikor a legtöbb tornász már visszavonult, ő még mindig a csúcsformáját kereste. Helsinkiben a műszabadgyakorlatának, más néven talajgyakorlatának köszönhetően aranyérmet nyert, emellett csapatban az összetett versenyszámban ezüstöt, a felemás korlát versenyszámban pedig bronzérmet szerzett, továbbá a kéziszercsapat tagjaként is eredményesen szerepelt.
Pályafutása csúcspontját 1956-ban, Melbourne varázslatos városában érte el.
talajon megvédte címét, aranyat nyert gerendán, felemás korláton és a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású kéziszercsapat tagjaként, egyéni összetettben és csapatban ezüstérmet szerzett.
Ő vált a játékok legkiemelkedőbb versenyzőjévé, ráadásul ő az első tornásznő, aki a legidősebb korában aranyérmet nyert.
Keleti Ágnes a magyar sporttörténelem egyik legkiemelkedőbb alakja, hiszen tíz olimpiai érme, köztük öt aranyérem, révén a legeredményesebb magyar sportolók rangsorában Gerevich Aladár (10/7) után a második helyet foglalja el. Ezzel ő nem csupán a legtöbb olimpiai éremmel büszkélkedő magyar női sportoló, hanem a magyar tornasport legnagyobb alakja is.
A melbourne-i olimpiát követően nem tért vissza hazájába. 1957-ben Izrael földjére költözött, ahol egy helyi magyar származású férfihoz kötötte életét, és két fiúgyermek édesanyjává vált. A rendszerváltás után, hosszú idő után először látogatott haza. Szerepe kulcsfontosságú volt az izraeli tornasport megalapozásában; 1958 és 1980 között az izraeli válogatott szövetségi kapitányaként irányította a sportág fejlődését. Ezen időszak alatt ő készítette fel az olasz csapatot az 1960-as olimpiai megmérettetésre is. 1957-től 1980-ig az izraeli Testnevelési Főiskola (Wingate intézet) torna tanszékének vezető tanáraként dolgozott. Később, 1983 és 1988 között a Maccabi Tel-Aviv, majd a Ráánai Torna Klub tornaszakosztályának edzőjeként folytatta pályafutását. Nemzetközi bíróként is tevékenykedett, és 75 éves korában vonult vissza a sport világától.
1949-ben a Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozatát, majd 1951-ben a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát, valamint a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója címet érdemelte ki. 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója elismerés is az övé lett. 1981-től a Zsidó Sporthírességek Csarnokának (International Jewish Sports Hall of Fame) rangos tagja. 1995-ben a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) Olimpiai aranygyűrűjét vehette át, majd 2002-ben a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) beválasztotta a Hírességek Csarnokába. 2003-ban a MOB Érdeméremmel tüntette ki, és 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója címet, ezzel ismerve el kiemelkedő teljesítményét a sport világában.
2005-ben a Magyar Sportcsillagok Falán örökítette meg kéznyomát és aláírását, ezzel egyedülálló helyet foglalva el a magyar sporttörténelemben. Három évvel később, 2008-ban a Magyar Tornasport Halhatatlanjai közé emelkedett, míg 2011-ben a Magyar Tornasportért Díjat, az Elnöki Érdemérmet és a MOB emlékplakettjét is elnyerte. 2015-ben a Prima Primissima díjjal ismerték el teljesítményét, majd 2019-ben a Pro Urbe Budapest Díjat is megkapta, amely a főváros iránti elkötelezettségét tükrözi. 2017-ben Izrael legnagyobb elismerését, az Izrael díjat vehette át, míg 2020-ban Újpest díszpolgárává választották. Tagja az 1991-ben alapított, húsztagú Halhatatlanok Klubjának, ahol a kiemelkedő teljesítmények és életek emlékét őrzik. 2022-ben a Magyar Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetés is gazdagította már így is impozáns elismeréseit.
Keleti Ágnes életfilozófiáját így fogalmazta meg: