Mérgező víz csordogál a csapból? Itt a térkép, amely több százezer magyar életére hatással lehet!

Még mindig vannak az országnak olyan részei, ahol gondok vannak a csapvízzel - derül ki a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ friss, 2023-ra vonatkozó ivóvízminőségi jelentéséből. Jó hír, hogy szinte mindenhol jó minőségű csapvíz folyik itthon, de továbbra is van kilenc olyan település, ahol az arzéntartalom magas, Budapesten és a nagyobb településeken pedig az ólom okozhat problémákat.

Az NNGYK legújabb, 2023-as ivóvízminőség-jelentése alapján a közüzemi ivóvízellátás helyzete némiképp romlott. Jelenleg a lakosság 95,5%-ának van hozzáférése tiszta ivóvízhez, ami csökkenést mutat a korábbi évekhez képest: 2022-ben ez az arány 99,7%, míg 2021-ben 99% volt.

A közműves ivóvízhálózatra csatlakozott lakások aránya Bács-Kiskun megyében továbbra is a legalacsonyabb, mindössze 88,3%, ami az előző évhez képest körülbelül 1%-os növekedést jelent. Ezzel szemben Budapesten és hat másik megyében szinte teljes körű az ivóvíz-ellátottság, közel 100%-os.

Bár a pontos adatok hiányoznak, becslések alapján a lakosság körülbelül 3%-ának ellátása egyedi vízellátórendszereken keresztül történik, mint például intézményi vagy üzemi rendszerek. A legnagyobb számú egyedi vízmű Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Pest megyékben található, ám számuk az előző évhez képest enyhén csökkent. A jelentés rámutat arra is, hogy körülbelül 200 000 ember vízellátása nem nyomon követhető; ők általában saját kutakból nyerik a vizet, vagy a települések közterületi kifolyóiból vételeznek ivóvizet.

Az vélhetően csak keveseket nyugtat meg, hogy a jelentésből az is kiderül, a közüzemi vízművek teljeskörű hatósági ellenőrzését 2023-ban is akadályozta a leterheltség és a kapacitáshiány, így az ellenőrzések során a helyszíni bejárás több megyében is elmaradt.

Az ivóvíz minőségének mérése egy komplex folyamat, amely több lépésből áll. Először is, a vízminták gyűjtése történik különböző forrásokból, például kutakból, folyókból vagy víztisztító telepekről. Ezeket a mintákat laboratóriumi körülmények között elemzik, hogy meghatározzák a víz fizikai, kémiai és biológiai paramétereit. A fizikai vizsgálatok során a víz színét, zavarosságát és hőmérsékletét mérik. A kémiai elemzések célja a különböző oldott anyagok, például ásványi anyagok, nehézfémek és szennyezők koncentrációjának meghatározása. Ezen kívül a víz pH-értékét és keménységét is vizsgálják. A biológiai vizsgálatok során a vízben található mikrobák és baktériumok jelenlétét ellenőrzik, mivel ezek komoly egészségügyi kockázatot jelenthetnek. A legfontosabb tényezők közé tartozik a koliform baktériumok és az Escherichia coli jelenléte. A mérések eredményeit összehasonlítják a helyi és nemzetközi ivóvíz-minőségi előírásokkal, hogy biztosítsák a víz biztonságosságát és tisztaságát. A rendszeres ellenőrzések és a megfelelő intézkedések életfontosságúak, hogy a közösségek számára biztosítani tudjuk a megfelelő minőségű ivóvizet.

A legkisebb kapacitású ivóvízellátó rendszerek évente mindössze négy mintát analizálnak, míg a legnagyobbak esetében akár napi szintű mintavétel is előfordulhat. Az ellenőrző minták gyűjtése előre kijelölt helyszíneken történik. Ezek a vizsgálatok elsődlegesen az elosztott ivóvíz minőségének felmérésére szolgálnak, viszont nem adnak képet az épületek belső hálózatában esetlegesen kialakuló minőségromlásokról, mint például az ólom kioldódása vagy a baktériumok elszaporodása. A szükséges vizsgálatok általában minden településen elvégeztek, bár több megyében laboratóriumi kapacitás hiány miatt szervezési nehézségek merültek fel. Az ivóvízvizsgálatok eredményeit a víziközmű-szolgáltatók negyedévente feltöltik az online ivóvízminőségi adatbázisba, amelyet Humán Vízhasználatok Informatikai Rendszere (HUMVI) néven ismerünk. Ezen a platformon a hatóság ellenőrzi és jóváhagyja az adatokat, amelyek aztán a jelentésben szereplő ivóvízminőségre vonatkozó információk alapját képezik.

A szolgáltatott ivóvízminőség szempontjából az elmúlt évekhez hasonlóan most is figyelemre méltó területi eltérések figyelhetők meg. Az országos helyzet összességében kedvező képet mutat: az Ivóvízminőségi adatbázis 2023-ban rögzített több mint 46 000 vízminta elemzése alapján a legtöbb vízminőségi mutató a vizsgálatok 99-100%-ában megfelelt a kívánalmaknak.

A kötelezően vizsgálandó anyagok, mint például a szerves mikroszennyezők (például 1,2-cisz-diklóretilén), valamint a vízbázisú nehézfémek és szervetlen szennyezők, mint a kadmium, higany és cianid, továbbá a hálózati szennyezőanyagok, például antimon, réz és akrilamid, illetve a radioaktivitás paraméterei (mint az összes indikatív dózis, radon és trícium) tekintetében országos szinten 100%-os megfelelőséget mutattak. Mindazonáltal néhány nehézfém, valamint szervetlen és szerves szennyező (például 1,2-diklór-etán, triklór- és tetraklóretilén, policiklusos aromás szénhidrogének, szelén, fluorid, króm és benzol) esetében előfordult egy-egy nem megfelelő eredmény.

A mélységi felszínalatti vízforrásokkal rendelkező ivóvízellátó rendszerekben egyre inkább aggasztó problémaként merül fel a peszticidek jelenléte, még olyan védett nyersvizek esetében is, amelyek eddig biztonságosnak számítottak. Megdöbbentő, hogy olyan peszticidek is fellelhetőek, melyek használatát már évtizedekkel ezelőtt betiltották, mint például az atrazin és annak bomlástermékei.

Határérték feletti peszticid-tartalom

A peszticidek olyan vegyi anyagok, amelyeket a mezőgazdaságban használnak a növények védelmére a kártevők, kórokozók és gyomnövények ellen. Ezek az anyagok segítik a termelők munkáját azáltal, hogy növelik a termények hozamát, és csökkentik a betakarítás során jelentkező veszteségeket. A peszticidek különböző formákban léteznek, például rovarölő szerek, gombaölők és gyomirtók, és minden típusnak megvan a maga specifikus felhasználási módja és célja. Fontos azonban megemlíteni, hogy a peszticidek használata környezeti és egészségügyi aggályokat is felvethet, ezért a felelős alkalmazásuk kiemelten fontos.

A növényvédőszerek (azaz a különféle inszekticidek (rovarölőszerek), herbicidek (gyomirtószerek), fungicidek (gombaölőszerek), algicidek (algaölő szerek), rodenticidek (rágcsálóölő szerek) stb.) a felszíni vagy felszín alatti vízforrásba történt bemosódás eredményeképpen kerülhetnek a nyersvízbe.

A fent említettek tükrében az alábbi ábra szemlélteti a települések vízminőségi értékelését.

Kémiai szempontból évtizedeken át a geológiai eredetű szennyezők (arzén, bór, helyenként a fluorid, valamint az ammónium) jelentették a legnagyobb problémát - olvasható a jelentésben. A legjelentősebb ezek közül (mind egészségkockázatát, mind az érintett települések számát tekintve) az arzén volt. A 2010-es évek elején az ivóvíz arzénkoncentrációja még közel 400 településen volt határérték felett.

2023-ban 9 olyan település volt, ami arzén, bór vagy fluorid kifogásoltsággal érintett.

A korábban már megfelelő vízminőséggel rendelkező Székkutas településen a vízkezelő technológia műszaki problémái miatt romlott a víz minősége. 2023. január 12-én hatályba lépett az 5/2023. (I. 12.) Korm. rendelet, amely új határértékként 1,5 mg/l-es bórszintet írt elő. Ennek következtében Csanádpalotán és Kövegyen az ivóvíz minősége immár megfelel a vonatkozó előírásoknak.

Azon a 9 településen és településrészen (Ferencszállás, Földeák, Kiszombor, Klárafalva, Makó, Makó-Rákos, Maroslele, Óföldeák, Székkutas), ahol 2023-ben még folytak a munkálatok, átmeneti vízellátást biztosítottak, amelynek minőségét ugyancsak rendszeresen ellenőrizte a népegészségügyi hatóság.

Csanádpalota és Kövegy településein az ivóvíz minősége a korábbi határértékek szerint nem megfelelő, azonban az új, 5/2023. (I. 12.) Kormányrendelet által meghatározott határértékeknek már eleget tesz. Azokon a 11 településen és településrészen, ahol 2022-ben még javítási munkálatok zajlottak, ideiglenes vízellátást biztosítottak, melynek minőségét a népegészségügyi hatóság folyamatosan ellenőrizte – olvasható a jelentésben.

Az arzén egy különleges és titokzatos elem, amely már régóta foglalkoztatja az emberi képzeletet. Ez az elemi anyag, mely a periódusos rendszer 33. helyén található, sokoldalú tulajdonságokkal rendelkezik. Kémiailag fémet idéző, de valójában félfém, ami miatt számos ipari és orvosi alkalmazásban is megjelenik. Az arzén híres arról, hogy rendkívül mérgező, és már az ókorban is használták különböző célokra, beleértve a gyilkos méregként való alkalmazást. De nem csupán a sötét oldaláról ismert; a modern tudomány felfedezte, hogy bizonyos vegyületei hasznosak lehetnek a gyógyszerészetben, különösen bizonyos rákkezelések során. Az arzén természetesen előfordul a környezetben, főként ásványokban, és a földkéreg egyik leggyakoribb eleme. Az ipari tevékenységek, mint például az ércbányászat és az üveggyártás, gyakran hozzájárulnak a környezeti szennyezéséhez, így fontos odafigyelni a biztonságos kezelésére és a környezeti hatások minimalizálására. Összességében az arzén egy olyan elem, amelynek története és alkalmazásai mélyen gyökereznek az emberi kultúrában, és még mindig sok kérdést vet fel a tudósok és a kutatók számára.

A talaj mélyebb rétegeiben található víztartókban jelenik meg, és ezekből a forrásokból kerül az ivóvízhez. A szervetlen arzén vegyületeket hivatalosan is humán karcinogénként ismerik el. Magas koncentrációban jelentős gyomortáji fájdalmak, hányás és hasmenés léphet fel, ami súlyos folyadékvesztést okoz. Fontos megjegyezni, hogy ezek a tünetek csupán akkor jelentkeznek, ha az ivóvízben található arzén mennyisége a megengedett határérték több százszorosát éri el.

Kisebb koncentrációk hosszan, évtizedeken át tartó bevitele eseten csak sok év után okoz észrevehető tüneteket. Epidemiológiai vizsgálatok a hosszú időn át fogyasztott, nagy arzén koncentrációjú ivóvíz esetén egyértelmű összefüggést mutattak ki az ivóvíz határérték feletti arzén koncentrációja és egyes rákos megbetegedések kockázatának növekedése között. Eszerint különösen nő a bőrrák kockázata, de nagyobb koncentrációk esetén a tüdő-, vese-, és hólyagrák kockázata is növekszik.

A nemzetközi együttműködés keretében végzett hazai epidemiológiai kutatások nem csupán a korábban említett hatásokat tárták fel, hanem egyértelmű kapcsolatot is felfedeztek az ivóvíz arzén tartalma és a terhességi, valamint születési rendellenességek, például a spontán abortuszok előfordulása között. Kiemelt jelentőséggel bír a korai életfázisokban (a magzati fejlődés és a gyermekkor során) tapasztalt arzén expozíció, mivel újabb kutatási eredmények azt sugallják, hogy ezekben az időszakokban az arzén hatásaira való érzékenység lényegesen magasabb lehet.

Az élelmiszerekben előforduló arzén általában szerves kötésű, így többnyire nem jelent kockázatot. Az arzén forralással nem eltávolítható, így a nagy arzén koncentrációjú vízzel készített ételekben is jelen van. A levegő arzén tartalma minimális, de a dohányfüstből származó expozíció már nem elhanyagolható.

Az NNK 2023-as jelentése alapján a középérték alapján meghatározott határértéknél magasabb arzénszinttel rendelkező települések mindegyike Csongrád-Csanád vármegyében helyezkedik el.

A jelentésben megemlítik, hogy az új technológiák bevezetésével összefüggésben egyre több panasz érkezik a klórozási melléktermékek megjelenésére egyes településeken. Ezek a melléktermékek gyakran okozzák a "klóros" íz vagy szag érzését, amely hosszú távú fogyasztás esetén egészségügyi kockázatokat rejthet. Az új ivóvízszabályozás, amely 2023 januárjától lépett érvénybe, a fertőtlenítési melléktermékek szigorúbb monitorozását írja elő 2026-tól. Az NNGYK 2022-ben országos felmérést készített a törésponti klórozást végző vízművek által szolgáltatott víz HAA és kloráttartalmáról. A 295 vizsgált vízmű esetében a haloecetsavak átlagos koncentrációja alacsonyabb volt, mint a THM-eké, és határérték-túllépés (>60 μg/l) mindössze 1%-nál (3 vízmű) fordult elő.

A klorát megjelenése a szolgáltatott vízben leggyakrabban a nátrium-hipoklorit, mint fertőtlenítő és oxidálószer, szennyeződésének köszönhető. A klorát alapvetően a vízkezelés során használt hipó oldatból származik. Az oldatban lévő hipoklorit-ionok idővel kloráttá alakulhatnak, és ezt a folyamatot a fény és a magasabb hőmérséklet jelentősen felgyorsítja.

A szolgáltatott víz kloráttartalma a vízművek esetében körülbelül 52%-ban túllépte a 0,25 mg/l-es határértéket.

A közegészségügyi szempontokat figyelembe véve a nitrit határértékének túllépése komoly kockázatokkal járhat. A nitrit általában a nagy ammónium koncentrációval rendelkező nyersvizekben keletkezik. Magyarország rétegvizei, különösen a Dél-Dunántúlon és az Alföldön, geológiai eredetű ammóniumot tartalmaznak, amely nem emberi tevékenység következménye. Azokon a településeken, ahol már tapasztalták a nitrit határérték túllépését, a nitrit koncentrációját rendszeresebben ellenőrzik. Mivel a nitrit magas szintje elsősorban a csecsemőkre jelent veszélyt, a szolgáltatók szükség esetén palackozott vizet kínálnak a csecsemők és várandósok számára. Örömteli hír, hogy a nitrittel kapcsolatos problémás települések száma évről évre csökken.

Bár hazánk legtöbb területén a víz keménysége általában közepes vagy magas szintet mutat, ez a közegészségügyi szempontból nem okoz gondot. A kemény víz ugyanis gazdag olyan ásványi anyagokban, mint a kalcium és a magnézium, amelyek fontosak a szervezet egészséges működéséhez. Ezzel szemben a lágy vízű települések lakóinak figyelniük kell arra, hogy más forrásokból biztosítsák a szükséges kalcium- és magnéziumbevitelt.

Az ivóvízhálózat csövekből és szerelvényekből áll, amelyekből akár a megengedett határértéket túllépő mennyiségben is kioldódhatnak nehézfémek, különösen az elavult ólomvezetékek esetében. A gerinchálózatokban már jellemzően megtörtént az ólomcsövek cseréje, míg a bekötővezetések cseréje fokozatosan, a szolgáltatók által valósul meg. Az épületeken belüli vízhálózatok, különösen a régi épületekben, ólomcsöveket is tartalmazhatnak, amelyek potenciális szennyezési forrást jelentenek. Az új Ivóvíz Irányelv értelmében az ólom megengedett határértéke 2036. január 12-től drasztikusan, 5 μg/l-re csökken.

Egy friss, reprezentatív országos felmérés adatai szerint az ivóvíz ólomszennyezettsége elsősorban a fővárosra és az 5000 főnél nagyobb lakossággal rendelkező településekre gyakorolhat hatást.

Az ólomkockázat szempontjából magas vagy nagyon magas kockázatúnak számít körülbelül 80 ezer lakóház és 455 ezer lakás. A becsült érintett lakosszám 746 ezer fő.

A csapvíz ólomtartalma főként az épületek és lakások belső vízhálózatából ered, és ennek cseréje a tulajdonosok felelőssége - áll a jelentésben.

Ólom

Az ólom leginkább a több mint 30 éves épületek egyes részeiben, valamint a régi vízhálózatokban található ólomcsövekből kerülhet az ivóvízbe. Ezért különösen a nagyobb városok történelmi központjában lévő épületek lehetnek érintettek. Az ólommal szennyezett ivóvíz nem rendelkezik különleges ízzel vagy szaggal; például a fémes íz megjelenése nem jelzi az ivóvíz ólomtartalmát.

Az ólom, mint jól ismert toxikus nehézfém, már régóta felhívta magára a figyelmet mérgező hatásával, amely az emberi egészségre gyakorolt következményeiben is megnyilvánul. Az ivóvízben előforduló ólom a szervezetbe jutva felszívódik, és a vérkeringésbe kerülve számos káros hatással bír. Különösen a terhes nők, magzatok, csecsemők és kisgyermekek számára jelent komoly kockázatot, mivel testtömegükhöz viszonyítva aránytalanul nagyobb mennyiségű vizet fogyasztanak, így fokozottan érzékenyek az ólom hatásaira. Az ólom nem csupán magzati fejlődési rendellenességeket okozhat, hanem hátrányosan befolyásolja a gyermekek mentális fejlődését, szellemi képességeik alakulását és intelligenciaszintjüket is. Felnőtteknél az ólom expozíció számos káros hatással járhat, például a vérképzés zavarain, valamint a kalcium, vas, cink és D-vitamin hasznosulásának romlásán keresztül. Az ólomtoxicitás tehát komoly közegészségügyi problémákat vet fel, amelyekre érdemes fokozott figyelmet fordítani.

Az ólomkockázati térkép alapján Budapesten leginkább a belső kerületek számítanak a legnagyobb ólomkockázattal bíró területeknek.