Mihályi Péter: Teljesen biztos vagyok abban, hogy azok, akik a jegybank pénzét szerencsejátékra fordították, azt hitték, hogy ésszerű üzleti döntéseket hoznak.

Mihályi Péter közgazdász, az MTA levelező tagja figyelmeztet, hogy az állami vagyon nincsen megfelelően centralizálva, ami komoly kockázatot jelenthet a széthordásával kapcsolatban. Véleménye szerint az állam gyakran a piaci árnál alacsonyabb áron értékesít, míg a vásárlásai során magasabb költségeket vállal.

A kormány a hadiipari cégek privatizálásának szükségességét azzal indokolja, hogy a jövőben egy olyan piaci alapú hadiiparra van szükség, amely biztosítja a Magyar Honvédség ellátásbiztonságát. Eddig a stratégiai jelentőségű ágazatok és vállalatok állami kézben maradtak, vagy ha magántulajdonban voltak, akkor államosításra kerültek. Az átalakulás mögött több tényező állhat. Először is, a piaci alapú működés elősegítheti a versenyképességet, és új innovációkat hozhat az iparba. A magántulajdonosok hajlamosabbak lehetnek befektetni a fejlődésbe, mivel a profitmotiváció ösztönzi őket a hatékonyság növelésére. Másodszor, a privatizálás révén a kormány csökkentheti a közvetlen pénzügyi terheket, amelyek az állami vállalatok fenntartásához kapcsolódnak. Harmadszor, a globális hadiipari piacokhoz való csatlakozás lehetőséget ad arra, hogy hazai cégek nemzetközi szinten is versenyezzenek, amely hozzájárulhat a gazdasági növekedéshez és a munkahelyteremtéshez. A váltás hátterében tehát a modernizációs igény, a piaci verseny elősegítése és a gazdasági racionalizálás áll, amelyek célja, hogy a magyar hadiipar a jövő kihívásainak megfelelően alakítsa át működését.

A váltás valójában nem történik meg, csupán a szavak szintjén zajlik a mellébeszélés. Az utóbbi évek során jelentős államosítások történtek, nem csupán a gazdaság területén, hanem az oktatási és egészségügyi szektorban is. Ennek célja sokszor az volt, hogy az állam által megszerzett eszközöket később magánkézbe irányítsák. Ezt a folyamatot tranzitállamosításnak nevezik a szakirodalomban. Most a hadiipar következik a sorban. A potenciális vevő egyelőre nem fér hozzá a kritikusnak ítélt infrastruktúrához, és az állam is megőrzi a részvények 25%-át. Aki valaha is részt vett privatizációs folyamatokban, tudja, hogy az állam számára kulcsfontosságú, hogy 100%-os tulajdonjoggal bírjon, ne csupán részleges részesedése legyen. Ha bármilyen kis hányadot értékesít, azzal saját mozgásterét korlátozza. Apró döntések sorozatával akár 51%-os részesedéssel is olyan helyzetbe kerülhet, hogy végül kénytelen lesz megválni a tulajdonától.

A kilenc hadiipari vállalkozás közül a legtöbb még mindig részben külföldi kézben van. Különösen érdekes, hogy kettő közülük a Rheinmetall céghez tartozik, amely emellett a 4iG-ben is 25%-os részesedéssel bír. De vajon mi áll ennek a háttérében?

Az ügylet lényege, hogy a magánszektor ebben az üzletágban is komoly szerephez jutott. A 4iG hovatartozása – legyen az külföldi vagy hazai – csupán szándék és adminisztratív kérdés. A tulajdoni struktúra nem az alapvető szempont; a kormányzaton belül egyesek úgy vélik, hogy egy adott üzleti csoport pozícióját tovább erősítik. Ennyi az egész. Az sem lenne mérvadó, ha még két kórházat vagy két csatornavállalatot vonnának be a tranzakcióba.