Az édesapa minden fillérjét felélte, hogy újra a karjaiba zárhassa kislányát.
Péternek 20 millió forint adóssága van, személyi hitelt kellett felvennie az életben maradáshoz
Kilenc éven át tartott a rettentő hercehurca, ennyi ideig küzdött azért, hogy megkapja bántalmazott kislánya kizárólagos felügyeleti jogát. A gyerekből az évek során kamasz lett, de Péter végül győzött: a bántalmazó édesanya helyett neki ítélték lányát.
Akár tündérmeseként is végződhetett volna a történet, de a folytatás sajnos szomorú lett: az apa és lánya azóta valóságos nyomorban él. Mindketten szégyellik a velük történteket, pedig önhibájukon kívül kerültek olyan szörnyű helyzetbe, amiből nem látják a kiutat. Péter erejét megfeszítve dolgozik, pedagógusként helyezkedett el, de a fizetése jószerével arra sem elég, hogy ételt tegyen az asztalra.
- A lakásom elvesztése a hosszú pereskedés következménye lett – mesélte Péter, miközben a nehézségeiről beszélt. - A kilenc évig tartó bírósági harc, a számtalan utazás és az ügyvédi költségek mindent elvittek tőlem. A szüleim, akik nemrég távoztak az élők sorából, hitelt vettek fel, hogy támogassanak. Mindig két munkát vállaltam, hogy összeszedjem a szükséges pénzt, de a helyzet egyre csak súlyosbodik, és újabb perek várnak rám. Januárban jön a következő, ami 4,4 millió forintról szól. Jelenleg csupán egyetlen állásom van, de a fizetésem sajnos nem fedezi a megélhetési költségeimet.
A napokban végrehajtási eljárás indult ellene, mivel a számlák kifizetésére sem maradt elegendő pénz. De sajnos a helyzet ennél is súlyosabb. Három hónapnyi rezsi még kifizetésre vár, és a fizetetlen csekkek már hegyként tornyosulnak az asztalon. Személyi kölcsönt kellett felvennie, csupán azért, hogy a családja meg tudjon élni, de a lakás, amelyben élnek, egyre inkább lakhatatlanná válik. Jelenleg körülbelül 20 millió forintnyi adósságot halmoztak fel.
Egy barátom néha próbál segíteni, pár ezer forinttal támogatni, de ezek is kölcsönök, amiket vissza kell adnom. De miből? - tette fel a kérdést az elkeseredett édesapa. Hiába igyekszik mindent megadni Viviennek, a tinilány nehezen birkózik meg a helyzetükkel. Nem is annyira a körülményeik miatti szegénység aggasztja, hanem inkább az, hogy az iskolában évek óta bántják emiatt. A sok nehézség ellenére azonban van egy dolog, ami mindig erőt ad neki: az édesapjával töltött közös pillanatok.
- Sajnos a csodákban már nem hiszünk – sóhajtott az apuka. – Tíz éve várunk, és a remény mindig csak elillan. Csak a lányom ad értelmet az életemnek; nélküle már rég feladtam volna.
Jelenleg olyan emberekre van szükségem, akik támogatni tudnának a lakás felújításában, mert sajnos a helyzet rendkívül aggasztó. Szüleim egykori otthonában élek, ami az évek során annyira leromlott, hogy már a 45 évvel ezelőtti állapotán is túltesz. Emellett a látásom is egyre romlik; szemüvegre vagy műtétre lenne szükségem, de ezt sajnos már évek óta nem tudom megoldani.
Ha valaki tudna Péter számára egy olyan állást, ahol el tudna helyezkedni, fizetni tudná adósságát, azt szívből megköszönné. Korábban, még rendőrként ő mentett meg hat életet, most az ő életük a tét.
Jelenleg olyan szakemberekre lenne szükségem, akik segíthetnek a lakásom felújításában, mert az állapota igencsak megérett a változásra. Amikor néha akad egy kis extra pénz, azt mindig az otthonunk szebbé tételére fordítjuk, de sajnos ez csak egy apró lépés a nagyobb cél felé.