Mindenki a korrupció árnyékát keresi a háttérben, de most fény derült arra, hova irányítja az állam a milliárdos forrásait.

Mutyi vagy működő modell? A magántőkealapok körüli viták közepén Buda Sándor, a Nemzeti Tőkeholding első embere az Indexnek most azt állítja: az állami pénz nem vész el, szigorúan felügyelik. Új alapoknál az állam legfeljebb 70 százalékot ad, minimum 30 százalék a piacé - saját kockázaton. Sok a gyanú, kevés a bizalom - de tényleg eltűnik a közpénz a magántőkealapokban?

Az utóbbi időben a magántőkealapok gyakran kerülnek a figyelem középpontjába, de sajnos nem mindig kedvező környezetben. Sokakban felmerül a gyanú, hogy ezek a pénzügyi struktúrák mögött korrupciós ügyek és gazdasági visszaélések állhatnak, és gyakran hallani a vádakat, hogy közpénzek tűnnek el. Buda Sándor, a Nemzeti Tőkeholding elnök-vezérigazgatója azonban az Indexnek nyilatkozva hangsúlyozta, hogy az állami alapok működése másképp alakul: az állami forrásokat szigorúan ellenőrzik. Továbbá, amikor új tőkealapokat hoznak létre, az állam legfeljebb 70%-ot fektet be, míg a fennmaradó legalább 30%-ot minden esetben magánbefektetőknek kell biztosítaniuk, ami azt jelenti, hogy saját tőkéjüket kockáztatják.

Buda Sándorral éppen egy izgalmas beszélgetésbe merültünk, ahol...

Napjainkban egyre többször kerülnek reflektorfénybe a magántőkealapok, és nem ritkán találkozunk negatív véleményekkel róluk. Fontos azonban, hogy pontosan értsük, mit takar ez a fogalom, és miért lehet ez a modell előnyös a gazdasági szempontból. Nézzük meg közelebbről a magántőkealapok működését és szerepét a piacon!

Először is lépjünk hátrébb és nézzük meg, hogyan is épül fel ez a szektor. Amiről most beszélgetünk, az a magántőkepiac, aminek óriási jelentősége van a gazdaság szempontjából. Ha nemzetközi kitekintést teszünk, jól látható, hogy a gazdaságilag fejlett országokban az adott nemzetgazdaság, ezen belül különösen, illetve a helyi kkv szektor versenyképessége komoly korrelációt mutat a magántőkepiac erejével, ugyanis ez utóbbi erősen hat a vállalkozások hatékonyságának növekedésére. Ebből adódóan a magántőke elnevezés takarja azt a finanszírozási formát, amely végső felhasználója jellemzően egy nagyobb, érett fázisban lévő cég, aki ezt további növekedéshez, nemzetközi terjeszkedéshez, beruházáshoz veszi igénybe.

Ki az, akitől származik ez a pénz?

Általában magánforrásból, ami azt jelenti, hogy leginkább nyugdíjalapok, biztosítók, magánszemélyek szolgáltatják a befektetésre kerülő pénzeszközöket. Ezek a források egy magántőkealapban összpontosulnak, és a tőkealapkezelő az, aki professzionális szakértelemmel rendelkező pénzügyi szolgáltatóként a befektetők helyett és kvázi képviseletében dönt a források konkrét kihelyezéséről. A magántőkealapokban tehát a piaci szféra kockáztatja a saját forrásait, e mellé száll be adott esetben az állam nagyon szigorú szabályok és feltételek, továbbá folyamatos ellenőrzés mellett. Az új tőkealapok felállításakor a tőke maximum 70 százalékát biztosítja az állam és minimum 30 százalékot minden esetben a magánbefektetőktől várjuk.

Vannak más országok is, amelyek hasonló jellegű tevékenységeket végeznek?

Természetesen. Az Egyesült Államokban, amely a tőkepiacok élvonalába tartozik, a magántőke alapú finanszírozás annyira elterjedt, hogy sok vállalat számára valós alternatívát jelenthet a tőzsdei bevezetés helyett. Ezzel szemben az Invest Europe által közzétett adatok szerint 2024-ben Magyarországon a magántőke-befektetések volumene jelentősen elmaradt az európai átlaghoz képest.

Innen már egyértelmű, kifejezett érdekünk aktivizálni a hazai magántőkebefektetőket. És ebben pedig az államnak kell elöl járnia, vállalni a piacalakító és katalizáló szerepet. De ez nem jelenti azt, hogy csak az állam biztosít forrást, a jelenlegi szabályok mentén a magánszektornak legalább 30 százalékban be kell szállnia a tőkealapba, ezt a pénzt ők kockáztatják. Egyébként az állami szerepvállalás ezen a területen nem unikális. A történelmi okokból tőkeszegény közép-kelet-európai államokban nagyon erős az állami jelenlét, de a fejlett országokban is bevett nemzetközi gyakorlat. A célunk, hogy ösztönözzük a magánszektor aktivitását.

Ezeket a szempontokat figyelembe véve hogyan alakult a Nemzeti Tőkeholding (NTH) által irányított tőkealap-portfólió?

A korábbi rendszer működése meglehetősen széttagolt volt, amiért létrehoztuk a Nemzeti Tőkeholdingot. Célunk, hogy javítsuk az állami háttérrel rendelkező tőkealapok hatékonyságát és eredményességét, kiszűrjük a gyengén teljesítő alapokat, valamint ösztönözzük a források gazdaságba való befektetését a fejlődés érdekében. Jelenleg 74 tőkealapot koordinálunk, és világos elvárások mentén irányítjuk működésüket. Az első lépések között szerepelt az alapkezelési díjak ésszerűsítése is, mellyel a folyamatokat gördülékenyebbé tettük.

Ez az alapkezelési díj olyan keretet biztosít, amely az EU-ban jellemző 2 százalékos szinthez képest kedvezőbb, hiszen nálunk 1,5 százalékos díjplafon került kialakításra. Ezen belül kiemelkednek a Zöld Alapok Tőkeprogram keretében létrehozott alapok, ahol az alapkezelési díj 1-1,15 százalék között mozog. Eddig 74 alap összesen 703 befektetést valósított meg, mintegy 2700 milliárd forint értékben, és már 136 sikeres exitet könyvelhettek el.

Összességében megállapítható, hogy az alapok többsége jól működik. Célunk, hogy egy erős együttműködést alakítsunk ki a köz- és a magánszféra között, ami lehetővé teszi a hazai magánbefektetők aktiválását. Ennek érdekében új tőkealapok létrehozásakor az állam legfeljebb a tőke 70%-át biztosítja, míg a magánbefektetőktől minden esetben minimum 30%-os hozzájárulásra számítunk. Fontos megjegyezni, hogy a magánbefektetők mindig jelentős kockázatot vállalnak, amikor egy ilyen alapba fektetnek be. Ugyanakkor tudjuk, hogy kockázat nélkül nincs lehetőség nyereségre. Így a magánszektor is aktívan részt vesz a kockázatok viselésében.

Milyen eszközei vannak az NTH-nak, hogy megvédjék az állam 70 százalékát? Ki felelős azért, hogy az állam visszakapja a pénzét?

Mivel a közpénzek állami befektetéseiről, valamint a magánszektor hozzájárulásairól van szó, rendkívül szigorú elvárások és jogszabályi keretek érvényesülnek. Ezek a szigorú szabályok nem csupán a befektetett összeg védelmét szolgálják, hanem biztosítják a felhasználás jogszabályszerűségét is. Az NTH emellett más eszközöket is alkalmaz az állami források védelme érdekében, például rendszeres és alapos ellenőrzéseket végez. Folyamatosan figyelemmel kísérjük a már meglévő alapok működését, havi és negyedéves riportok formájában. Ezzel nyomon követjük az alap nettó eszközértékének alakulását, azaz hogy milyen mértékben történt a források kihelyezése és milyen volumenben áramlottak vissza a források a kimenetekből.

A dokumentumban már a ténylegesen elért hozamok is szerepelnek. Emellett a riport részletesen tájékoztat az új befektetések várható teljesítményéről is. Ez alapján értékelhetjük az alap eredményeit, valamint azt, hogy mennyire felel meg a kezelési szabályzatnak és az abban foglalt befektetési politikának. Amennyiben az alapkezelő hibájából adódóan problémát észlelünk a működésben, végső esetben jogunk van tőkeleszállítás kezdeményezésére, az alapkezelés visszavonására, vagy ha a kezelési szabályzatot megszegik, a felügyeleti szerv (MNB) beavatkozását is kérhetjük.

Tehát milyen főbb jogi szabályozás mentén működnek a magántőkealapok?

A magántőkealapokra vonatkozó magyar szabályozás, akárcsak sok más jogi területen, szorosan kapcsolódik az Európai Unió jogi kereteihez. A hazai jogszabályoknak szigorúan illeszkedniük kell a releváns uniós irányelvekhez, és ezt az EU folyamatosan ellenőrzi, biztosítva ezzel a jogharmonizációt. Továbbá, a magántőkealapok működését számos, közvetlenül az EU tagállamaiban alkalmazandó jogszabály és rendelet is szabályozza, amelyek nem igénylik a hazai jogba való átültetést.

Fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a magántőkealapok hazai működése az EU jognak maradéktalanul megfelel és illeszkedik a magyar jogrendszerbe.

Hogyan biztosított a magántőkealapok és az azokban eszközölt állami befektetések átláthatósága?

A magántőkealapokba irányuló befektetések szempontjából nincs lényegi eltérés más pénzügyi szolgáltatásoktól. A központi elv az, hogy a befektetők pénzügyeinek részletei – mint például az, hogy ki, milyen típusú eszközbe, és mekkora összeget fektet be – alapvetően bizalmas információkat képeznek. Ezek az adatok banktitoknak és értékpapírtitoknak minősülnek, és céljuk a magánszféra alkotmányos védelme.

Tehát akkor nem tudhatjuk meg. Így viszont ez melegágya a hűtlen kezelésnek.

Amennyiben engedi, befejezem a mondanivalómat. Fontos megjegyezni, hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem érdekében 2025. január 1-jétől a magántőkealapok kezelőinek is kötelező elvégezniük bizonyos átvilágítási eljárásokat. Ezek közé tartozik a tényleges tulajdonosok azonosítása, így a közbeszédben elterjedt tévhit, miszerint ezek az alapok befektetői nem nyomozhatók, nem állja meg a helyét. Ezen felül a magántőkealapok kezelőinek 2026. júliusától kezdődően a tőkealapok tényleges tulajdonosaira vonatkozó adatokat is kötelező feltölteniük a NAV által fenntartott tényleges tulajdonosi nyilvántartásba (TTNY).

Sem Magyarországon, sem pedig az Európai Unió területén nem létezik olyan jogszabály, amely kötelezné az alapkezelőket vagy bármely más intézményt, beleértve a NAV-ot is, hogy nyilvánosságra hozzák a tényleges tulajdonosok személyazonosságát vagy a befektetések nagyságát. Ezek az információk csupán az érintett szolgáltatók és a hatóságok számára hozzáférhetők, míg harmadik felek esetében csak abban az esetben válhatnak elérhetővé, ha a kérdéses fél képes igazolni a hozzáféréshez fűződő jogos érdekeit.

Az NTH a partnerek kiválasztásakor és az alapok létrehozásakor minden esetben a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően jár el. Működésének kezdetétől fogva kiemelten fontos számára, hogy kizárólag átlátható alapkezelőkkel, átlátható magántőkealapokkal és elkötelezett befektető társakkal működjön együtt, hogy elérhesse befektetési céljait. E célok megvalósításában nem jelent akadályt, hogy a tényleges tulajdonosok nem egy nyilvános adatbázisból azonosíthatók.

Nyugtasson meg, hogy legalább van valamilyen hozamelvárás az alapkezelőkkel szemben?

Fontos hangsúlyozni, hogy az alapkezelők a forrásokat nem támogatásként kapják, ahhoz az állami befektetőnek meghatározott, konkrét hozamelvárása fűződik, amelynek teljesítését az alapkezelők vállalják. Ez a hozamelvárás minden esetben akkora, amelyet egy piaci befektető is elkérne, pontos nagyságát a MEIP teszt (piaci magánbefektető elv) határozza meg, ami igazolja, hogy az elvárás összhangban van a piacon szokásos üzleti kondíciókkal.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez az állami befektetés nem minősül támogatásnak, mivel az alapokba befektetett tőke nem kerül az alapkezelők birtokába. Ez a tőke nem válik sem az alapkezelők, sem azok tulajdonosainak eszközévé, és nem szerepel a mérlegükben. A befektetési jegyek tulajdonosa folyamatosan az eredeti, állami hátterű befektető marad. Az alapkezelőnek az alapok zárásakor teljes mértékben elszámolnia kell a tulajdonos felé a kezelt pénzeszközökkel, és a hozamokkal növelt összeg visszakerül a befektetőkhöz, azaz az államhoz. Ezzel a folyamat véglegessé válik: a közpénz mindig közpénz marad, az állami tőke biztonságban van, sőt, jelentős növekedésre is lehetőség nyílik. Ráadásul ez a tőkekihelyezés hozzájárul a kormányzati célok, mint például a lakásépítés vagy a zöld átállás, megvalósításához is.

Korábban említette a nagyszabású projekteket. Milyen konkrét elképzelések vagy tervekkel kapcsolatban gondolt erre?

A kormány iránymutatásai alapján olyan programokat indítunk, amelyek a gazdasági és társadalmi kihívásokra adnak választ. 2023-2024-ben a zöld energiára való átállás és a fosszilis függés csökkentése került előtérbe. Az energiaintenzív ágazatok mellett a naperőművi kapacitások bővítése és az energiatárolási fejlesztések is kiemelt szerepet kaptak. Ebbe illeszkedik a Zöld Alapok Tőkeprogram, amely három, összesen 150 milliárd forint jegyzett tőkéjű befektetési alap révén hazai közép- és nagyvállalatok zöld átállását, energiahatékonysági beruházásait és megújuló projekteket finanszírozza. Lakhatási Tőkeprogramunk szintén nagy volumenű: a 300 milliárd forintra bővített keret közel 30 ezer új lakás, bérlakás és kollégium építését támogatja, ösztönözve az ingatlanpiac és az építőipar aktivitását. A programban tapasztalt hazai alapkezelők vesznek részt, így a befektetések a gazdaság egészére élénkítő hatással vannak.