A miniszter úr nem támogatja az adatok nyilvánosságra hozatalát.
Még NER-mércével is kirívóan rossz döntést hozott az Alkotmánybíróság június 10-én; a Belgrádot Budapesttel összekötő vasútvonali beruházás adatainak megismerhetőségét véglegesen kizáró határozat kétségessé teheti a közügyek és a közpénzek átláthatóságáért vívott több évtizedes küzdelem eredményeit - írja a Transparency International Magyarország jogi igazgatója, Ligeti Miklós.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, ha a rendes bíróság vagy az Alkotmánybíróság képes lenne felülvizsgálni a külügyi és külgazdasági érdekek megfelelőségét, akkor ezzel tulajdonképpen az Országgyűlés és a kormány hatáskörébe való beavatkozás történne. Ez a beavatkozás pedig a hatalommegosztás egyensúlyának megbomlását eredményezné, amely az igazságszolgáltatás és az Alkotmánybíróság irányába való elmozdulást vonna maga után.
Bárki jogosan teheti fel a kérdést: miért is számít ez a látszólag elvont állítás a szakjogászok számára is? Hiszen attól, hogy az igazságszolgáltatás felülbírálhatja a kormány külföldi érdekeire vonatkozó véleményét, a kenyér ára nem fog csökkenni. Azonban a helyzet nem is olyan távoli tőlünk, mint elsőre gondolnánk, hiszen arról van szó, hogy mekkora erőfeszítést képes a kormány tenni annak érdekében, hogy a közpénzek felhasználását titokban tudja tartani. Az új alkotmánybírósági döntés hatására a jövőben ennél sokkal kevesebb erőforrást kell mozgósítania, mint valaha.
Mi is zajlott le pontosan?
Kezdjük egy kicsit távolabbról. Bár szinte biztosra vehető, hogy az újvidéki tragikus tömegszerencsétlenség következtében az Orbán-Vucic-Hszi Csin-ping hármas átadóünnepség elmarad, a NER mégis kedvező helyzetben van, hiszen az évek során a Belgrád-Budapest vasútépítési projekt költségei 800 milliárd forintra emelkedtek. Formailag a beruházás nem magyar közpénzből, hanem kínai állami hitelből valósul meg, de végső soron a számlát a magyar adófizetőknek kell állniuk.
A kormány álláspontja szerint a magyar állampolgároknak nincs szükségük arra, hogy mélyebben belemerüljenek az ügy részleteibe. Úgy vélik, hogy a kiadások pontos megismerése felesleges, hiszen ez akár sértheti Magyarország külpolitikai és külgazdasági érdekeit is.
Amint a Transparency International Magyarországgal együttműködő, a 2020 nyarán kezdődő bírósági eljárás idején még a HVG-nél dolgozó újságíró, Oroszi Babett összegezte, a Budapest-Belgrád vasúti felújítás összköltségének - ez az eredetileg becsült 750 milliárdról 800 milliárd forintra nőtt - 85 százalékát kínai hitelből fedezik, a fennmaradó 15 százalék önrész. A kivitelezőket 2019-ben választották ki, a közbeszerzést a kínai vasúttársaságot képviselő China Railway Electrification Engineering Group Kft. és a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft. nyerte, magyar részről pedig Mészáros Lőrinc érdekeltsége, az RM International Zrt.
Az Országgyűlés döntése értelmében a közbeszerzési dokumentumokat tíz évre titkosították, így a részletek homályba burkolóztak. Jelenleg nem áll rendelkezésre információ arról, hogy kikkel és milyen összegben kötöttek szerződéseket a különböző munkák elvégzésére. Az eddigi nyilvános adatok alapján annyit tudunk, hogy a Mészáros család vállalkozásai, mint például az R-Kord Kft., a V-Híd Zrt., a Fejér B.Á.L. Zrt. és a Vasútvill Kft., nem csupán fővállalkozóként, hanem alsóbb szintű megbízások révén is részesednek a projektjeikből.
A kormányt megragadta az adatigénylés okozta aggodalom.
A pert megelőző adatigénylés célja az volt, hogy nyilvánosságra hozza az 5 millió forintot meghaladó értékű szerződések listáját, valamint a projektben részt vevő magyar alvállalkozók cégeit. Emellett fontos kérdés volt annak tisztázása is, hogy az alvállalkozók milyen mértékben részesülnek a beszerzési folyamatból. Az oknyomozó újságíró a beruházás magyarországi kivitelezéséért felelős Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt.-től várta a szükséges információkat. A törvények és a bíróságok korábbi, megbízhatónak tartott gyakorlatának fényében a válaszok megszerzése elengedhetetlennek tűnt.
A kormány nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy az adatokhoz való hozzáférés megakadályozása lehetetlen, csupán annak késleltetésére van lehetőség. Éppen ezért, egy hónappal az 2020 májusában benyújtott adatkérési kérelmet követően, módosította a vonatkozó szabályozásokat.
Az addigra már többször tesztelt NER-es gyakorlat szerint, visszamenőleges hatállyal életbe léptetett szabályozás egyik figyelemre méltó részlete, hogy van benne egy olyan mondat, ami négyszer is hangsúlyozza a Belgrád-Budapest vasúti projekt kiemelkedő jelentőségét.
A folyamatos propaganda következtében lehet, hogy a kormány is kezdett hinni az állítás valódiságában. Azonban ennél lényegesebb, hogy a törvény előírásai szerint a beruházásokkal kapcsolatos információkat tíz évre titkosítani kell, amennyiben azok nyilvánossága "Magyarország külpolitikai és külgazdasági érdekeinek védelmét veszélyezteti a külső, illetéktelen befolyástól". Itt bontakozik ki a lényeg:
A külügyminiszter a "Kínai Népköztársaság Kormányának véleményét figyelembe véve" határoz arról, hogy a beruházási információk nyilvánosságra hozhatók-e.
Jogerősen pernyerés után hidegzuhany a Kúrián
A papírforma érvényesült: az adatokat nem adták ki, így a Transparency International Magyarország a nemrég tragikusan fiatalon elhunyt Karsai Dániel segítségével pert indított Oroszi Babett nevében. A per során a jogi szempontból legfontosabb kérdés az volt, elegendő-e a külügyminiszternek bemondania, hogy külügyi érdekek sérülnének, ha megtudnánk a Mészáros Lőrinc érdekeltségeihez került szerződések tárgyát és értékét, vagy részletesen indokolnia kell az álláspontját. Az elsőfokú bíráság elégségesnek találta az adatigény megtagadásához Szijjártó Péter elutasító érveinek a puszta bemondását, a Fővárosi Ítélőtábla azonban részletes bizonyítást rendelt el.
Ekkor találkoztunk azzal a sorsfordító emaillel, amelyben a külügyi tárca akkori kabinetfőnöke bejelentette, hogy
A miniszter úr nem engedélyezi (...) az adatok nyilvános közzétételét.
Másodfokon ez nem bizonyult elegendőnek; az ítélőtábla a mi javunkra határozott, és elrendelte az adatok nyilvánosságra hozatalát.
A per azonban egy újabb fordulóhoz érkezett, amikor felülvizsgálati eljárás keretében a Kúria előtt folytatódott. Ekkor az igazság egészen váratlan irányt vett, szinte a feje tetejére állt. Nem csupán elvesztettük az ügyet, hanem a Kúria azt is hangoztatta, hogy...
A külügyminiszternek nincs kötelessége indokolni, miért utasítja el az adatigényléseket, és ezen döntések bírósági felülvizsgálatára a jogszabályok szerint nincs lehetőség.
Az érzékeny ügyeket érintő adatigénylések a gyakorlatban szinte kivétel nélkül úgy zajlanak, hogy az információt birtokló szervezet megtagadja a kérés teljesítését. Az állami szervek és cégek nem szokták magukat túlzottan megerőltetni, ha a megtagadás indokait kell előadni, és általában ez okozza a vesztüket az információszabadság perekben. A bíróságok és az Alkotmánybíróság ugyanis - legalábbis eddig - megkövetelték, hogy az adatkezelők ténylegesen indokolják meg, a kiadni kért adat titokban maradásához miért fűződik nyomósabb érv, mint az információ nyilvánosságra kerüléséhez. A bíróságok ráadásul az ilyen indokolást tartalmi értelemben felülbírálták, és általában a nyilvánosság mellett döntöttek.
Ennek a megközelítésnek köszönhetően a közvélemény sikerrel szembeszállt a kormányzati érvelésekkel olyan kulcsfontosságú adatperekben, mint például Lázár János kancelláriaminiszter szállodai költségei, a tao-pénzekként ismert látványcsapatsport-támogatások részleteit igazoló dokumentumok, vagy éppen a bíróságok által vizsgált jegybanki alapítványi források sorsa, amelyek a közpénz jellegét mégsem vesztették el.
Kegyelmi csapás az Alkotmánybíróságtól
Az Alkotmánybíróság egyetértett a Kúriával, amit azzal indokolt, hogy ellentmondana a hatalmi ágak elválasztása elvének az, ha a bíróságok vagy éppen maga az Alkotmánybíróság külpolitikai kérdésekben foglalna állást. Az Alkotmánybíróság szerint a "külügyi érdekek ellenőrzésének jogilag rögzített szempontrendszere nincs, [ezért] a rendes bíróság és az Alkotmánybíróság szabadon bírálhatná felül a végrehajtó hatalom politikai döntéseit". Ezáltal "úgy válna a rendes bíróság és az Alkotmánybíróság a külpolitika alakítójává, hogy politikai felelősséget nem visel".
Ez azonban egy gyakori tévedés. Először is, az igazságszolgáltatás szereplői évtizedek óta jogosultak arra, hogy felülbírálják a kormány bizonyos jogilag nem, vagy csak korlátozottan szabályozott döntéseit. Olyannyira, hogy nem csupán a bíróság, hanem az ügyészség is, sőt, bizonyos esetekben még a nyomozó hatóságok is képesek beleszólni a kormány elsődlegesen nemzetbiztonsági kérdéseknek tűnő döntéseibe. Ez akkor történik, amikor a bűnüldözés nemzetbiztonsági megfontolások miatt eltekint a büntetőjogi felelősségre vonástól. Más szavakkal: a rendőrség vagy az ügyészség elengedheti az elkövetőt, amennyiben az együttműködése nemzetbiztonsági szempontból kiemelkedően fontos. Így a bűnüldöző szervek teljesen indokoltan és helyesen mérlegelik a munkájuk során a szűken vett szakterületükön kívüli nemzetbiztonsági aspektusokat is.
Nem is annyira régen még az Alkotmánybírság is helyesnek gondolta ezt. A Transparency International Magyarország sikerrel hivatkozott Lázár János nemzetbiztonsági okokból titkosított szállodaszámláinak a nyilvánosságáért indított perben az Alkotmánybírság 2/2014-es határozatára. Az AB akkor az adatkéréseknek a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója által történő megtagadásával kapcsolatban azt írta elő, hogy a "bíróság felülvizsgálja a főigazgató nemzetbiztonsági érdek vagy mások jogainak sérelmére mint a megtagadási döntés feltételére való hivatkozása megalapozottságát". Vagyis a bíróságnak nemcsak joga, de kötelessége a szorosan vett igazságszolgáltatási szakterületén túl tekintve nemzetbiztonsági kérdéseket is figyelembe venni.
Nyilvánvaló, hogy a rendőrség, az ügyészség és a bíróság nem a nemzetbiztonsági ügyek helyességét értékeli, mivel ez nem a feladatuk. A bíróságnak a közérdekű adatok nyilvánosságának ügyében azt kell mérlegelnie, hogy a nemzetbiztonsági érvek elegendőek-e ahhoz, hogy az információk titokban maradhassanak. Ezt a megközelítést alkalmazta a törvényszék Lázár János szállodai költségeinek ügyében, amikor a nyilvánosság mellett döntött, és megállapította, hogy a nemzet biztonsága nem szenvedett kárt az ügy kapcsán.
A bíróság tehát, amikor a közérdekű adatoknak a külügyi érdekek védelmére alapított titkosítása tárgyában ítél, valójában nem arról kell döntést hozzon, hogy helyes-e a kormány külpolitikája. Abban kell állást foglalnia, hogy a külügyi érvek elég fontosak-e ahhoz, hogy titkosítás alapjául szolgáljanak. Véleményünk szerint a Belgrádot Budapesttel összekötő vasút fejlesztése ügyében nem elég fontosak. Persze érteni véljük, hogy az államhatalom miért gondolkodott ezzel ellentétesen:
A mindig higgadt Szijjártó Péter is nehezen találná meg a szavakat, ha napvilágra kerülne, mekkora összeghez jut Mészáros Lőrinc ebből az üzletből.
Hogyan tovább?
Az Alkotmánybíróság döntése még nem a világ vége, de az borítékolható, hogy nemcsak a Belgrád-Budapest vasúti beruházás szerződéseit nem fogjuk megismerni, a Kúria döntésének a megerősítése ugyanis várhatóan nem marad következmények nélkül. Fontos, hogy az Alkotmánybíróság kizárólag a külügyi kapcsolatokkal összefüggésben mondta ki azt, hogy a közérdekű adatok erre az indokra alapított megtagadása esetén a bíróságnak nincs lehetősége felülbírálni a kormány álláspontját. Ebből az következik, hogy az adatkezelők nagyon igyekeznek majd valamiképp külügyi érvekre hivatkozni az adatigénylés teljesítésének a megtagadásakor. Ez alacsonyan függő gyümölcs lesz az állami szervek számára, hiszen
Mostantól a külügyi kártyával kapcsolatban nem áll rendelkezésre hatékony jogorvoslati lehetőség.
A többi megtagadási ok esetében az adatkezelőknek továbbra is kötelességük részletes indokolást benyújtani. Amennyiben az üzleti titkaik védelme vagy a jövőbeli döntések bizalmas jellegére hivatkozva tartanak vissza információkat, akkor remélhetőleg a bíróságok továbbra is alaposan felülvizsgálják és tartalmi szempontból értékelik a megtagadás indoklását.
Az igazság a különvéleményekben rejlik, megoldás Strasbourgtól várható
A határozatot három alkotmánybíró vitatta meg élénken. Marosi Ildikó, Schanda Balázs és Varga Réka különvéleményükben kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy az Alkotmánybíróság helyénvalónak találta azt a pert, amelyben a "bíróság (...) kizárólag a külgazdasági ügyekért felelős miniszter indokolás nélküli állásfoglalása alapján döntött" a Belgrád-Budapest vasúti projekt adatainak titokban tartásáról. Hangsúlyozták, hogy "az információszabadság csorbításához vezet, ha (...) a miniszteri indokolás nélküli megállapításokat a bíróság kötelező érvényűnek és felül nem vizsgálhatónak tekinti". A különvéleményben részt vevő alkotmánybírák véleménye szerint ezért az Alkotmánybíróságnak határozottan meg kellett volna semmisítenie az alkotmányjogi panasszal támadott bírósági döntést.
Mivel hazánkban már nincsenek további jogorvoslati lehetőségek, az ügy Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán folytatódik.
