A mai nevelt csirkék mérete már négyszeresére nőtt - de vajon meddig tart még ez a folyamatos növekedés?

Ki rejtőzik a mélyben, kit takar a víz? SpongyaBobot kérdeztük az óceánok rejtelmeiről.

A modern csirkék mérete valóban megdöbbentő mértékben megnövekedett - derült ki az Albertai Egyetem által végzett kutatásból. A tanulmány, amely a Journal of Poultry Science című szaklapban jelent meg, rávilágít arra, hogy a mai, kereskedelmi forgalomban elérhető csirkék súlya több mint négyszerese annak, amit hetven évvel ezelőtt tapasztaltak. Az 1957-es csirkefajták esetében, a tojásból való kikelést követően 8 hét elteltével a súlyuk alig haladta meg az 1 kilogrammot. Ezzel szemben 2005-ben, hasonló körülmények között, már átlagosan 4 kilogrammos csirkék fejlődtek ki, mindezt mesterséges fény és precíziós táplálás mellett, zárt istállóban, ahol a csirkék kis helyen, sűrítve éltek. A tenyésztők folyamatosan a nagyobb méretek felé orientálódnak, és ez a tendencia továbbra is megállíthatatlanul folytatódik.

Korábban 70 nap kellett, hogy az intenzív hústermelésre kitenyésztett, nagyüzemi körülmények között tartott, fehér tollú brojlercsirkék elérjék a másfél kilós piaci súlyukat. Ma már 3 kilósként vágják le őket, amihez mindössze 47 napra van szükség. Legalábbis az Egyesült Államokban. Egy klasszikus háztáji kapirgálós csirkének velük szemben legalább 100 napig kell csipegetnie, mire megközelíti ezt a súlyt. Már ha megvárják, hogy ilyen nagyra nőjön.

A brojler húsfajtájú csirkék világszerte, így Magyarországon is, az 1960-as évek óta hódítanak. A tenyésztők célja egyértelmű volt: a lehető leggyorsabb súlygyarapodás elérése, miközben a táplálékbevitel változatlan marad. A genetikai szelekció során a legfontosabb szempont a mellhús mennyiségének maximalizálása volt, hiszen ez a tulajdonság határozza meg leginkább a brojler csirkék piaci értékét.

A modern csirkék produktivitását drámai módon megnövelték, így képesek a takarmányt hatékonyabban átalakítani hússá. Életük első hetében akár a testméretük háromszorosára is megnőhetnek, jelentősen felülmúlva elődeik méreteit. Ennek eredményeként a kilenchetes brojler átlagos testsúlya már meghaladja a 4 kilogrammot. Ezt az adatot úgy érhetjük el, hogy egy tyúk ebben az életkorban körülbelül 3,2 kilogrammot, míg egy kakas körülbelül 5,5 kilogrammot nyom.

A felpörgetett hizlaláshoz grammra kiszámított, évszakonként változtatott, különleges tápkeveréket kapnak, és mivel alig mozognak, (merthogy összezsúfolva nem is tudnak), igen gyorsan nőnek.

Az őslakók immunrendszere gyengébben működik, a szívük és csontozatuk is sérülékenyebb, ráadásul a túlsúly miatt sokan csak bicegve képesek járni. Ezzel szemben a tanyasi vagy biorokonok sokkal kedvezőbb körülmények között élnek, hiszen az óljukhoz egy hektárnyi, 30%-ban fásított és bokrosított kifutó tartozik. Ezen kívül a tanyasiak takarmányának nem lehet mesterséges anyagokat, hozamfokozókat, állati fehérjéket vagy antibiotikumokat hozzáadni, így az állataik egészségesebbek és boldogabbak lehetnek.

Elvileg a nagyüzemi állattartók esetében sem lenne megengedett. Hivatalosan határozottan visszautasítják azt a feltételezést, hogy hormonokkal injekciózzák és antibiotikumokkal kezelik a csirkéket, és tévhitnek minősítik ezt a nézetet. Azonban néhány évvel ezelőtt egy német kutatás során a csirkék több mint felében kimutattak antibiotikumokat. Jelenleg az Európai Unió és a magyar jogszabályok is szigorúan tiltják az ilyen gyakorlatokat.

Antibiotikumot csak indokolt esetben, legfeljebb terápiás céllal, szigorú állatorvosi előírások betartása mellett lehet adni. Betegségek megelőzésére védőoltást kapnak az állatok. Egyébként is, rendkívül drága lenne a tömeges alkalmazása. Sőt a vágóüzem sem venne át antibiotikumos baromfikat. Azért nem árt odafigyelni, honnan származik a csirke, mert léteznek olyan tápszerek, amelyek növekedési hormon termelésére készteti a szárnyasok szervezetét.

A csirkék mérete mellett a pipihús iránti kereslet is robbanásszerűen növekszik. Az elmúlt évtized során az emberiség 20%-kal több csirkét fogyasztott, ami jelenleg évi 80 milliárd egyedet jelent.

Mi magyarok is rajta vagyunk a szeren: majdnem 40 kilót eszünk meg évente, 13 nagyüzemileg hipernövesztett, 3 kilós brojlernek megfelelő mennyiséget. De ezzel az étvággyal sehol sem vagyunk a világ élmezőnyétől, az óceániai szigetektől, Samoatóll, Tongától, vagy Naurutól, ahol 90 kiló csirkét puszilnak be évente az őslakosok. Különös vidék ez a kontinensektől távoli szigetvilág, nincs más hely a világon, ahol a lakosság több mint 90 százaléka túlsúlyos. A csirkepusztító Nauru ráadásul nem is olyan rég, még a világ leggazdagabb offshore szigete volt, amíg el nem fogyott róla a guanó.

Hogyha visszatekintünk a történelem homályába, meglepő módon tűnik fel a napjainkban mindent elöntő globális csirkemánia. Külön érdekesség, hogy a csirke háziasítása csupán időszámításunk előtt 1500 körül kezdődött, Dél-Kelet-Ázsiában. Itt a vad bankivatyúkok, vagy más néven dzsungeltyúkok (Gallus gallus) a rizsföldek környékén találtak otthonra, ahol a földművesek végül kerítések közé szorították őket. A tojásaik valószínűleg hamar népszerűvé váltak, de a húsuk fogyasztása még hosszú ideig váratott magára, amit a sértetlen csirkecsontvázak tömege is alátámaszt. Az ókorban a csirke inkább Pallas Athéné harcos istennő, a hellének főistennőjének szent állata volt (kakas formájában), a gallok címerállataként szolgált, és a római jósok is szívesen figyelték a tyúkok viselkedését. Furcsa módon, egyes kutatók úgy vélik, hogy…

Az utóbbi néhány évszázadban váltak a mindennapi étkezések részévé a terített asztalokon található fogások. 2025-re pedig már hét hetesen, folyamatosan növekvő mennyiségekben lesznek jelen.

Ahogyan a jegenyefák sem érnek el az ég csúcsáig, úgy a nagyüzemi tenyésztés tökéletesítése és a csirkék méretének folyamatos növelése sem tarthat örökké. A megacsirkék már a küszöbünknél kopogtatnak, de kérdéses, hogy a gigacsirkék kora valóban elérkezik-e. A húsipar által mutatott tízévenkénti fél kilós súlygyarapodási trend eddig nem tűnik véglegesen fenntarthatónak. Talán itt az ideje, hogy elgondolkodjunk azon, miért fogyasztunk még mindig húst, ha közben szeretettel viseltetünk az állatok iránt?