A csendben, szinte észrevétlenül végbemenő törvénymódosítás nem csupán Paks II. árrobbanását idézi elő, hanem a teljes energetikai keretrendszer stabilitását is veszélyeztetheti.

Évek hosszan a fix ár képviselte a politika kulcsfontosságú érvet a Roszatom megbízásának támogatásában. Most azonban a fókusz már nem is azon van, hogy az új erőmű költségei növekedni fognak-e, hanem inkább azon, hogy mekkora mértékben, vagy talán inkább hányszorosára emelkednek majd. A moszkvai támogatások kimerültek, és valószínű, hogy az orosz partner keze ezúttal is bőségesen fogja vezetni a ceruzát, amikor az áremelés részleteit tárgyalják. Ráadásul a műszaki tartalom is könnyen változhat, ahogyan az már megszokott, a nyilvánosság teljes kizárásával.

A magyar választópolgárok számára egyre inkább úgy tűnik, hogy a kormányzati döntések és költések felett gyakorolt beleszólásuk erőteljesen csökken. Ennek egyik szembetűnő példája az új paksi atomerőmű projektje. A kivitelezési szerződés módosítási lehetőségei már egy törvénymódosításnak köszönhetően a Paks II. Zrt. vezetőjére (jelenleg Jákli Gergely) hárulnak, aki a felette álló miniszter (jelenleg Szijjártó Péter) egyetértésével, 2025 tavaszától kedvére alakíthatja át a megállapodást. Ez magában foglalja a kivitelezési költséget is, amely jelenleg 12,5 milliárd euróra rúg. Az elmúlt években a politikai diskurzusban a fix ár volt a Roszatom kiválasztásának egyik legfontosabb érve, és Süli János miniszter még 2019-ben is határozottan állította, hogy az esetleges késedelmek nem befolyásolják a projekt költségeit. Az a kijelentés, hogy a kivitelező viseli az összes kockázatot, most úgy tűnik, hogy nem tükrözi a valóságot. A jelek arra utalnak, hogy a helyzet sokkal bonyolultabb, és a döntéshozatal egyre inkább eltávolodik a közérdektől.

Az áremelés kérdését már egy ideje körvonalazzák a bővítési projekt vezetői, és a nemzetközi tapasztalatok is arra utalnak, hogy a világ bármely táján, ahol nukleáris erőművet létesítettek, elkerülhetetlenek voltak a költségtúllépések.

A kérdés voltaképpen sosem az volt, hogy drágább lesz-e az új erőmű, hanem az, hogy mennyivel. Vagy inkább hányszorosával.

A szerződés 2014. januári aláírása óta eltelt tíz év, és a beruházás jelentős csúszásban van, így már kétséges, hogy az eredetileg tervezett költségvetésen belül maradhatunk. Az idő múlásával sok minden megváltozott, különösen az ukrajnai helyzet miatt, amely új kihívások elé állította az Európai Uniót, köztük Magyarországot is. Az EU szigorú, és folyamatosan szigorodó szankciós rendszert vezetett be Moszkva ellen. Bár a polgári nukleáris szektor, így a paksi bővítés, kivételt képez a szankciók alól, a projekteket érintő egyéb területeken a hatások érezhetőek.

A tervezett áremelésről még korai nyilatkozni, mivel a fővállalkozóval folytatott tárgyalások jelenleg is zajlanak - jegyezte meg Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a legutóbbi kormányinfón. Az aggasztó az, hogy a közvélemény valószínűleg teljesen ki lesz zárva az áremelés folyamatából; a tájékoztatás és a téma megvitatása egészen addig "túl korai" marad, amíg Jákli Gergely alá nem írja a szükséges módosítást. Hasonló helyzet történt körülbelül egy évtizeddel ezelőtt, amikor a kormány az előkészített nemzetközi versenykiírást figyelmen kívül hagyva, a szakmai közösség és a nyilvánosság véleményét mellőzve, Oroszországgal kötött megállapodást a két új blokk megépítésére.

Bár az áremelés kérdése aktuális, érdemes lenne ezt a lehetőséget kihasználni, hogy alaposan megvitatjuk Paks II. megvalósításának körülményeit a jelenlegi feltételek mellett. Valójában úgy tűnik, hogy az Orbán-kormány és az orosz fél már dolgozik ezen, ám a nyilvánosságot eddig nem vonják be a folyamatba.