"Nem állítottam magam náci szintjére, csupán a sértettségem határozta meg a cselekedeteimet" - Vona Gábor a rabbi otthonában osztja meg múltjával kapcsolatos gondolatait.

A Neshama TV legújabb adásában Megyeri Jonatán rabbi vendége Vona Gábor, aki mer bravúrosan szembenézni önmagával, a múltjával, és a zsidósághoz fűződő kapcsolatával. Az epizód során Vona Gábor őszintén osztja meg gondolatait és élményeit, miközben mélyebb megértésre törekszik identitásáról és hitéből adódó kihívásairól.

Rendkívül szokatlan és meghökkentő műsorötlet valósult meg, amikor Megyeri Jonatán ortodox rabbi vendégül látta otthonában Vona Gábort, a Jobbik egykori elnökét és a Magyar Gárda megalapítóját. A beszélgetés során a két férfi tabukat nem ismerve vitatta meg az antiszemitizmus, a nemzeti identitás és a zsidó-magyar kapcsolatok kényes kérdéseit. A Neshama TV "Otthon a rabbinál" című műsora ezt a szokatlan találkozót hozta el a nézőknek, és az eredmény nem a szokásos kínos mentegetőzés vagy önigazolás lett, hanem egy őszinte és nyílt szembenézés a múlt és a jelen kihívásaival.

Mit keres egy ortodox rabbi nappalijában Vona Gábor, a Magyar Gárda alapítója, a Jobbik volt elnöke? Tényleg nem tartotta magát antiszemitának, miközben a fél ország rettegéssel figyelte a fekete egyenruhás felvonulásokat? Őszinte és meglepően emberi beszélgetés a félelemről, a nemzeti identitásról, előítéletekről, és arról, hogy mit jelent ma magyarnak és zsidónak lenni egyidejűleg. Vajon lehet bűnbánattal hitelesen kilépni a szélsőjobb árnyékából? És mit mond egy rabbi arról, hogy a megbánás elfogadható-e a zsidó közösség szemében?

"Nem éreztem magam antiszemitának, és végképp nem tartottam magam nácinak."

Vona Gábor már a beszélgetés legelején világossá teszi:

"Abban a pillanatban, amikor bekerülök ebbe az egészbe, én nem érzem azt, hogy antiszemita volnék. És pláne nem érzem magam nácinak."

Ez természetesen nem mentesíti a múltban hozott politikai döntései és gesztusai súlya alól, viszont a műsor valódi különlegessége abban rejlik, hogy itt nem mentegetőzésről van szó, hanem igazi reflexióról. Sőt, néha meglepően bántóan őszinte önértékelést hallhatunk.

"Mi megbántottak voltunk."

A Gárda alapításának motívumai sokrétűek és mélyen gyökereznek a közösségünk történetében. Az alapítók célja nem csupán a hagyományok megőrzése volt, hanem egy erős, összetartó közösség létrehozása is, amely képes szembenézni a kihívásokkal. A Gárda szellemisége a bátorság, a hűség és a közösségi felelősségvállalás alapelveire épül, amelyek mind a múltunkra, mind a jövőnkre vonatkoznak. Egy másik aspektusból nézve, a Gárda nem csupán egy hagyományőrző csoport, hanem egy aktív résztvevője a társadalmi életnek. Feladata, hogy összekapcsolja a fiatalokat és az idősebb generációkat, hogy együtt dolgozzanak a közös célokért, és erősítsék a lokális értékeket. A közösségi események, rendezvények és programok révén a Gárda folyamatosan új lehetőségeket teremt a párbeszédre és az együttműködésre, így hozzájárulva a társadalom fejlődéséhez.

Úgy vélem, elengedhetetlen észrevenni, hogy sok esetben a félelem húzódik meg a háttérben. Amikor valaki rendkívül nacionalista, büszkén hangoztatja nézeteit, és még a zoknija is árpádsávos, gyakran egy bizonytalan identitás rejtőzik e magatartás mögött.

Megyeri Jonatán rabbi kérdései nem puhák, nem kímélnek, de soha nem bántóak. Őszinte érdeklődéssel kérdezi vendégét, például arról, hogyan férhet össze az egykor egymilliós Jobbik-táborral az a néhány tízezer szélsőjobboldali nézeteket valló választó. Vona válasza elgondolkodtató:

Az antiszemitákat én két fő kategóriába sorolom. Az első csoportba tartoznak a valódi, megalkuvást nem tűrő gyűlölködők, akiknek a nézetei mélyen gyökereznek, és szinte lehetetlen meggyőzni őket. A második csoport a többség, amely nyitottabb, és akiket lehet formálni, mert eddig nem volt alkalmuk személyesen találkozni zsidókkal.

A beszélgetés középpontjában az ismerethiány áll. Vona felidézi gyermekkori emlékét, amikor először találkozott a zsidózással mint káromkodással. Akkor még fogalma sem volt arról, hogy ez mit jelent, és hogy milyen mély gyökerei vannak ennek a kifejezésnek. Az ártatlanság és a kíváncsiság keveredett benne, miközben próbálta megérteni a felnőttek világának bonyolult és sokszor ellentmondásos jelenségeit.

Az, hogy valaki zsidó, számomra nem jelentett negatívumot. Inkább csak szokatlan volt.

A rabbi folyamatosan visszatér egy fontos kérdéshez: Miként alakult Vona véleménye a zsidó közösségről az idők során? A válasz pedig rendkívül nyílt és őszinte, mindenféle elfogultság nélkül.

A hazai zsidóság számomra mindig is titokzatos és félelmetes jelenség volt. Aggódtam a hatalmuk, erejük és befolyásuk miatt, valamint a gondolkodásmódjuk miatt is. Mindeközben azonban hiányzott a párbeszéd, a közvetlen kapcsolat; nem volt lehetőség a találkozásra, ami talán eloszlathatta volna a félelmeimet.

Ez a tudás hiánya, ahogy ő és a rabbi is megfogalmazta, a legtöbb előítélet melegágyát képezi. Éppen ezért mindketten arra buzdítanak: ismerjük meg egymást alaposabban. Az igazi megoldás nem a kategorizálás, hanem a párbeszéd. A rabbi ezt a következőképpen fejezi ki:

Sokaknak a zsidóság nem vonzó, de tévednek, amikor a megszólalókat a származásukkal azonosítják.

Természetesen szóba kerül a Gárda is, amellyel kapcsolatban Vona próbál árnyalni. "Büszke vagyok arra, hogy nem csattant egy pofon sem a Gárda részéről." Ugyanakkor nem tagadja: "Abszolút értem azt, hogy ez valakiben azt az érzést keltette, hogy hú, visszajöttek a nyilasok."

A rabbi nosztalgiázva idézi fel emlékeit: "Határozottan emlékszem arra az időre, amikor az Astoriától a Deák térig vonult a Gárda – ez a látvány mély félelmet ébresztett bennem. Egy olyan paramilitáris csoport volt, amely a gyakorlatban nácira emlékeztetett." Vona válasza nem az önvédelemről szól: nyíltan vállalja a felelősségét. "Ha valakit ez a kép elborzasztott, akkor én viseltem érte a felelősséget."

A beszélgetés talán leglényegesebb tanulsága az, hogy mindkét fél számára világossá válik: elengedhetetlenek a gesztusok. Vona ezt így fejezi ki: "Aki elsőként nyújtja ki a kezét, az bizony nehézségekkel fog szembenézni – hiszen a saját csapata sem biztos, hogy megérti ezt a lépést. Ennek ellenére, a gesztust meg kell lépni."

A rabbi válasza így fogalmazódik meg: "Remélem, hogy a zsidó és a magyar identitás nem ütközik egymással, hanem inkább kiegészítik egymást. Hála Istennek, a gyermekeim generációja már ebben a szellemben nő fel - számukra ez nem okoz ellentmondást."