A NER-alapú alkoholstratégia teljesen hiányzik, a kormány inkább a kocsmázást és az ivást helyezi előtérbe.

Gulyás Gergely nyilatkozata szerint Magyarországnak van alkoholstratégiája, ám ígérete ellenére ezt idáig nem küldte el lapunknak. Ezen kívül az egészségügyi kormányzás is csendben maradt a témában. Miért van ez így? Az orvosi, pszichológiai és társadalomtudományi körökben egyértelműen megfogalmazódik, hogy Magyarországon komoly alkoholproblémák állnak fenn. Az ország pedig ennek következményeként súlyos terheket visel. De tényleg létezik egy átfogó alkoholstratégia az Orbán-kormány részéről, amely már a kocsmaprogramot is közpénzből finanszírozza? Milyen irányelvek mentén kellene működnie egy nemzeti alkoholstratégiának? E kérdésekre kerestük a válaszokat.
A szakterületünknek van egy jól megfogalmazott alkoholstratégiája. Természetesen az alkoholfogyasztás mérséklése a fő célunk, amelyért elkötelezetten dolgozunk.
Gulyás Gergely ezt a megjegyzést tette a kormányinfón, amikor a 24.hu is lehetőséget kapott, hogy kérdéseket tegyen fel neki.
Ekkor érdeklődtünk a kancelláriaminisztertől, hogy mivel a kabinet már elindított egy kocsmaprogramot, amely nyilvánvalóan az alkoholfogyasztást hivatott ösztönözni, létezik-e valamilyen alkoholstratégia is a kormány részéről, amely a hazai alkoholfogyasztás helyzetének javítására irányulna. A miniszter március 27-én azt válaszolta, hogy "nem tudom, hogy van-e nemzeti, kormányzati vagy ágazati stratégia", de emlékezett rá, hogy az utóbbi években olvasott már hasonló dokumentumot. Amikor azonban Gulyás nem tudta megmondani, hol található ez a dokumentum, így reagált: "megnézem, mit olvastam, és megosztom önnel az információt."
Gulyás Gergely eddig még nem reagált a kérésünkre, pedig többször is megkerestük őt ezzel a problémával.
A hazai alkoholfogyasztási szokásokról számos adatsor áll rendelkezésre, azonban ezek gyakran eltérő módszerekkel készülnek, így az eredmények összehasonlítása nem mindig egyszerű. Például a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai a hazai alkoholistákra vonatkoznak, míg a WHO által végzett felmérés a problémás ivás jelenségét vizsgálja. Ez utóbbi csoport nem csupán az alkoholistákra korlátozódik, hanem szélesebb spektrumot ölel fel. Ebből világosan látszik, hogy már e két forrás is különböző problémákat vet fel, amelyek kezelése és felmérése eltérő megközelítést és módszereket igényel.
Abban viszont konszenzus van a témában jártas addiktológusok, szociológusok és orvosok között, hogy Magyarországon továbbra is komoly népegészségügyi és társadalmi probléma a túlzott alkoholfogyasztás, amely miatt súlyos árat kell fizetnie az országnak mind az egészségügyi költségek, mind a kieső munkaerő, mind a halálozási statisztikák, de akár a bűnelkövetés, közúti vagy épp munkahelyi balesetek területén is. Zacher Gábor 2020-as nyilatkozata szerint évente 30 ezren halnak meg Magyarországon az alkoholfogyasztással összefüggésben - ez pedig az összes hazai halálozás mintegy harmada.
Az adatokkal kapcsolatban tehát nagy a szórás, a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány: