Orbán a politikai forgószélben: a Fidesz üzenete szerint a Tisza mögött csak második helyen állunk.
Az ellenzék lesajnálása sokáig nyerő stratégiája volt a Fidesznek, most azonban a Tisza mozgósítását segíti. A kormánypárt hibájából a nyilvánosságban uralkodóvá vált a nézet, hogy Magyar Péterék vezetnek, és már Orbán Viktor is ezzel a percepcióval kénytelen küzdeni.
A gyülekezési jog helyreállítása és a Pride védelme érdekében indított demonstrációk erőtlennek és kifulladtnak tűnnek, ahogy azt az elemzők is megjegyzik a pár száz fős megmozdulások láttán. A korábbi, 24 órásra tervezett tüntetések már az első órákban elhalványultak. A kormány, hivatkozva a közlekedés zavarására, folyamatosan új helyszínekre és formákra korlátozza a demonstrációkat, azonban senkit sem zavar különösebben az időszakos blokádok miatt. E héten a hatóságok már a rendőrséggel együttműködve betiltották a tüntetést, ami újabb jele annak, hogy a hatalom nem tűri a nyílt ellenállást.
Egy dolog szokott kimaradni a céljukat és ambíciójukat egyértelműen eltévesztő tüntetések utáni elemzésekből: az, hogy a kudarcon a Fidesz is osztozik Hadházy Ákos független országgyűlési képviselővel és a magukat exponáló parlamenti ellenzéki pártokkal. A tiltakozások ugyanis nem függetlenek a hatalmon lévők szándékától, hiszen egy tudatosan kiprovokált szembenállásról van szó, amellyel Orbán Viktor megjelenési lehetőséget akart biztosítani a Tiszán kívüli ellenzéknek, és olyan morális válságot próbált előidézni, amelyben Magyar Péter számára vállalhatatlanná válik, hogy ne csatlakozzon a jogállam védelmezőihez. A tüntetés betiltása is erről szól.
A korábban bevált játékát űzi a kormány: olyan szimbolikus ügyben kezdett jogfosztásba, amely a liberális polgárság számára elfogadhatatlan, a társadalom szélesebb rétegei számára viszont túlságosan elvont, és így a tiltakozás könnyen szembeállítható a normalitás és a rend védelmével. Minél látványosabb és erőteljesebb a demonstráció, annál magabiztosabbá válnak az ellenzéki pártok és a felháborodott politikai közeg véleményvezérei a közösségi médiában, és épp ezzel segítik a Fideszt saját pozíciójának markánsabb képviseletében. Angol szóval win-win szituációt emlegetnek, amely mindkét fél számára előnyös - csakhogy ebben az esetben az ellenzék és holdudvara csupán a fontosság érzetét nyeri, a Fidesz viszont a választást.
Eddig a kormánynak a Pride elleni szimbolikus küzdelme nem hozta meg a kívánt eredményt. Mindkét oldal vesztésre áll, mivel épp a kiszemelt célpont, a Tisza Párt nem hajlandó mozdulni a provokációra (és a szabadságjogok súlyos korlátozására). Azoknak is csalódniuk kell, akik kimentek a hídra azért, hogy tiszta szívből álljanak ki az ügy mellett, vagy a politikai túlélés reményében mutassák meg magukat, és csalódniuk kellett Orbánéknak is. Marad a kérdés, hogy mi történik június 28-án a valódi Pride-on, amit valamilyen formában a budapesti városvezetés segítségével meg fognak tartani a civilek: a kisebb ellenzéki pártok igyekeznek majd rátelepedni, a kormány pedig beváltani Orbán ígéretét, hogy többé nem lesz LMBTQ-felvonulás. Akárhogyan alakul is a westernfilmekből ismert "showdown", a Fidesz egy szempontból már lábon lőtte magát.
