Orbán Viktor reggeli beszélgetésében elhangzott: "Elkerülhetetlen, hogy előbb vagy utóbb mindenki rátérjen arra az útra, amelyen mi haladunk."
Részegen, autóval indult locsolkodni a berettyóújfalui kórház szakorvosa - Már hatszor eltiltották a vezetéstől
A témák közül természetesen nem maradhatott Ukrajna helyzete sem.
A háborús pszichózis vége felé közeledve Európában, úgy tűnik, a helyzet nem alakul úgy, ahogyan azt sokan remélték. Azt hittem, az európai közösség hamarabb ráébred arra, hogy az Egyesült Államok támogatása nélkül Ukrajna esélyei a területi integritás megőrzésére csekélyek. Ennek ellenére a 27 tagú Európai Unióból 25 ország a háború folytatása mellett döntött, és a támogatás növelésére összpontosít. Orbán Viktor véleménye szerint ez vezetői tévedés, és nem fenntartható stratégia. Szerinte elkerülhetetlen, hogy végül mindenki rátérjen arra az útra, amelyen az Egyesült Államok, Magyarország és Szlovákia már jár. Az, hogy Ukrajna mikor csatlakozik az Unióhoz, nemcsak rajtuk múlik, hanem rajtunk, magyarokon is, akik nem igazán lelkesedünk ezért. Pedig az Európai Unió szintjén már elhangzott a cél, hogy 2030-ra Ukrajnát be kellene vonni. Ez azonban gazdasági válságot idézne elő Magyarország számára. A két tábor közötti feszültség nemcsak Európán belül, hanem hazánkban is egyre nyilvánvalóbbá válik. Az új tagállamok felvételének célja mindig is az volt, hogy a meglévő tagok profitáljanak belőle. Mi is így jártunk, de nem szabad elfelejteni, hogy elsősorban a németek és más nagy államok profitáltak a magyarok uniós tagságából. Az viszont kérdéses, hogy Magyarország számára milyen előnyökkel járna Ukrajna uniós integrációja. Ha csak a munkavállalókat nézzük, az ukrán munkaerő alacsony költségei gyorsan lenyomnák a béreket hazánkban. Ugyanez igaz az ukrán mezőgazdasági termékek áraira is, ami tovább súlyosbíthatja a helyzetet. Mindezek fényében érdemes átgondolni, hogy milyen irányba haladunk, és miért érdemes vagy nem érdemes támogatni egy újabb tagállam felvételét.
Az uniós támogatások Magyarországra való érkezése továbbra is várat magára. De vajon kinek a felelőssége ez a helyzet?
Felfedeztünk egy új nevet: Kollárt Kinga. A TISZA Párt uniós képviselője határozottan kifejezte, hogy azon munkálkodik, hogy a Magyarországot megillető uniós források ne érkezzenek meg. Nap mint nap 4,7 millióan dolgozunk Magyarországért, ám akad néhány honfitársunk, aki éppen ennek megakadályozásáért harcol. Ez teljesen elfogadhatatlan, és bár sok mindent mondhatnék, inkább megtartom a véleményem magamnak. Mindezek mellett azonban jelentős havi jövedelemhez jutnak. E források pedig Magyarországot illetik, és nekünk mindent meg kell tennünk a megszerzésük érdekében. Már egy részét sikerült elérnünk, amelyből a pedagógusok bérét is sikerült emelnünk. Idén körülbelül ezer milliárd forint várható, de ez még mindig nem elegendő. Brüsszel persze azt javasolja, hogy adjuk fel a migrációval kapcsolatos álláspontunkat, hagyjuk figyelmen kívül a gyermekvédelmi intézkedéseinket, és támogassuk a háborús politikákat – így talán megkapnánk a pénzt. De mi ezt nem fogadjuk el. Nem fogunk brüsszeli gyarmattá válni!
