Ovádi Péter: A kiadványaink révén tudatosan provokáljuk a közönséget.

"A civilek körében rengeteg tapasztalat és tudás halmozódott fel, hiszen 20-30 éven át ők vitték a hátukon az állatvédelmi ügyeket" - nyilatkozta Ovádi Péter, az állatvédelemért felelős kormánybiztos lapunknak adott interjújában. A szakembert a jogszabályi keretekről, az eddig elért eredményekről és a jövőbeni feladatokról kérdeztük.

Ovádi Péter a mi lapunknak osztotta meg gondolatait, többek között...

2024-ben az állatvédelem területén számos jelentős lépést lehet kiemelni, amelyek hozzájárulnak az állatok jólétének javításához és védelméhez. Az alábbiakban néhány fontos intézkedést említek: 1. **Új jogszabályok bevezetése**: Az év során várhatóan új törvények lépnek életbe, amelyek szigorítják az állatkínzásra vonatkozó rendelkezéseket, és meghatározzák az állattartás minimumfeltételeit. 2. **Összefogás civil szervezetekkel**: Az állatvédelmi civil szervezetek és helyi közösségek közötti együttműködés erősítése, amely lehetővé teszi a közös programok és kampányok indítását az állatok védelme érdekében. 3. **Tudatosságnövelő kampányok**: Az állatvédelmi szervezetek által indított kampányok, amelyek célja az állatok iránti felelősségteljes hozzáállás népszerűsítése, például az örökbe fogadási lehetőségek hangsúlyozásával. 4. **Állatmenhelyek támogatása**: A helyi állatmenhelyek anyagi és szakmai támogatása, hogy javítani tudják az ott élő állatok életkörülményeit és esélyeiket a gazdára találásra. 5. **Oktatási programok bevezetése**: Iskolai programok indítása, amelyek célja a gyerekek és fiatalok körében az állatok védelmével kapcsolatos ismeretek terjesztése és a felelős állattartásra való nevelés. 6. **Kutatások és állatorvosi ellátás fejlesztése**: Az állatjóléti kutatások és a korszerű állatorvosi ellátás fejlesztése, különös figyelmet fordítva a megelőzésre és a rehabilitációra. Ezek az intézkedések kulcsszerepet játszanak abban, hogy 2024 egy lényeges év legyen az állatvédelem szempontjából, és elősegítse az állatok jogainak védelmét és jólétét.

Négy évvel ezelőtt, amikor megkaptam ezt a nagyszerű feladatot, az volt a célunk, hogy folyamatosan emeljük az állatvédelem szintjét. Az induláskor négy konkrét tervvel vágtunk neki a munkának, és azonnal azonosítottuk azokat a területeket, ahol sürgős beavatkozásra volt szükség. Az első és legfontosabb megállapításunk az volt, hogy a civilek játsszák a főszerepet az állatvédelem fenntartásában. Ebből adódóan a kormányzatnak minden lehetséges támogatást meg kell adnia a civil szervezeteknek. Áttekintettük a jogi kereteket is, és ennek során szigorítottuk a Büntető Törvénykönyv állatvédelmi vonatkozású rendelkezéseit. Az állatvédelem politikán felüli kérdés, és ennek megfelelően a javaslatunkat alapos előkészítés után teljes mértékben elfogadták. Ritka az olyan törvényjavaslat, amely minden párt egyetértését élvezi, de ez éppen ilyen volt. Az edukáció is kulcsfontosságú, hiszen a magyar társadalom alapvetően állatszerető, de sokszor hiányzik a szükséges tudás. Például az én generációm sem kapott megfelelő oktatást arról, hogy milyen szempontok alapján válasszunk háziállatot, hogyan tartsuk őket, és milyen költségekkel jár ez. Kiadványainkkal szándékosan igyekszünk sokkolni az embereket, hogy tudatosuljon bennük, egy kutya tartása hosszú távon több millió forintot jelenthet. Nekem is van egy kutyám és egy nyuszim, és a nyuszitartás havi költsége körülbelül harmincezer forint – ezeket fontos ismerni. Célunk, hogy olyan generáció nőjön fel, amely számára az állatvédelem alapértéket jelent. A negyedik fontos lépésünk a szaporítók elleni harc és a kóborállatok számának csökkentése. A szaporítók jelentős kárt okoznak az állatvédelem terén, és Európában egyedülálló módon mi rögzítettük a Büntető Törvénykönyvben, hogy ki számít illegális szaporítónak. Tevékenységük akár öt évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. 2024-ben ezeken a területeken tovább tudtunk előre lépni. Az egyik legfontosabb eredmény, hogy idén is sikerült meghirdetnünk az 500 millió forintos keretösszegű pályázatunkat. Számos pályázati lehetőség áll a civil szervezetek előtt, de kértem, hogy jöjjön létre egy alap, amely kizárólag az állatvédő civilek támogatására szolgál. Két éve indítottuk el ezt az alapot, és a jövő évi költségvetésben is szerepel, így egy visszatérő pályázati struktúra alakult ki belőle.

A büntetési tételek megemelése valóban képes visszatartó hatást gyakorolni?

Igen, és eleve a preventív jelleget szerettük volna erősíteni. Nem annak örülünk, ha megvalósul a bűncselekmény, és az elkövető letöltendőt kap, azt szeretnénk, hogy el se kövesse a bűncselekményt - pontosan ezért a generális és speciális prevenció is lényeges. Az állatviadalok számában drasztikus csökkenést látunk. A korábbi jogszabály szerint csak az volt büntethető, aki szervezte a viadalt, ma már a részvétel is bűncselekménynek minősül.

Milyen szintről és mennyire esett vissza az állatviadalok száma?

A számuk folyamatosan csökken, ami egyértelműen mutatja, mennyire hatékonyak voltak a szigorítások prevenciós hatásai. Például 2022-ben még 66 eljárás indult.

A szaporítókat is vissza lehet szorítani a törvényi szigorítással?

A szaporítók elleni küzdelemben még van olyan felelősségünk, hogy szigorítsunk. A jogszabályi keretek az egész országban azonosak, de Kelet-Magyarországon egy hatósági állatorvos máshogy közelíti meg az állatjóléti kérdést, mint például Budapesten, vagy Nyugat-Magyarországon. Fontos az egységesítés, a jogszabályi környezetváltozás nem egyik pillanatról a másikra javít a helyzeten, edukálni kell a hatósági állatorvosokat és a rendőröket is. Ezért is örülök, hogy idén elindult a Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány Kompetencia Programja, ami a hatósági jogalkalmazóknak szól, és célja az ismeretek bővítése a minél eredményesebb eljárások érdekében.

Hol van az a vonal, ahol a felelős állattenyésztés véget ér és a szaporítás kezdődik?

A jogszabályok világosan meghatározzák az állatjóllét követelményeit, de amikor egy tenyésztő telephelyén járunk, első pillantásra is észlelhetjük, hogy mennyire felelnek meg az állatvédelmi normáknak. Az utóbbi hetekben a sajtóban megjelent egy osztrák nő esete, akinek állatai a saját ürülékük között éltek, és elhanyagolt állapotban találtak elpusztult kutyákat is. Egy ilyen környezet nyilvánvalóan nem felel meg az állatjóllét követelményeinek. Míg a felelős tenyésztők mindent megtesznek az állatok jólétéért, addig a szaporítók sok esetben a profit maximalizálására helyezik a hangsúlyt, figyelmen kívül hagyva az állatvédelmi szempontokat. Érdemes megemlíteni, hogy a szaporításból származó kutyák jelentős része külföldre kerül. A magyar EU-biztos, Várhelyi Olivér, aki az állatjólléti ügyekért is felelős, a következő hónapban Brüsszelben fog tárgyalni. Az osztrák nő példája rávilágít arra, hogy hiába volt eltiltva más országban az állattartástól, ha nálunk nem áll rendelkezésre egy közös adatbázis, amely ezt nyomon követhetné.

Javaslatot tesznek egy uniós szintű adatbázis létrehozására?

Természetesen! Íme egy egyedibb változat: "Igen. Az a célunk, hogy megakadályozzuk, hogy bárki tíz kilométeres körzetben új telepeket alapítson, mivel nem áll rendelkezésünkre információ arról, hogy a szomszédos országban betiltották az állattartást."

Kiemelte az oktatás jelentőségét, amely a diákok számára az iskolai környezetben könnyen megvalósítható. De vajon milyen módszerekkel tudnánk bevonni a felnőtteket is ebbe a folyamatba?

Az Állatvédelmi Témahét során 315 ezer gyermeket vonzottunk be, több mint kétezer oktatási intézmény közreműködésével. Izgalmas történeteket hallottunk arról, hogy a gyerekek otthon érdeklődnek, vajon a kutyájuk járt-e már állatorvosnál, vagy van-e benne chip. Sok esetben a fiatalok már a szüleiket is edukálják, ami rendkívül pozitív jelenség. Elindítottuk a Gazdijogsi Programot is, amely ugyan nem oldja meg az összes problémát, de remélhetőleg azokhoz jut el, akik már eleve felelős gazdik akarnak lenni. Fontos, hogy lefektessük az alapokat és kialakítsunk egy ösztönző rendszert. Amikor Skóciában részt vettünk egy konferencián, lehetőségem nyílt beszélgetni az állatvédelemért felelős miniszterrel. Elmondta, hogy a skót kormány nem nyújt konkrét támogatást, mert úgy gondolják, hogy az emberek tudják, hogyan kell megfelelően gondoskodni az állataikról. Ha valaki ezt nem teszi, szankciókra számíthat, és a közösség is kirekeszti őt. Ezt a célt szeretnénk mi is elérni itthon.

Eljuthatunk erre a szintre?

Az lenne a legjobb, ha az államnak csak az edukációval kellene foglalkoznia. A civileknél sok tudás megvan, 20-30 évig a hátukon vitték az állatvédelmet. Az 1 százalékos adófelajánlás sokat segít nekik, ahogy a társadalmi támogatás és az önkéntes munka is, de a mai viszonyok mellett még szükség van a kormány segítségére. Kifejezetten örülök, hogy a korábban említett pályázati lehetőség tartósan beépülni látszik a költségvetésbe, ha minden jól alakul, még emelhetünk is az 500 millió forintos összegen. Büszkén mondhatom, hogy partneri együttműködés van a kormány és a civilek között.

Az ellenzéki oldal részéről azonban gyakran megfogalmazódik az a vélemény, hogy az állatvédő civil szervezetek számára nem áll rendelkezésre megfelelő mértékű támogatás.

A civil szervezetek minden támogatást megérdemelnek, és elkötelezetten dolgozom azon, hogy minél több forráshoz jussanak. Nagy örömmel tölt el, hogy az 1 százalékos felajánlások folyamatosan növekednek – 2024-re már minden hatodik személyi jövedelemadó 1 százaléka civil szervezetekhez kerül. Külön öröm számomra a kormányzati támogatások növekedése is, de a pohár nálam félig tele, félig üres. Három évvel ezelőtt még nulla forintot különítettek el az állatvédelmi szervezetek számára, most viszont már 500 millió forintnál tartunk. Célom, hogy elérjük az egymilliárd forintot. Az elmúlt két évben több mint 1,2 milliárd forintot tudtunk eljuttatni a civil szervezetekhez, és bízom benne, hogy ez a tendencia folytatódni fog.

Mennyire találja kielégítőnek a következő év költségvetését?

További jelentős lépéseket tehetünk előre, és ebben a tekintetben elégedettséggel tölt el a helyzet. Kulcsfontosságú, hogy bármilyen program elindítása előtt meglegyen az alapvető háttér. Amikor a Magyar Falu Program keretében 18 ezer kutya és macska ivartalanítását hajtottuk végre, alaposan fel kellett mérnünk, hogy rendelkezésre áll-e elegendő humán erőforrás. Bár megpróbálhatnánk nagy lépéseket tenni, mindehhez elengedhetetlen a megfelelő szakemberek jelenléte. A legtöbb menhelyen csupán egy-két vagy három ember dolgozik folyamatosan; ők felelnek az állatok ellátásáért, az állatorvosi vizsgálatok lebonyolításáért, az újonnan érkező állatok fogadásáért és mentéséért, mindeközben pályázatokkal foglalkoznak, és részt vesznek az ivartalanítási programban is. Célunk, hogy annyi forrást biztosítsunk, amennyit valóban hatékonyan tudunk hasznosítani.

Az ellenzéki oldalról is megfogalmazódtak kritikák, miszerint az állatvédelmi alapítvány működéséről alig áll rendelkezésre információ.

Ez közhasznú alapítvány, amelynek a beszámolója és a teljes működése átlátható. Érdemes megnézni a kuratóriumot is, nincsenek benne politikusok, csak szakmabeliek. Kifejezetten figyeltünk arra, hogy a szakma és a civil szervezetek között létrehozzunk egy hidat, ahogy állatorvosok nélkül sincs állatvédelem. A Közös ügyünk az állatvédelem Alapítvány azért jött létre, hogy összekösse a szakmabelieket a civil szférával, valamint támogatást biztosítson, átlátható működés mentén. Az Alapítvány tevékenysége rendkívül sokszínű, amiről a szervezet honlapján folyamatosan beszámolnak.

Van információd a kóbor állatokkal kapcsolatban?

Bár pontos statisztikai adatok nem állnak rendelkezésünkre, jól tudjuk, melyik régióinkat sújtja leginkább ez a probléma. Az életszínvonal csökkenésével párhuzamosan a kóbor állatok száma is folyamatosan növekszik. Azokon a településeken, ahol például a Máltai Szeretetszolgálat aktívan dolgozik a közösség támogatásán, nekünk is van feladatunk. Örömmel értesítjük, hogy jövőre terveink között szerepel a több ebrendészeti telep létrehozásának támogatása a legnagyobb mértékben érintett területeken, és ennek érdekében már folynak a tárgyalások a polgármesterekkel. Fontos hangsúlyozni, hogy elérkezik az a pont, amikor az emberek védelme is prioritássá válik, hiszen a kóbor kutyák falkában való viselkedése potenciális veszélyt jelenthet, ezért elengedhetetlen, hogy szakértelemmel rendelkező ebrendészeti telepek álljanak rendelkezésre.

Az állam hozza létre ezeket a telepeket?

Az önkormányzat hozza létre őket, de az állam támogatást biztosít. Nem szeretnénk állami struktúrákat építeni, mert akkor épp a civil kurázsit vehetnénk ki a rendszerből, amely 20-30 éven át különböző módszerekkel életben tartotta az állatvédelmet. A polgármesterek is tudják, meg kell oldani ezt a problémát, méghozzá humánus módon. Több ebrendészeti telep támogatása van folyamatban, ez közös önkormányzati, állami és civil ügy.

Milyen mértékben vannak telítve a menhelyek?

Nem túlzás, ha azt mondom, hogy 98 százalékos, ráadásul a koronavírus-járvány idején volt egy örökbefogadási hullám, de a covid-kutyáknak is nevezett állatok közül sok visszakerült már a menhelyekre. Törekszünk arra, hogy az örökbefogadás se impulzusalapú legyen. A menhelyek folyamatosan teljes kihasználtsággal üzemelnek, viszont folyamatos a körforgás, zajlanak az örökbefogadások is. Rengeteg erőfeszítés kell ahhoz, hogy a kutyáknak csak átmeneti otthona legyen a menhely.

Amikor az állatvédelemről esik szó, gyakran a kutyák és macskák képe jelenik meg előttünk, hiszen ők a legelterjedtebb házi kedvencek. Azonban érdemes kiterjeszteni a figyelmünket a haszonállatokra is, hiszen ők is megérdemlik a figyelmet és a védelmet. Milyen kihívásokkal néznek szembe a gazdák a haszonállatok tartása során? Milyen jogi és etikai kérdések merülnek fel, amikor a tehenek, sertések és baromfik jólétéről beszélünk? Az állatvédelem nem csupán a házi kedvencekről szól, hanem a gazdasági állatok életkörülményeinek javításáról is, hiszen ők is érző lények, akiknek szükségük van a tiszteletteljes bánásmódra.

Az Agrárminisztérium által meghirdetett pályázatok célja a haszonállatok tartási színvonalának fokozása, és számos példa mutatja, hogy ez a törekvés már most is sikerrel jár. A haszonállat kifejezésből azt is sejtethetjük, hogy e lények sorsa később milyen irányba haladhat, azonban életük során mindenképpen megérdemlik a megfelelő életkörülményeket, amelyeket minden rendelkezésre álló eszközzel támogatnunk kell. Emellett ne feledkezzünk meg a vadon élő állatokról sem; a mentésükben a nemzeti parkok, állatkertek és civil szervezetek jelentős szerepet játszanak, biztosítva e csodálatos lények védelmét és megóvását.

Várhatóak újabb szigorító intézkedések?

A szigorítások terén jelentős előrelépés, hogy az állatvásárokon már nem engedélyezett kutyák és macskák értékesítése. Az autók hátsó részéből, kis ketrecekben, a tűző napon történő kereskedés valójában az állatkínzás határvonalát súrolta, így ennek felszámolása kulcsfontosságú lépés volt a szaporítók elleni harcban. Célunk, hogy elérjük azt az állapotot, ahol csupán két lehetőség marad: vagy felelős tenyésztőtől vásárolunk állatot, vagy menhelyről fogadunk örökbe. A jogszabályok módosítását azért kívánjuk, hogy más opció ne maradjon.

Lehetséges, hogy csak a tenyésztői és a menhelyi opciók maradnak?

Természetesen, de ez nem történik meg egyik napról a másikra. Azért vonunk be közismert személyeket a kampányainkba, hogy minél szélesebb körben tudomást szerezhessenek az állatmenhelyek által kínált lehetőségekről. Ha valaki fajtatiszta kutyát szeretne, fontos, hogy tisztában legyen a költségekkel, valamint azzal, hogy akár másfél évet is várnia kell, míg rátalál a megfelelő kutyára. A tenyésztők esetében – szemben a szaporítókkal – nem a gyors profit a fő szempont, hanem a kutyák egészsége és jóléte. Külföldön a fajtatiszta kutyák ára rendszerint 1500-2000 euró között mozog, míg Magyarországon sokan még mindig a szaporítók által hirdetett online csoportokból vásárolnak.

Milyen tervekkel készülnek 2025-re?

Elengedhetetlen, hogy folytassuk az edukációs tevékenységeinket és a civil szervezetek támogatását. Az elmúlt négy évben stabil alapokat sikerült megteremtenünk, azonban most olyan intézkedésekre van szükség, amelyek elérik a hárommillió gazdi szívét és tudatát, hogy még tudatosabb döntéseket hozhassanak. Célunk, hogy hidat építsünk a vállalati szféra felé is, és őket is bevonjuk az állatvédelem ügyébe. Emellett, ahogyan már korábban is említettem, nemcsak az ebrendészeti telepek modernizálása szerepel a terveink között, hanem egy országos ivartalanítási program is, amelynek bevezetését fontolgatjuk.