Palotás János: Putyin vagy Lavrov, ki a valódi irányító? A kérdés, hogy Putyin vagy Lavrov tölti be a tartótiszt szerepét, nem csupán politikai spekuláció, hanem a modern orosz hatalomdinamika mélyebb megértését is szolgálja. Putyin, mint az ország elnök

Számomra ma már nem az a lényeg, hogy Orbán Viktor Moszkva ügynöke lenne-e, hanem sokkal inkább az, hogy a miniszterelnök vajon egyedül irányítja-e a magyar kormányt az orosz érdekek szolgálatában, vagy esetleg már a kabinet más tagjai is érintettek az orosz titkosszolgálat tevékenységeiben.

Simicska Lajostól 2015 óta tudjuk, hogy Orbántól a beszervezett ügynöki tevékenység már egyetemista korában sem állt távol, és rendszeresen jelentett a Kádár-rendszer titkosszolgálatának róla és egyetemista társairól. Orbán, bár tagadta Simicska állítását, de sosem indított vele szemben jogi eljárást, ami - az állítás súlyosan terhelő volta miatt - maga a beismerés Orbán részéről. Egy magyar oknyomozó publicista számára közvetlen bizonyítékot felmutatni e kérdések megválaszolására, többnyire lehetetlen vállalkozás. Ugyanakkor, ha hosszú időn át, kellő szakértelemmel figyeli a történéseket, egyre közelebb és közelebb kerülhet a - mi és miért történik - kérdések megválaszolásához.

Történelmileg igazolt tény, hogy Orbán Viktor, a saját emlékezetének határain túl, nem játszott szerepet a szovjet csapatok kivonásában. A csapatkivonásra felszólító beszédét (1989. június 16. - Nagy Imre és mártírtársai újratemetése) hónapokkal megelőzően már zajlottak a szovjet egységek távozásának előkészületei. Az első csapatok 1989. április 25-én hagyták el Magyarország területét, a Németh Miklós kormányával létrejött megállapodás értelmében. Orbán később, a beszédét követően, csupán oroszellenes nyilatkozataival tudta felhívni magára a figyelmet, hangsúlyozva, hogy Magyarország számára a Nyugathoz való alkalmazkodás az irányadó.

Ezért megmagyarázhatatlan, hogy mit is keresett Orbán 2009. november 21-én egyedüli európai politikusként az Egységes Oroszország Párt Szentpéterváron tartott, az orosz belpolitikában rendkívüli fontossággal bíró kongresszuson. Az orosz állampárt Vlagyimir Putyin elnöklete mellett ekkor hetven százalékos mandátumtöbbséggel irányította Oroszország bel- és külpolitikáját. Tény az is, hogy a kongresszus idején igen szokatlan módon

Az orosz elnök egy félórás, négyszemközti megbeszélés keretében fogadta Orbánt, aki a találkozóra úgy lépett be Putyin ajtaján, mint Európa egyik legmarkánsabb oroszellenes politikusa. Azonban, ahogy kilépett, a benyomás teljesen megfordult: Európa legelkötelezettebb oroszbarát politikusaként távozott a szobából.

A Kreml titkos falai között sokféle pletyka és találgatás kering arról, mi is zajlott Putyin szobájában. Különösen figyelemre méltó a Free Russia által 2017 februárjában publikált írás, amely Putyin magyarországi látogatásait elemezte. Az írás fényében a legvalószínűbb feltételezések között szerepel, hogy a novemberi kongresszus előtt meglepő fordulatot vett az orosz alvilág. Szabadlábra helyezték Szemjon Mogiljevicset, a nemzetközi bűnszervezet vezetőjét, aki az FBI körözési listáján a pénzmosás, csalás és zsarolás vádjával szerepelt. A cikk szerint Mogiljevics szabadon bocsátása nem csupán véletlen volt; vádalkut kötött a legfelső orosz vezetés képviselőivel. Ennek keretében átadott bizonyítékokat Orbán Viktorról, köztük kompromittáló dokumentumokat és videófelvételeket, amelyek a múltban, Budapesten történt piszkos pénzmozgásokat is érintették. Ez a felfedezés nemcsak a politikai tájat, hanem a nemzetközi kapcsolatok dinamikáját is alapjaiban változtathatja meg, hiszen egy ilyen szintű kompromittálás messze túlmutat a hagyományos bűnügyi kereteken.

Magyarország számára nem nyújt semmiféle biztosítékot, hogy Orbán Viktor "különleges barátságot" ápol Vlagyimir Putyinnal.

Fontos megemlíteni, hogy Vlagyimir Putyin a jogi diploma megszerzése után, 1975-ben lépett be az orosz titkosszolgálat kötelékébe, ahol a KGB-nél kezdte pályafutását. Kezdetben a beszervezés feladatai mellett a külföldi hírszerzés is kiemelt szerepet kapott a munkájában, hiszen Moszkvában, Leningrádban, valamint az egykori NDK drezdai KGB-központjában is dolgozott. Putyin tizenöt éven keresztül szolgált a KGB tisztjeként, ez idő alatt mélyreható tapasztalatokra tett szert mind a hazai, mind a nemzetközi beszervezés terén. Munkája során a zsarolás és az "üzleti ajánlat" alkalmazása mind külön-külön, mind pedig együtt is jelentős szerepet játszott a módszerei között.

Orbán Viktor gondolkodásában jelentős változást hozó Putyin-találkozót követően, de még a 2010. április 11-i országgyűlési választások előtt, Orbán két kulcsszereplője, Simicska Lajos és Nyerges Zsolt Moszkvába utazott. A két üzletember közvetlenül a híres Lubjanka tér felé vette az irányt, ahol a KGB jogutódja, az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat), 1995 áprilisától kezdve, fogadta őket. Itt az orosz titkosszolgálat egyik magas rangú vezetőjével folytattak megbeszéléseket a lehetséges "üzleti" együttműködésről.

Kétségtelen, hogy a 2009-es Putyin-Orbán találkozón megfogalmazott üzleti ajánlat az olcsó orosz fosszilis energia szállításának lehetőségét célozta meg. Emellett az is igaz, hogy ma Magyarország a legnagyobb uniós vásárlója Putyin energiájának, miközben a hazai lakosság az Európai Unió legmagasabb energiaszámláját kénytelen állni. Ez a magas költség részben közvetlen kiadásokból, részben pedig a termelők és szolgáltatók által megemelt árakon keresztül valósul meg, hiszen az energia beszerzési ára jóval magasabb, mint amit a fogyasztók végül is kifizetnek.

Gazdasági szakértőként számomra egyértelmű, hogy Orbán Viktor és a NER teljes struktúrája szoros összefüggésben áll a hazai gazdasági folyamatokkal. Az ő politikai irányítása alatt számos intézkedés és stratégia született, amelyek jelentős hatással bírtak a gazdasági tájra.

2010 óta az orosz fosszilis energia közvetítőkön keresztüli beszerzés révén legalább ötezer milliárd forintnyi (!) bevételhez jutott, ami azt jelenti, hogy ezen a téren legalább ennyivel mérsékelte a magyar lakosság terheit.

és hozzájárult a saját, valamint a NER anyagi javainak növekedéséhez.

A demokratikus jogrend a jogi keretek között elismeri és alkalmazza a közvetett bizonyítást. Fontos megjegyezni, hogy egy bírói döntés, amely kizárólag közvetett bizonyítékokra támaszkodik, sokkal szigorúbb kritériumoknak kell, hogy megfeleljen, mint amikor egy szakvélemény vagy egy publicisztika közvetett bizonyításon alapul. Ugyanakkor a szakértők és a publicisták is kockázatot vállalnak: ha kiderül, hogy a levont következtetések súlyos hibákat tartalmaznak, hitelességük sérülhet. A közvetett bizonyítás mind a jog, mind a köznapi nyelv szempontjából azt jelenti, hogy nem közvetlenül az eredeti állítást – például Orbán Moszkvától való függőségét – bizonyítják, hanem egy sor más tény bemutatásával igazolják, hogy az eredeti állítás megalapozott és ellentmondásmentes. A Kúria 2015-ben megállapította (BH 2015, 201.), hogy "Közvetett bizonyítékok alapján is megállapítható a bűnösség, ha azok egymással összhangban, kizárják az ártatlanság lehetőségét."

A keleti energiabeszerzés, különösen az orosz földgáz, Magyarország számára egyre inkább kockázatos és költséges választássá válik. Az alternatív források felkutatása és a diverzifikáció sürgetőbb, mint valaha.

Íme néhány figyelemre méltó esemény, amelyek rávilágítanak Orbán orosz érdekek melletti állásfoglalására, mégpedig olyan módon, hogy azok nyilvánvalóan ellentétesek a magyar nemzeti érdekkel.

- A 2009-es Orbán-Putyin találkozót követően, 2010 és 2025 között Vlagyimir Putyin négy alkalommal kereste fel Magyarországot Orbán meghívására, míg a magyar kormányfő nyolcszor látogatott el Oroszországba. Ezt egészítette ki még legalább egy alkalom (Peking, 2023). Az EU egyik legkisebb országának miniszterelnöke a találkozások gyakoriságában az összes uniós államfőt, miniszterelnököt megelőzve, átlagosan minden évben legalább egy alkalommal találkozott az orosz vezetővel.

A találkozások gyakorisága jelentősen meghaladja mindkét ország esetében a szokásos kapcsolattartással magyarázható mértéket; Magyarország esetében különösen, hiszen a hivatalos szövetségi rendszerén kívül eső, nem szomszédos államról van szó.

Ez az Oroszország szempontjából is érvényes megállapítás. A helyzet jelentősen megváltozik, amikor az orosz érdekek mentén zavarkeltés és információgyűjtés kezdődik az Európai Unió és a NATO rendszereiben. Ilyen körülmények között Putyin és Orbán szoros kapcsolata nemcsak érthetővé, hanem meg is magyarázhatóvá válik. Továbbá, valószínű, hogy Orbán szerepe az orosz titkosszolgálati hierarchiában közvetlenül Putyin irányítása alatt áll, így az orosz elnök Orbán "tartótisztjének" is tekinthető.

Fontos tudni, hogy az orosz politikai rendszerben a Kreml és az FSZB nem független hatalmi központok, hanem egymással átfedésben működő, egységet képező struktúrák. Putyin elnök maga az FSZB vezetőjeként tűnt fel, és hatalomra kerülése óta a biztonsági szervek embereiből építette fel a politikai elit legbelső körét. A nyilvános orosz jog szerint is az FSZB közvetlenül az elnök, Vlagyimir Putyin alá rendelt szervezet.

Az alábbi írás kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen egy nemzetközi oknyomozó együttműködés gyümölcseként született meg. A Direkt36, a német Paper Trail Media, a Der Spiegel, a belga De Tijd és az osztrák Der Standard közös munkája révén fény derült arra, hogy a magyar Információs Hivatal (IH) miként próbálta meg befolyásolni a brüsszeli uniós intézményekben dolgozó, főként, de nem kizárólag magyar származású munkatársakat 2012 és 2017 között. Ezen nyomozás során feltárt tények betekintést nyújtanak a nemzetközi politikai színtér hátterébe és a titkosszolgálati tevékenységek világába.

A magyar hírszerző tisztek a diplomáciai védelem mögé bújva, a magyar állandó képviselet álcája alatt folytatták beszervezési tevékenységüket, egészen addig, amíg a hálózat vezetője, akit a sajtó csak 'V'-ként emlegetett, viszonylag ügyetlen módon lelepleződött. Ennek következtében Brüsszelben az egész magyar hírszerző hálózat súlyosan kompromittálódott, és gyakorlatilag szétesett. Nem fér kétség hozzá számomra, hogy azóta Orbán utasítására a hálózatot ismét újjáépítették.

A kémbotrány miatt Ursula von der Leyen személyesen hallgatta meg Várhelyi Olivért

A magyar hírszerző ügynökségek elsősorban az Európai Unió Parlamentjének és Bizottságának, valamint a NATO brüsszeli központjának titkos, döntés-előkészítő dokumentumaira összpontosítottak. Noha ezek az információk iránti érdeklődés nyilvánvaló, a valóság az, hogy a megszerzésük és birtoklásuk nem szolgálja a magyar érdekeket. Emellett fontos megjegyezni, hogy a "hetedik cikk szerinti eljárás" Magyarország ellen csupán 2018. szeptember 12-én indult hivatalosan, így ez az esemény sem adhat alapot a hírszerző tevékenységek igazolására.

Amennyiben figyelembe vesszük a Brüsszelben lezajlott eseményeket, valamint az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) 2025. május 9-i hivatalos bejelentését, amely szerint két, a magyar katonai hírszerzés által beszervezett ügynököt tartóztattak le, akik Kárpátalja érzékeny területeiről, majd az ukrán frontvonalról próbáltak információkat gyűjteni, akkor már két olyan titkosszolgálati incidensről beszélhetünk, amelyek a magyar érdekek szempontjából nem relevánsak, viszont orosz érdekekkel szoros kapcsolatban állnak.

Az árnyékok között egy új kémháború bontakozik ki, amelyben az ukránok határozott figyelmeztetéssel éltek, jelezve, hogy az Orbán-kormány lépéseit ellenségesnek tekintik. Az ukrán fél fokozta a kémkedést övező feszültséget, mintha csak Orbán Viktornak akarna üzenni, miközben a magyar titkosszolgálatok határozottan cáfolták, hogy bármiféle operatív kapcsolatban állnának a Tisza Párttal. Ez a helyzet csak tovább bonyolítja a két ország közötti viszonyt, és új kihívásokat teremt a diplomáciai színtéren.

A magyar hírszerzés orosz befolyásának nyilvánvaló jeleként értelmezhető az a tény is, hogy a parlament nemzetbiztonsági bizottságának 2025. február 4-i ülésén próbálkoztak egy olyan álhír alátámasztásával, amely azt állította, hogy Ukrajna lejárató kampányt folytat a magyar miniszterelnökkel szemben. Ezen túlmenően figyelemre méltó, hogy Orbán Viktor csak akkor volt hajlandó megszavazni az Európai Unió legújabb, 17. és 18. szankciós csomagjait, amikor a javaslatból eltávolították az általa megnevezett orosz oligarchákat – ez pedig jól mutatja, hogy a politikai döntések mögött nem a magyar érdekek, hanem más, külső hatások állnak.

Felmerülhet, hogy Putyin az általa befolyásolt orosz oligarchák révén támogatja Orbán és a NER illegális pénzeinek "tisztára mosását", valamint különböző korrupciós tranzakciók lebonyolítását. Ezen tevékenységek közé tartozhat az energiahordozók mellett a Covid-19 járvány idején beszerzett orosz vakcinaimport is, amely szintén gyanúra adhat okot.

Egy további fontos kérdés merül fel: Orbán Viktor mellett elképzelhető-e, hogy más magyar kormánytagok is érintettek legyenek Oroszország beszervezett ügynökeiként?

Ahogyan a címben is utaltam rá, meggyőződésem, hogy napjainkra már elegendő közvetett bizonyíték áll rendelkezésre, amely alátámasztja, hogy Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere közvetlen kapcsolatban van az orosz titkosszolgálattal.

A magyar szuverenitást mélyen sértő viszonyt figyelhetünk meg, amelynek hátterében valószínűleg Orbán és Putyin egyetértése állt Szijjártó beszervezésével kapcsolatban.

A rendelkezésre álló közvetett bizonyítékok tükrében megalapozottan állítható, hogy Szijjártó Péter közvetlen kapcsolattartója, vagy más szavakkal, a kapcsolattartásért felelős tisztje nem más, mint Szergej Lavrov, Oroszország külügyminisztere.

Szijjártó Péter 2010 és 2022 között közel 20 alkalommal, míg 2022 és 2025 között legalább 13 alkalommal járt Oroszországban, többnyire Moszkvában, és szinte mindig Szergej Lavrov tárgyalópartnereként egyeztetett az orosz elnök aktuális gazdasági és/vagy külpolitikai elvárásairól. 2022 és 2025 között egyedül Szijjártó többször tárgyalt Moszkvában, mint ebben az időszakban az összes többi nyugat-európai szövetséges ország külügyminisztere.

Fontos megjegyezni, hogy 2021 második felétől egészen 2024-ig az orosz titkosszolgálatok szabad hozzáférést nyertek a Külgazdasági és Külügyminisztérium belső levelezéséhez, valamint számos más érzékeny információhoz. Ezekből az adatokból maguk a titkosszolgálatok szivárogtattak ki kényes információkat. Az időszak hossza és a rendelkezésre álló egyéb információk alapján valószínű, hogy Szijjártó Péter tudomást szerzett a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe történt orosz behatolásról, és ennek ellenére nem tett semmilyen intézkedést a helyzet orvoslására.

A Szijjártó vezette külügyminisztérium nem mondott igazat; jól tudták az orosz hackertámadások létezéséről, amelyekről két évvel ezelőtt még kampányfogásként beszéltek.

A téma különösen figyelemre méltó, de jelen írásban csupán egy fontos részletet emelnék ki: 2010 után Szijjártó Péter volt az egyetlen nyugat-európai politikai vezető, aki elnyerte az orosz állam által külföldi állampolgároknak adható egyik legmagasabb kitüntetést, a "Barátság Érdemrendet". A díjat 2021. december 30-án Moszkvában, meglepő módon, Lavrov adta át neki.

Érdemes lenne külön kutatási projektet szentelni annak a kérdésnek, hogy Szijjártó Péter 2025 szeptember közepén miért tartózkodott Belaruszban, éppen abban az időszakban, amikor a Zapad-2025 (más néven Nyugat-2025) belorusz-orosz közös hadgyakorlat zajlott. Külön figyelmet érdemel, hogy a helyszínen magyar megfigyelők is jelen voltak, akikről a fehérorosz hírügynökségek NATO-megfigyelőkként számoltak be. Milyen célok vezérelték őket, és milyen következményekkel járhatott ez a látogatás a magyar-belorusz kapcsolatokra nézve?

A 2010 és 2025 közötti időszak eseményeit áttekintve arra a megállapításra jutottam, hogy az Orbán-kormány további tagjai közvetlenül nem lettek orosz befolyás alá vonva.

de az orosz függőségről, és az orosz érdekek mindent megelőző kötelező (!) képviseletéről több kormánytagnak, így különösen Rogán Antalnak és Szalay-Bobrovniczky Kristófnak is tudnia kell.

Meggyőződésem, hogy az amerikai, angol, francia és német titkosszolgálatok nem csupán "szóbeszédet" hallottak az itt felvázolt helyzetről, hanem meggyőző, úgynevezett "perdöntő" bizonyítékok széles spektrumával rendelkeznek, amelyek alátámasztják Orbán rezsimjének zsaroló módszereit és a szolgálataiért kapott juttatásokat. Ha ez valóban így van, ami egyre inkább valószínűnek tűnik, akkor felmerül a kérdés: mi lehet az az indok, amiért e titkos szolgálatok hallgatásukkal cserbenhagynak egy uniós tagállam polgárait? Én elkötelezett vagyok amellett, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek annak érdekében, hogy ezek a hallgatag titkosszolgálatok végre megszólaljanak!