Rácz András: A magyar hírszerzés Kárpátalján orosz kémkedés gyanújával Az orosz kémkedés gyanúja Kárpátalján egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és a magyar hírszerzés szerepe is felmerül a kérdéskörben. A helyzet bonyolult, hiszen a térség geop
Rácz András biztonságpolitikai szakértő szokatlan nézőpontból közelítette meg a kárpátaljai kémbotránnyal kapcsolatos eseményeket. Véleménye szerint a legijesztőbb aspektusa ennek az ügynek az, hogy a magyar hírszerzés nemcsak általános információkat próbált szerezni, hanem konkrétan a kárpátaljai ukrán légvédelem működéséről is érdeklődött. E megállapítás rávilágít arra, hogy a térség geopolitikai feszültségei milyen mélységig hatnak a hírszerző tevékenységekre.
A kémbotrány legijesztőbb aspektusa számomra az, hogy a magyar katonai hírszerzés még a kárpátaljai ukrán légvédelemről is próbált információt gyűjteni. A nyilvánosságra került dokumentumok alapján a magyar hírszerző egyenesen utasította az ügynökét, hogy próbáljon meg lefotózni egy Kárpátalján telepített Sz-300-as légvédelmi rakétát. Felmerül a kérdés: vajon miért van szükség Magyarország számára információra a Kárpátalját védő ukrán légvédelemről? Ki az, akinek ennyire részletes adatokat kellene tudnia arról, hogy hol és milyen típusú légvédelmi rendszerek állnak rendelkezésre, hogy még egy ügynök életét is kockáztatják ezzel? A magyar légierő nyilvánvalóan nem készül bombázni Kárpátalját. Tehát kinek lehetett szüksége az információra a kárpátaljai ukrán légvédelemről...?
És erre sajnos egyetlen logikus magyarázat van csak: Oroszországnak.
Az orosz légierő többször is kísérletet tett arra, hogy a lvivi térséget támadja, drónok és robotrepülőgépek révén, amelyek Kárpátalja légterén át közelítenek meg célpontokat. Egyik ilyen incidens 2024 novemberében zajlott, amikor a kárpátaljai ukrán légvédelem sikeresen megsemmisített legalább két orosz repülőgépet, melyek roncsai a megyében estek le. Érdekes, hogy a Kárpátok hegylánca miatt az orosz elektronikai felderítés nem képes olyan jól "belátni" Kárpátalját, mint az ország keletebbi részeit, így nem rendelkeznek pontos információkkal a helyi légvédelmi rendszerről. "Ezért lehetséges, hogy Moszkvában nyitott fülekre találhatnak az ilyen információk" - mondta a szakértő.
Ugyanilyen aggasztónak találta Rácz András, hogy a kárpátaljai katonai erők elhelyezkedéséről, feltöltöttségéről, illetve a megyében található katonai és polgári infrastruktúráról próbált gyűjteni a magyar kémhálózat.
"Miért szükségesek, és kinek hasznosak ezek az információk? Úgy tűnik, hogy a válasz egyértelműen az oroszok irányába mutat. Ha a magyar katonai felderítés valóban Oroszország számára gyűjt adatokat a kárpátaljai légvédelemről, valamint katonai és polgári infrastruktúráról, akkor ezzel potenciálisan célpontokat adhat az oroszok kezébe. Ez pedig komoly veszélyt jelenthet a kárpátaljai magyarságra nézve, nem beszélve arról, hogy a NATO keretein belül is komoly következményekkel járhat ez a helyzet" - fogalmazott Rácz András.
A szakértő szerint Budapest lépései, amelyek a botrányra építenek, tovább fokozzák a feszültséget, különösen a kisebbségi jogok terén történő együttműködés lassításával. "Magyar Levente külügyi államtitkár május 11-én, vasárnap lemondta a május 12-re tervezett egyeztetést Olha Sztefanyisina ukrán miniszterelnök-helyettessel a tizenegy pontos magyar követelés-lista kapcsán. Ráadásul ezt rendkívül udvariatlan módon tette, hiszen Sztefanyisina már Ungváron tartózkodott, ami Kijevtől majdnem egy teljes napnyi utazásra van" - hívta fel a figyelmet Rácz András, a magyar külügy modortalanságára. Emellett hangsúlyozta, hogy Ukrajna láthatóan arra törekszik, hogy csökkentse a botrány következményeit, és tovább folytassa a tárgyalásokat a kisebbségi jogok ügyében. Budapest azonban tudatosan összekapcsolja ezt a két kérdést, pedig a kárpátaljai magyar közösség érdeke éppen az lenne, hogy előrelépést érjenek el a kisebbségi jogok terén.
A szakértő véleménye alapján ez az esemény, különösen George Simion magyarellenes román elnökjelölt mögötti támogatással, azt jelzi, hogy a magyar kormány számára a határon túli magyar közösségek csupán feláldozható eszközök, amelyeket belpolitikai ambícióik oltárán használnak fel.
