Radikális iszlamista vagy nyugati értékeket valló: a kérdés, ami meghatározza Szíria jövőjét.

A szíriai felkelők, miután tizenhárom évnyi harcot vívtak, végül sikeresen megdöntötték Bassár al-Aszad elnök több mint két évtizedes uralmát. A konfliktus, amely 600 ezer életet követelt, és hatalmas menekültválságot generált, most egy új fejezet kezdetét jelzi az ország politikai újjászervezésében. De milyen kihívások és lehetőségek várnak Szíriára a jövőben? Milyen irányt vehet az ország a következő lépések során?

A 2011-ben kezdődött szíriai polgárháború 2020-ra úgy tűnt, hogy elérte a stabilizáció állapotát, miután Bassár al-Aszad elnök iráni és orosz támogatással sikeresen megszilárdította hatalmát, és az ország területének kétharmadát kormányzása alá vonta. Az arab államokkal folytatott kapcsolatok normalizálódásának eredményeként Szíria 2023-ban ismételten csatlakozott az Arab Ligához.

Előretörésük ütemét nagyban befolyásolta, hogy a mély gazdasági válság és az azt követő társadalmi feszültségek következtében a rendszer támogatóinak száma az utóbbi években jelentősen csökkent.

A szíriai események legfőbb vesztese Irán. A felkelő csoportok gyors előretörésének és a kormányerők összeomlásának tanújaként a perzsa állam már Aszad bukását megelőző napokban megkezdte csapatai visszavonását az országból. A Forradalmi Gárda mellett az Irán által támogatott fegyveres csoportok, különösen a libanoni Hezbollah, kulcsszerepet játszottak Aszad hatalmának 2015-ös stabilizálásában. Irán pénzügyi, gazdasági és diplomáciai eszközökkel segítette a szíriai elnök uralmának helyreállítását. Aszad esetleges bukása azonban komoly befolyásvesztést okozna Irán számára a Közel-Keleten, hiszen a térségbeli szövetségi rendszerek meggyengülésével Teheránnak kevesebb lehetősége maradna arra, hogy regionális ambícióit a nemzetközi jog keretein kívül érvényesítse.

Aszad elnök távozásának másik jelentős vesztese Oroszország. Hasonlóan Iránhoz, az orosz fél is saját geopolitikai érdekei érdekében támogatta a szíriai vezetőt, hiszen a most kezdődő politikai átmenet során kérdésessé válhat, hogy megőrizhetik-e a tartúszi haditengerészeti bázisukat és a khmejmimi légi támaszpontot. A 2015 óta működő tartúszi bázis különösen fontos, mivel ez Oroszország egyetlen meleg vizes kikötője, amelynek használati jogát 2017-ben biztosították számukra.

A felkelők különböző frakciókból tevődnek össze, melyek közül a legjelentősebb a Hajat Tahrír as-Sám (HTS) ernyőszervezet, amely a polgárháború kezdetétől fogva aktívan jelen van a szíriai konfliktusban. Eredetileg Dzsabhat an-Nuszra néven ismerték, mint az al-Káida helyi ágát, egészen 2016-ig, amikor is nevet váltott. Ennek következtében 2018 óta az Egyesült Államok külföldi terrorista szervezetek listáján is szerepel. A HTS fő bázisa eddig Északnyugat-Szíria Idlib tartományában található, ahol Törökország támogatásának köszönhetően tudta megőrizni és erősíteni pozícióit. Emellett egy másik jelentős csoportot is találunk a felkelők között, a Szíriai Nemzeti Hadsereget, amely szintén Törökország befolyása alatt áll, és a szekuláris arab lázadókat tömöríti. A pragmatikus megközelítés és Ankara hatása révén ez a két frakció együttműködik egymással a közös céljaik elérése érdekében.

A keleti területek irányítását a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) végzi, amelyek az amerikai támogatás révén alakultak meg, és kurd valamint arab milíciák szövetségét alkotják. A csoport működését 900 amerikai katona támogatja, akik Kelet-Szíriában teljesítenek szolgálatot. Törökország azonban a SDF-et terrorszervezetnek minősíti, ami bonyolítja a helyzetet a régióban.

Damaszkusz elfoglalásában a HTS mellett az ország déli részén működő, különböző drúz, szunnita és keresztény milíciák is részt vettek.

Kérdés, hogy ezek a csoportok miként tudnak együttműködni az elkövetkező időszakban. Bizakodásra ad okot, hogy Törökország a stabilitásban érdekelt, így a nagyobb felkelőcsoportok együttműködése megmarad. Az SDF-fel való kapcsolatok alakulása pedig elsősorban Washington és Ankara egyeztetésein múlik.

Nem valószínű, hogy az Aszad elnök megbuktatását követően, a jelenleg zajló tárgyalások eredményeként Szíriában olyan demokratikus viszonyok alakuljanak ki, amelyek az európai mintát követik, mivel a felkelő csoportok sem rendelkeznek valódi demokratikus struktúrákkal. Ugyanakkor az sem tűnik valóságos lehetőségnek, hogy Szíria Líbia vagy Irak sorsára jusson. Az Aszad-rezsim megbuktatása ugyanis nem külső beavatkozás következménye, hanem olyan helyi csoportok tevékenységének eredménye, akik a saját érdekeik mentén, a helyi társadalmi és politikai környezethez igazodva próbálnak érvényesülni.

A felkelőknek már van némi tapasztalatuk a kormányzás terén. Az ország ügyvivő miniszterelnökének Mohamed al-Básirt nevezték ki, aki Idlib tartomány vezetőjeként szerzett jártasságot. Azonban egy tartomány irányítása lényegesen eltér egy ország kormányzásától. Az átmeneti időszak békés lefolyását segíti, hogy a felkelő frakciók nem követik az iraki "báásztalanítás" gyakorlatát; tehát nem szorítják ki a korábbi rendszer tisztségviselőit és a hadsereg tisztjeit, akik egyelőre megőrizhetik pozícióikat. A közrend megőrzésére tett erőfeszítéseik részeként este 8 után kijárási tilalmat vezettek be, hogy megelőzzék a fosztogatásokat. Kivételes esetektől eltekintve egyelőre nem tapasztalhatók sorozatos bosszúhadjáratok.

Kérdéses, hogy az egyes csoportok ideológiai meggyőződései mennyire képesek a valóság formálására hosszú távon. Jelenleg azonban a legjelentősebb frakció, a nemzetközi elismerés megszerzésére törekvő HTS vezetője, Abu Mohamed al-Dzsuláni, az egységes és befogadó Szíria vízióját hirdeti. Ebben a jövőbeli társadalomban a különböző etnikai és vallási közösségek békés egymás mellett élését kívánja megvalósítani.

A HTS ezért több gesztust is tett a keresztények felé. A vezetőik Aleppó bevételét követően is találkoztak a város keresztény elöljáróival, és felköszöntötték a keresztényeket advent alkalmából.

A HTS egyelőre igyekszik jó kapcsolatokat fenntartani a Szíriában élő keresztényekkel. Egyáltalán nem biztos, hogy ezt a magatartást más felkelő csoportok is követni fogják. Szíria északi részén, Manbidzs környékén a Szíriai Nemzeti Hadsereg és a Szíriai Demokratikus Erők egységei között már több fegyveres konfliktus is volt az elmúlt napokban. A kurdok kelet felé irányuló kiszorítása mindenekelőtt Törökország érdekeinek kedvez.

A szép ígéretekkel kapcsolatban a Szíriában élő vallási és etnikai kisebbségek - lakosság 10 százalékát kitevő keresztények és a főként a nyugati, tengerparti sávban élő, szintén 10 százalékot képviselő alavita közösségek - aggodalmakat fogalmaznak meg, hiszen ezek az ígéretek olyan embertől származnak, aki korábban az al-Kaida soraiban harcolt.

A szerző a Migrációkutató Intézet munkatársa, ahol a migrációval kapcsolatos jelenségeket és trendeket vizsgálja.