Országszerte óránként tíz csőtörés következik be, miközben a víziközmű-hálózat korszerűsítésére még mindig évszázadokat kell várnunk.
A vízvezetékekbe bejuttatott 5 liter vízből átlagosan 1 liter elveszik, de van olyan szolgáltató, ahol ez az arány megközelíti a 50 százalékot. Ha a 2023-as ütemet nézzük, a víziközmű-hálózat teljes felújítása körülbelül 280 évet venne igénybe. Ez ugyan valamivel kedvezőbb a korábbi évekhez képest, azonban a kormányzat által az ágazatra fordított milliárdok jelentős része nem a lakosság javát szolgálja, hanem inkább az ipari beruházók zsebébe vándorol.
Magyarországon óránként 10-11 csőtörés történik, ami 2023-ban összesen 93 969 esetet jelent – derül ki a Víz Koalíció legfrissebb tanulmányából, amely a víziközmű cégektől gyűjtött adatokra épül. "Ez egy rendkívül összetett statisztika; valóban ennyi csőtörés történt" – mondta lapunknak a Víz Koalíció érdi tagja, Balla Imre, aki részt vett a tanulmány elkészítésében is. "Azonban ez a szám nem tükrözi a földrajzi eltéréseket, amelyek a különböző szolgáltatók területei között tapasztalhatók" – tette hozzá. Szerinte sokkal beszédesebb az 1 kilométerre jutó csőtörések száma, azaz a fajlagos hibák értéke, ami 2023-ban átlagosan 0,99-re tehető. Ez a szám az elmúlt évekhez képest némi javulást mutat, de még mindig aggasztóan magas.
Jelentős eltérések figyelhetők meg a különböző víziközművek statisztikai adatai között. Vannak helyszínek, ahol a csőtörések száma lényegesen alacsonyabb. Például a Fejérvíz Zrt. által szolgáltatott területeken csupán 0,10-es fajlagos hibaarányt regisztráltak, míg a mosonmagyaróvári Aqua Kft.-nél ez az érték is csak 0,14 volt. Ezzel szemben akadtak olyan szolgáltatók is, ahol közel két csőtörés jutott egy kilométer vízvezetékre; ilyen esetek voltak a Veszprém megyei Bakonykarszt Zrt. (1,97) és a Tiszamenti Regionális Vízművek (TRV) Zrt. (1,90) esetében.
"Ez egy pillanatkép, de nem tértünk ki arra, hogy pontosan mely csövek törtek el, mi volt az átmérőjük, vagy milyen anyagból készültek" - fejtette ki Balla. "A csőtörés hátterében állhat a vezetékek elöregedése, de akár a talaj mozgása is, például ha a szomszédos területen társasházat építenek. Ez a tanulmány nem tartalmazza ezeket az információkat, de annyit elmondhatunk, hogy körülbelül ennyi csőtöréssel lehet számolni, és a közműcégeknek ennyit kell átlagosan helyreállítaniuk."
"Ez olyan, mintha a rendőrnek próbálnánk elmagyarázni, hogy hát mi indexeltünk, csak a fényképen pont nem látszik. Lehet, hogy az adott szolgáltatónak épp csak peches éve volt" - részletezte Balla, aki szerint több év viszonylatában érdemes ezt vizsgálni, úgy pedig lehet látni egyfajta javulást. "A hálózat rossz állapotban van, lassan javul, de a lassú javulás nem elég" - vázolta fel a problémát.
Az ivóvízhálózat korszerűsítésének üteme sajnos nem mutat érdemi előrelépést: a Víz Koalíció legutóbbi jelentése alapján a 2023-ban felújított vezetékhosszok figyelembevételével megállapítható, hogy a hazai vízhálózat teljes megújításához még mindig közel három évszázadra, pontosan 280 évre lenne szükség. Az egyes szolgáltatók között jelentős eltérések tapasztalhatók. Érdekes, hogy a két szélsőséges eset éppen azok a víziközmű-társaságok, amelyeknél tavaly a legtöbb csőtörés történt kilométerenként. A Bakonykarszt például arányaiban a legtöbb vezetéket újította fel, így ha a 2023-as ütemben folytatja, akkor 47 év alatt megvalósíthatná a teljes hálózat cseréjét. Ezzel szemben a TRV esetében alig történt új vezetékek beépítése, ami azt jelenti, hogy a teljes felújítás ebben a tempóban elképesztő, 10 692 évet venne igénybe.
"Ez lehet, hogy azért van, mert két-három éve készítenek elő egy nagyobb beruházást, aminek a megkezdésével ez a szám majd drasztikusan lecsökken, de vannak olyan szolgáltatók is, ahol azért magasabb ez a ciklus, mert fiatalabb, 15-16 éves a hálózat, így kevesebb a csőtörés és a felújítás is" - mondta a kiugró adatokkal kapcsolatban Balla.
A hálózati veszteség továbbra is komoly kihívást jelent, hiszen 2023-ban is megfigyelhető, hogy a vízvezetékekbe juttatott 5 liter vízből csupán 4 liter ér el a fogyasztókhoz. A pontos arány 20,48 százalék, ami közel egy százalékponttal magasabb, mint a korábbi 2021-22-es időszakban tapasztalt veszteség. Különösen aggasztó a helyzet a miskolci Mivíz szolgáltatónál, ahol a szállított víz közel fele, 49,41 százalék, kárba veszik. Ez a szám jól mutatja, hogy a vízhálózatok hatékonyságának javítására sürgős szükség van.
A legtöbb vízműnél azért nem ilyen súlyos a helyzet, a többségnél 10 és 30 százalék között mozog a veszteség mértéke, ugyanakkor a Víz Koalíció szerint számos európai országban ez az érték 10 százalék alatti, így kontinentális összevetésben is magasnak mondható a magyar víziközmű-hálózat pazarlása.
A hálózati veszteséggel kapcsolatban Balla szerint érdemes megjegyezni azt is, hogy a vizet nagyon nehéz mérni, amikor betáplálnak mondjuk 1,5 millió köbméter vizet a hálózatba, akkor mindig érdemes egy plusz-mínusz 10 százalékkal számolni. De történhet hasonló a fogyasztóknál is, Érden például nemrég a vízórák cseréjével hirtelen megemelkedett a mért fogyasztás, miközben a lakosság nem kezdett el több vizet használni - utóbb kiderült, hogy a régi vízórák mértek pontatlanul kopásuk következtében. A hozzávetőlegesen 20 százalékos veszteség így is soknak számít, egy korszerű vízvezeték-hálózatban ennek az adatnak mintegy 3-5 százaléknak kellene lennie.
A vízértékesítési veszteség kérdése komoly problémát jelent, hiszen az a vízmennyiség arányát tükrözi, amely után senki sem fizet. Ebbe a kategóriába tartozik többek között az a víz is, amit csőtörések javítása során nyomáscsökkentés miatt engednek el. A 2012 óta érvényben lévő központi vízárak miatt a vízszolgáltatók már eleve súlyos anyagi gondokkal küzdenek. Míg egy liter palackozott ásványvíz ára átlagosan 120 forint, addig a vezetékes vízért csupán 30 fillért kérnek el. Ráadásul a rendszerbe beérkező víz közel negyede, pontosan 23,20 százaléka után senki nem vállalja a díjfizetést, ami tovább csökkenti a bevételeket. Ezért a vízszolgáltatóknak még nehezebb fenntartaniuk a jelenlegi szolgáltatási színvonalat, nem is beszélve a szükséges fejlesztések megvalósításáról.
A kormány 2023-ban a lakossági fogyasztókra közvetlenül nem ható vízdíjak emelésével próbálta enyhíteni a helyzetet, ám ez csupán a szolgáltatók bevételeinek 2-3 százalékát érinti. A vízmennyiség elvesztése pedig még ilyen alacsony díjszabás mellett is jelentős anyagi hátrányt jelent a víziközművek számára. "Ha 30 fillérrel számolunk, akkor egy köbméter víz ára 300 forint. Ha egy szolgáltató például 1,5 millió köbmétert juttat el, és ennek a fele elveszik, akkor 225 millió forintról beszélünk, ami már egy szemmel látható, komoly összeg" - tette hozzá Balla.
Az egyik jelentős kormányzati intézkedés a korábban főként önkormányzati kézben lévő szolgáltatók államosításának megkezdése volt. E törekvés végül csak részleges sikerrel zárult: az állami tulajdonú Nemzeti Vízművek Zrt. 2023 végére a hazai szolgáltatók körülbelül felének lett többségi tulajdonosa, míg a fennmaradó vízművek továbbra is az önkormányzatok irányítása alatt maradtak. Balla tapasztalatai szerint az elmúlt két év rávilágított, hogy az állami szolgáltatóknál az átlagos felújítási ciklus jellemzően rövidebb, 2023-ban például 228 év volt, szemben az önkormányzati cégekkel, ahol ez a mutató 409 évre rúgott. Más szempontból viszont az önkormányzati víziközművek teljesítménye kedvezőbb volt: alacsonyabb fajlagos hibaértékek (0,86 az 1,08-hoz képest), kisebb hálózati veszteségek (16,19% a 24,95%-kal szemben), valamint alacsonyabb értékesítési veszteség (17,67% a 28,95%-hoz képest) jellemezték őket.
A Víz Koalíció legújabb tanulmányában nem tértek ki arra, hogy mi áll a jelenségek hátterében, de Balla hangsúlyozza, hogy a felújítási ciklus során érdemes figyelembe venni, hogy sok esetben ezek a fejlesztések szorosan összefonódnak ipari beruházásokkal. Ennek következtében a lakosság számára a hatások nem mindig érzékelhetőek. Ezt alátámasztja az is, hogy a kormányzat 2023-ra szánt 200 milliárd forintos forrásának körülbelül felét olyan projektekkel töltötték fel, amelyek túlnyomórészt ipari célú beruházásokhoz kapcsolódtak. Ez a tendencia nem új keletű; például idén a Mészáros és Mészáros Zrt. elnyert egy 10 milliárd forint értékű víziközmű-fejlesztési tendert, amely az ácsi katódgyárhoz volt köthető.
Balla elárulta, hogy a tanulmány nem foglalkozott különösebben a vízminőség kérdésével, de véleménye szerint az ezzel kapcsolatos adatokkal érdemes körültekintően bánni. Bár a statisztikák azt mutatják, hogy Magyarország településeinek harmadánál problémás az ivóvíz minősége, fontos megjegyezni, hogy a "rossz" és "rossz" között jelentős eltérések lehetnek. Nem mindegy, hogy a víz arzén tartalma miatt nem ajánlott a fogyasztásra, vagy csupán egy mikrogrammal lépi túl a vas határértékét. Utóbbi ugyan statisztikailag problémásnak számít, de nem befolyásolja az ízét, és egészségügyi kockázatot sem jelent.
