Orbán egy régi orosz narratívát elevenít fel, amikor a NATO-t okolja a háborúért. Ezzel a lépéssel nemcsak a politikai diskurzusban játszik szerepet, hanem egyúttal a történelmi feszültségeket is újraértelmezi.
"Ez a konfliktus nem csupán Ukrajna sorsáról szól; fontos, hogy ne essünk abba a tévedésbe, hogy csak erre összpontosítsunk. A háború mögött húzódó stratégiai motiváció a NATO terjeszkedése."
Orbán Viktor Dubajban osztotta meg véleményét, amikor az amerikai jobboldal népszerű műsorvezetőjével, Tucker Carlsonnal közösen elemezték a világ feszültségeit. A miniszterelnök szokásos stílusában a komplex problémákra letisztult válaszokat adott, így a háború kiváltó okaként a NATO bővítését jelölte meg.
Fontos tisztázni, hogy az Atlanti Szövetség felelősségét nemcsak olyanok vetették fel, akiknek fontos, hogy legalább évente készüljön róluk egy közös fénykép Vlagyimir Putyinnal.
Az orosz invázió kezdetén a New York Times-ban, a Financial Times-ban vagy a Guardianben is jelentek meg olyan vélemények, amik szerint a NATO elmúlt 30 éves bővítési politikája is hozzájárult a háborús helyzethez, mivel az oroszok joggal neheztelhetnek amiatt, hogy az egykori érdekszférájuk területén létrejött államok sorra csatlakoznak a Szovjetunió ellen alakult katonai szövetséghez.
Ugyanakkor ezek az aggodalmak sem igazolhatják egy ország lerohanását és százezrek halálát. Ráadásul a NATO-hoz minden tagállam önkéntesen csatlakozott, és általában éppen az orosz fenyegetettség miatt kezdeményezték a felvételüket. A legfrissebb példa erre, hogy Ukrajna megtámadása is újabb NATO-bővítést eredményezett Finnország és Svédország csatlakozásával.
Ha azonban a magyar miniszterelnök áll bele ebbe az érvelésbe, azzal nem csak az a baj, hogy elvitatja Ukrajna szuverén jogát a saját sorsa meghatározásához,
Bár Orbán Viktor Dubajban azt hangoztatta, hogy az orosz vezetés fokozatosan elfogadta a szovjet blokk egykori országainak NATO-tagságát, Putyin szándékai ennek ellentmondanak.
