Richter-vezér az Indexnek: "Tizenkétmillió orosz beteg használja a gyógyszereinket, folyamatosan együttműködünk az orosz vezetőséggel."

"2024 a külső megerősítések éve volt számunkra; tavaly egyértelműen látszott, hogy a Richter potenciálja messze meghaladja a korábbiakat, és ezt mások is kezdenek észlelni. 2025-re már többet tudunk majd mondani arról, miként képzeljük el a 2030 utáni jövőt" – nyilatkozta Orbán Gábor az Indexnek. A Richter vezérigazgatója részletesen osztotta meg tapasztalataikat az eddigi időszakról, valamint a vállalat jövőbeli irányvonaláról.

Orbán Gábor az Indexnek adott interjújában többek között arról is beszélt, hogy

A Richter Gedeon Nyrt. egy olyan gyógyszergyár, amely 120 évnyi gazdag múlttal büszkélkedhet, és a nemzetközi gyógyszeripar élvonalában helyezkedik el. A vállalat önmeghatározása szerint "magyarországi központtal rendelkező, innovációra építő, multinacionális gyógyszercég", amelynek kulcsfontosságú komponensei a következők. Először is, a "magyarországi központ" hangsúlyozza a cég hazai gyökereit és elkötelezettségét a helyi közösségek iránt. Ez nemcsak a nemzeti identitás fenntartását segíti elő, hanem a helyi gazdaság támogatását is, hiszen a cég jelentős munkahelyeket teremt és hozzájárul a tudományos és ipari fejlődéshez. Az "innovációra építő" jelző a vállalat folyamatos fejlődését és alkalmazkodását jelzi a globális piaci kihívásokhoz. Az innováció nemcsak új termékek és kezelési megoldások kifejlesztését jelenti, hanem a kutatás-fejlesztés terén végzett folyamatos munkát is, amely a modern orvostudomány előmozdítását célozza meg. Végül, a "multinacionális" aspektus kifejezi a Richter globális jelenlétét és elkötelezettségét a nemzetközi piacok iránt. Ez lehetővé teszi, hogy a vállalat széles körű tapasztalatokat gyűjtsön, valamint hozzáférést nyújt a legújabb tudományos eredményekhez és technológiákhoz, amelyek mind hozzájárulnak a gyógyszerek fejlesztéséhez és a betegek hatékonyabb ellátásához. Ezek a komponensek összességében nemcsak a Richter versenyképességét erősítik, hanem hozzájárulnak a globális egészségügyi kihívások kezeléséhez is.

Ezek a jellemzők külön-külön is kiemelkedővé tennének bármilyen vállalatot, de együttvéve valóban kivételessé formálják a Richtert. E négy tulajdonság adja meg a cég egyedi karakterét. Az 1990-es években számos hazai gyógyszeripari vállalat a külföldi felvásárlások áldozatává vált. Néhányuk fokozatosan, míg mások azonnali bezárásra kényszerültek, sőt, voltak olyanok is, akik egykor híres gyógyszergyártók voltak, de végül a túlélés érdekében másoktól függtek. A Richter azonban mindezek közül kiemelkedik. Így alakult át a KGST legnagyobb gyógyszeripari vállalatából olyan céggé, amely büszkén hirdeti önazonosságát.

Kérlek, hadd tegyem fel a kérdést másképp: Valóban olyan lényeges a magyarországi központ kiemelése?

Teljes mértékben egyetértek, hiszen a magyar gazdasági érdekeinket figyelembe vevő döntések révén különleges helyet foglalunk el az értékláncban, amely a magyar viszonyok között kiemelkedő. Nálunk van lehetőség arra, hogy az értéklánc kulcsfontosságú elemei szorosan integrálódjanak a magyar gazdaságba. Sajnos ez nem mondható el az autóiparról vagy más feldolgozóipari vállalatokról. A kiskereskedelem területén egyértelműen látni azokat az eredménytelen próbálkozásokat, míg a tudásintenzív iparágak aránytalanul vannak jelen Magyarországon. Ennek hátterében az áll, hogy a központi irányítás nem hazánkban található. A Richternél azonban büszkén mondhatjuk, hogy több mint ezer kutató dolgozik azon, hogy gyarapítsa a magyar szellemi értékeket. Ez a tevékenység elképzelhetetlen lenne hazai központ nélkül.

Még mindig tart az orosz-ukrán háború, a Richternek mi az érdeke az orosz piacon?

Pontosan 70 éve vagyunk jelen az orosz piacon, ahol körülbelül 12 millió beteget szolgálunk ki termékeinkkel. A Richter számára ez a régió kiemelkedő jelentőséggel bír; szerepünk itt a magyarországihoz hasonlóan alapvető. Mint a széleskörű alapellátás egyik fontos pillére, megfizethető és kiváló minőségű gyógyszereket kínálunk. Az itt való jelenlétünk nem csupán kötelezettség, hanem felelősség is az egészségügyi ellátás terén, így a kivonulás nemcsak lehetetlen, de céltalan is lenne.

A háború következményei miatt fejlődésünk nem olyan ütemben halad, ahogy azt szeretnénk. Folyamatosan akadnak olyan problémák, amelyek megoldásra várnak. Régebben a szállítmányozás és a pénzügyi tranzakciók jelentették a legnagyobb kihívásokat, manapság azonban a helyi gyártás fenntartása került a középpontba. Az alkatrészek beszerzése, különösen azok esetében, amelyek kettős felhasználásúak vagy szankciók hatálya alá esnek, komoly nehézséget okoz. Ennek ellenére a piacon egyre több forgalmazó jelenik meg, ami bizakodásra ad okot.

Tudna a magyar kormány támogatni önöket az Oroszországi tevékenységek során?

Igen, a magyar külpolitika próbál segíteni. Egész konkrét ügyekben is, hogyha arról van szó, hogy valami szoftver például szankciós listára kerül, akkor közbenjárnak, de esetleges gyártási fennakadásban is.

Tehát azt mondanám, hogy az egyik irányból kapunk támogatást, a másik irányból normális együttműködés van.

2024 eddig nem bizonyult a magyar gazdaság számára kedvező évnek. Milyen tapasztalatokat és tanulságokat hozott a tavalyi esztendő?

A külső kereslet csökkenését a gyógyszerek iránti igény terén közvetlenül nem tapasztaltuk, de a hatásait közvetve érzékeltük. Észleltük a belső "rakéták" gyenge teljesítményét, és újra rá kellett jönnünk, hogy a gyógyszeripar nem klasszikusan ciklikus ágazat. Nem a hagyományos iparágakhoz, mint az építőipar, a bankrendszer vagy az autóipar tartozik, ahol drámai ingadozások figyelhetők meg a keresletben; sokkal inkább az ellátási lánc körüli nehézségek befolyásolják a helyzetet. Korábban tévesen hittük, hogy ezek a problémák átmenetiek voltak: gondoljunk csak a világjárványra, a gazdasági élénkítésre, a deglobalizációra vagy a háborús helyzetekre. Most azonban úgy tűnik, hogy van egy tartós elem, amely összefonja ezeket a jelenségeket, és megnehezíti az ellátás biztosítását, mint ahogy azt korábban megéltük. A vertikális integráció sem elegendő garancia arra, hogy úgy tudjuk kiszolgálni a betegeket, ahogyan azt akár öt évvel ezelőtt tettük. Erre számos európai példa is rávilágít.

A gyógyszeriparban ez konkrétan hol okoz ez problémát?

A gyógyszeripar gyártási folyamata, valamint az azt megelőző beszerzési és beszállítói láncok rendkívül összetettek és hosszúak, így a deglobalizáció jelensége különösen éles problémákat vet fel számunkra. E szektor sajátos jellemzője, hogy a potenciális problémák sokkal több helyen jelentkezhetnek, mint más iparágakban, ami jelentős kihívásokat teremt. A gyógyszerkönyvi minőségű segédanyagok beszerzése például különösen szűk keresztmetszetet jelent, hiszen míg más iparágakban könnyen találhatók alternatív beszállítók, nálunk a minőség és a hatósági előírások miatt gyakran képtelenség váltani. Ezért a gyógyszeriparban mindig ott lebeg a kérdés: hogyan tudunk alkalmazkodni ezekhez a kihívásokhoz, és miként biztosíthatjuk az üzletmenet folytonosságát? A hazai beszállítói hálózat bővítése, mint kormányzati célkitűzés, a gyógyszeripar esetében rendkívül nehézkes, mivel számos területen hiányoznak a megfelelő hazai beszállítók, még akkor is, ha erőfeszítéseket teszünk ennek érdekében. Az iparág jövője szempontjából elengedhetetlen, hogy új megoldásokat találjunk, amelyek segítenek áthidalni ezeket a hiányosságokat és stabilizálni a beszállítói láncot.

Mit tudna segíteni ebben a politika?

Az iparpolitika kulcsfontosságú feladata, hogy alaposan feltérképezze és megértse azt az értékláncot, amelyben működünk. A gyógyszeripar különösen figyelemre méltó példa, hiszen senki más nem rendelkezik olyan szoros kapcsolatokkal a globális piacon, mint ez az ágazat, különösen közvetlenül.

Valóban szeretné felfogni ezt?

Nem vagyok teljesen biztos a dologban. Például a steril műanyagipar nem tűnik olyan figyelemfelkeltőnek a magyar gazdaságban, mint amikor lebetonozzák a fél Alföldet. Az utóbbi elképesztően szem előtt van, míg a másik, bár nem annyira látványos, rendkívül jelentős alkotóeleme lehetne a fejlődésnek.

Ha egy rövid időre újra a 2024-es számokhoz fordulunk: korábban Bogsch Erik, a Richter korábbi vezérigazgatója az adókörnyezet bizonytalanságára hívta fel a figyelmet. Észleltek-e ebben valamilyen változást, és vajon mit tartogathat számunkra 2025?

2024-re hatályát vesztette az a rendelet, amely 2022 vége óta különadót rótt ránk. Ez az intézkedés ipartörténeti szempontból páratlan volt, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte is, hiszen az export adóztatása egyedülálló lépésnek számított. A helyzet ellentéte, mint például a legutóbbi amerikai elnökválasztás kapcsán emlegetett védővámok bevezetése, inkább megszokott gyakorlat, de az export adóztatása valóban figyelemre méltó kivétel. Szerencsére ennek vége: a rendelet 2023. december 31-én hatályát vesztette. Ugyanakkor a globális minimumadó lépett a helyére, amely a jövőben 15%-os effektív adókulcsot jelent számunkra, figyelembe véve a társasági nyereségadót és a helyi iparűzési adót is. Tavaly az adóterhelésünk jelentősen csökkent a 2022-es és 2023-as évekhez képest, de még mindig a duplája annak, ami 2022 előtt jellemző volt.

A kormány folyamatosan azt hangsúlyozta, hogy meg fogja védeni a magyar vállalatokat a globális minimumadó hatásaitól, azonban az eredmények azt mutatják, hogy ez a cél nem teljesült. Ön, aki korábban adóügyekért felelős államtitkárként dolgozott, jól ismeri a helyzetet: mi lehetett az oka annak, hogy nem tudtuk megóvni a magyar cégeket ettől az adózási reformtól?

Azért, mert Magyarország egy szövetségi rendszer része. Ebben kereshetünk külön utakat - valljuk meg, ez néha sikerül -, azonban most nem találtak megoldást. Valóban fájdalmas intézkedés, a versenyképességi eszköztár egyik fontos összetevője pont a társasági nyereségadó alacsony szintje. Ráadásul ezen belül a gyógyszeripart és a kutatás-fejlesztést inkább az a helyes és ösztönző adókedvezmény-rendszer segítette, amit most elveszítünk.

A Richter Gedeon jelenleg kulcsszereplője a magyar gyógyszeriparnak, hiszen nem csupán a hazai piac egyik vezető vállalata, hanem nemzetközi szinten is elismert. Innovatív termékeivel és kutatás-fejlesztési tevékenységével jelentős hatással van az iparág fejlődésére, így a Richter pozíciója a magyar piacon kiemelkedő. A cég folyamatosan bővíti portfólióját, ami hozzájárul ahhoz, hogy megőrizze versenyképességét és megerősítse helyét a globális gyógyszerpiacon is.

A hazai gyógyszerellátás szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy a piacvezető nagy külföldi vállalatokkal ellentétben nálunk a hangsúly a helyi ellátásbiztonságon és a széles körben elérhető, magas minőségű, mégis megfizethető gyógyszereken van. Mi vagyunk az alapellátás stabil pillérei, és elkötelezettek vagyunk amellett, hogy ezt a szerepet megőrizzük. Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem jelenti azt, hogy a gyógyszerkasszából mi venni a legnagyobb részesedést, hiszen a drága innovatív készítmények gyártói jelentős előnyben részesülnek. A hazai gyógyszerfinanszírozási rendszernek érdemes lenne tanulnia a szomszédos országok vagy más uniós tagállamok gyakorlatából, ahol a TB és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozása sokkal szigorúbb keretek között működik, és a protokollok is szigorúbbak.

Hazánkban 2006 óta nem tapasztaltunk áremelést a vényköteles gyógyszerek körében, ami miatt sok készítménynek gyakorlatilag eltűnt a fedezete. Vannak olyan terápiák, amelyek havi költsége alig haladja meg egy csomag rágógumi árát. Az alapellátásban betöltött szerepünket, amely elsősorban az ellátásbiztonságra fókuszál, még inkább megerősíthetné, ha megvalósulna a stratégiai gyógyszerlista és a helyben gyártott készítmények előnyben részesítése. Ezzel kapcsolatban már régóta folynak a beszélgetések, és létezik egy konkrét javaslat is, amelyet hosszú ideje ígérgetnek. Túl sokáig várakoztunk már a megvalósulásra, de most tényleg reméljük, hogy belátható időn belül elérjük a célt.

A Richter szinte átfogó rálátással bír az iparpolitikai folyamatokra. Nem tapasztalja azt, hogy a kormány a vállalatuk méretéhez viszonyítva kevésbé figyelne az önök véleményére? A nemzetgazdasági miniszter gyakran hangsúlyozza, hogy a piaci szereplőknek kell meghatározniuk az irányvonalat, nem pedig a politikai döntéshozóknak. Nem lenne célszerűbb, ha jobban bevonnák önöket a szabályozások és az árképzés folyamatába?

A kormányzatnak egy ellentmondásos megközelítése van, ami értelemszerűen konfliktusokat szül. Ez vezet ahhoz, hogy nem mutatnak nagyobb eltökéltséget vagy elszántságot a helyzet kezelésében. Az ellátásbiztonság most kiemelt szerepet kapott, de a lényeges kérdés, hogy ki állja ennek a költségeit. Ráadásul a költségek viselésére nincs elegendő mozgástér, nemcsak Magyarországon, hanem más európai országokban is. Az EU szintjén is folyamatban van az ipar hazai újraélesztése, a helyi gyártási kapacitások erősítése és az ellátási láncok rövidítése. Mindazonáltal senki sem akarja vállalni a költségeket. Ez a kettős hozzáállás, véleményem szerint, bénító hatással bír. Nem csupán az a kérdés, hogy kinek a véleménye a mérvadó.

Korábban hangsúlyozta, hogy a vállalatok száma, amelyek az amerikai tőzsdére lépnek, folyamatosan csökken. Magyarországon az IPO-k (amikor egy cég először bocsát ki részvényeket a tőzsdére) pedig olyan ritkaságnak számítanak, mint a fehér holló. Mi lehet ennek az oka, és miért olyan fontos a tőzsdén való megjelenés?

A tőzsdei normák globális szinten egységesítik a vállalatok működését, ezáltal felülírják azokat a hátrányokat, amelyek a központi elhelyezkedésből adódhatnak. A tőzsdén való megjelenésünk olyan bizalmat nyújt, amely megkönnyíti az együttműködést partnereinkkel. A 120 éves tapasztalatunk és a tőzsdei státuszunk együtt alkotja azt a kezdeti bizalmi alapot, amelyre építhetünk. Mivel nyilvános részvénytársaságként működünk, a kapcsolataink sokkal zökkenőmentesebbek és kényelmesebbek lesznek. Ez a tény nem csupán a finanszírozás szempontjából lényeges, hiszen nem azért fontos, mert könnyebben tudunk tőkéhez jutni, hanem mert ez egyaránt

A tőzsdei jelenlét óriási előnyt nyújt az akvizíciók során, hiszen lehetőséget teremt a vállalatok számára, hogy könnyebben és gyorsabban hozzáférjenek a szükséges tőkéhez. Tavaly számos figyelemre méltó üzletet könyvelhettek el a cégek; ezek közé tartozik például a tech szektorban végrehajtott jelentős felvásárlások és fúziók, amelyek új lehetőségeket teremtettek a piacon. Melyek voltak a legkiemelkedőbb tranzakciók a 2022-es évben?

A belga akvizíció során különösen fontos volt a tőzsdei jelenlétünk, mivel a felvásárlási szándékunk jelentős aggodalmat keltett a helyi piacon. Számunkra a Mithra Pharmaceuticals felvásárlása nem csupán támadó, hanem védekező lépés is volt, hiszen a már meglévő együttműködésünk a csőd közelébe került. Előrelépésként értékeljük, hogy a Mithra integrálásával mi válhatunk az innovatív jogok birtokosává az amerikai és japán piacokon. Ha engedjük, hogy egy másik szereplő vásárolja meg a belga céget, azzal erősítjük a konkurenciát, és saját pozíciónkat gyengítjük. Ugyanakkor nem csupán ez volt az egyetlen jelentős tranzakciónk tavaly: a német vegyesvállalatunkban a partner üzletrészének kivásárlásával indítottuk az évet. Ezt megelőzően hosszú tárgyalássorozatok zajlottak, és januárra tudtuk lezárni a folyamatot. A partnercég úgy döntött, hogy kilép a gyógyszeriparból, és így logikus lépés volt, hogy a jól felépített üzlet teljes tulajdonrészét megszerezzük.

Amennyiben rátekintünk a Richter számaira, úgy tűnik, a likviditása kevesebb, de felvásárol olyan vállalatokat, amelyek vagy beilleszthetők a Richterbe, vagy helyzeti előnyt teremt a versenytársakkal szemben. Tehát a korábban már említett ellátási láncokat érintő nehézségre úgy akarnak reagálni, hogy stratégiai, hosszú távú előnyökre tegyenek szert? Cserébe a jövedelmezőség rövid távon csökkenhet.

Az ellátási lánc kérdése nem illeszkedik közvetlenül a jelenlegi gondolatmenethez, de elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk vele. A Richter egy olyan kulcsfontosságú időszak előtt áll, amikor a következő néhány évben lehetősége nyílik arra, hogy a meglévő tőkéjéből megalapozza a 2030-as évek bevételeit, ezzel pedig szélesebb alapokra helyezheti a jövedelemtermelő képességét. Ezt a lépést sürgősen meg kell tennünk, hiszen a zászlóshajónk termékének szabadalma 2030-ra lejár, ami arra ösztönöz minket, hogy előre gondolkodjunk, és meghatározzuk, milyen irányban fejlődhet a cég. Ráadásul van egy globális ambíciónk, amely még inkább motivál minket ebben a folyamatban.

Nem szeretne rekordokat dönteni most, a jelenben?

Valóban, az a meggyőződésem, hogy elsődlegesen az árbevételeinkre kell fókuszálnunk – amelyekkel már kedvező helyzetben vagyunk –, majd ezt követően a jövedelmezőségünket is szélesebb alapokra kell helyeznünk, hiszen most indult el ez a folyamat. Számomra ez a megközelítés sokkal izgalmasabb, mint a rövid távú rekordok hajszolása. Emlékezzünk rá, hogy egy 120 éves múltra visszatekintő vállalatról van szó; ezért a fennmaradásunk és a nemzeti bajnok státuszunk megőrzése annyira fontos, hogy elkerüljük a rövid távú, vagy akár egyéni érdekek dominálását. Célunk, hogy egy fenntartható működést alapozzunk meg. Ugyanakkor kiemelném, hogy tavaly a profitnövekedésünk az alaptevékenységünkből származott, nem pedig a jogdíjbevételekből, és ez a tendencia a jövőben is jellemző lesz ránk.

Milyen lehetőségeket kínálhat a már említett akvizíciós stratégia 2025-re?

Folyamatosan dolgozunk különböző célpontokon, de a földrajzi terjeszkedés önmagában nem a fő irányvonalunk, hiszen már szinte mindenhol jelen vagyunk. Elsődleges feladatunk, hogy megvalósítsuk azokat a célokat, amelyeket tavaly kitűztünk magunk elé. Októberben bejelentettük az új kutatási és fejlesztési együttműködésünket az AbbVie-vel, amely keretében komoly preklinikai felfedező munkát vállaltunk. A biotechnológiai pipeline-unk építése olyan kritikus szakaszba lépett, ahol ideje beváltani az ígéreteinket. A nőgyógyászat terén is hasonló kihívásokkal nézünk szembe: az eredeti kutatások megerősítése és az akvirált termékek növekedésének elősegítése a célunk. Ezért most a megvalósításra kell összpontosítanunk. 2024-re nemcsak betakarítottunk, hanem új terveket is szőttünk. Betakarítottunk, mert az eredményeink kiemelkedőek, és negyedévről negyedévre folyamatosan teljesítettük a kitűzött célokat, ami igazán büszkeséggel tölthet el minket. Jövedelmezőségünk is jelentősen javult, nemcsak a kiemelt termékeink esetében, hanem az egész vállalat szempontjából. Így ha szabad így fogalmaznom, az idei év valóban a termékeny munkáról szól.

Ha megnézzük a versenytársak mozgását, akkor nem teljesen világos, hogy a Richter miért nem tesz fel mindent a nőgyógyászati termékekre?

Érdemes megfontolni néhány szempontot, például ha a versenytársainkat figyeljük, egyértelműen látható, hogy visszavonulásra készülnek, ami számunkra új lehetőségeket teremt. Ugyanakkor fontos észben tartani, hogy a nőgyógyászat nem éppen egy dinamikusan növekvő szegmens, különösen nem a biotechnológiai ágazathoz képest. A nőgyógyászat egyes részei, mint például a fogamzásgátlás, stagnáló tendenciákat mutatnak. Ez azt jelenti, hogy bár a piaci részesedésünk növelésére van lehetőség, az összesített forgalom nem fog emelkedni. Európában a nők száma folyamatosan csökken, és a társadalom elöregedése is hozzájárul a releváns célcsoport zsugorodásához. Eközben azonban a kutatás területén, különösen a neuropszichiátriában, jelentős fejlődési potenciál mutatkozik. Ebből a lehetőségből kár lenne kimaradnunk, hiszen kutatóink, sőt a magyar tudományos közösség is ebbe az irányba mozdul el.

Még nem ejtettünk szót a Richter és az egyetemek kapcsolatáról. Hogyan alakulnak most az együttműködések a felsőoktatásban?

Az egyetemi és ipari együttműködések gyakran csak a jéghegy csúcsát célozzák meg – a látványos szerződéseket, a drága infrastruktúrát, mindazt, ami a szemnek vonzó. A Richternél viszont úgy véljük, hogy a valódi érték a jéghegy tengerszint alatti részében rejlik. Szükség van a szakmai műhelyek alapos hálózatának kiépítésére, olyan kutatók és szakértők összekapcsolására, akik készek a mi általunk kijelölt irányvonalhoz igazítani a kutatási céljaikat. Az igazi innováció és fejlődés csak így érhető el.

Ez viszont ellentmond a kutatói szabadságnak.

Természetesen, hiszen hogyan is lenne bátorságom megmondani egy kutatónak, hogy mire fókuszáljon a munkájában? Valójában nem is kívánom ezt tenni. Csupán annyit szeretnék hangsúlyozni: mindenki szabadon választhatja meg a kutatási területét, de ha valaki éppen abba az irányba szeretne orientálódni, ahol mi is mozgalmasan dolgozunk, akkor szívesen ajánlunk számára értékes lehetőségeket. Ha pedig hajlandó a kutatás fókuszát úgy alakítani, hogy az a nemzetközi színvonalnak is megfeleljen, akkor a szakmai közösségeink keretein belül partnereket, tudást, infrastruktúrát és anyagi támogatást is találhat.

A Semmelweis Egyetem Richter tanszéke némiképp eltér a hagyományos megközelítésektől, hiszen fókuszában nem csupán a kutatás áll, hanem az is, hogy kollégáink miként tudják közvetlenül a gyakorlati ipar igényeit szolgálni. Ez a megközelítés inkább az oktatásra helyezi a hangsúlyt. Természetesen kutatási együttműködések is zajlanak a tanszéken, ám legalább olyan fontos, hogy munkatársaink hogyan gazdagítják az egyetem tantárgyainak tartalmát. A célunk, hogy a tudásunk ne csupán elméleti síkon létezzen, hanem a valóságban is hasznosuljon.

A kormány legutóbbi nyilatkozatai szerint úgy tűnik, hogy nem kívánja támogatni az alapkutatásokat.

Tisztában vagyok vele, és nem is osztom ezt a nézetet, de el kell ismernem, hogy van valami igazság abban, amit mondanak: az öncélú kutatások támogatása nem az ő prioritásuk.

Decemberben az Indexnek adott interjújában Vizi E. Szilveszter, a Richter igazgatóságának elnöke, hangsúlyozta, hogy az alapkutatás előmozdításához elengedhetetlen a kockázati tőke, amely sajnos jelenleg hiányzik Magyarországon.

Kellene egy olyan ipari partner, akivel a projekt folytatása valóban lehetséges. Olvastam az interjút, és a kockázati tőke valóban ígéretes irány, de ahhoz, hogy ez működjön, a projektet olyan mélységig kell kidolgozni, hogy a kockázati tőke számára is vonzó legyen. A kockázati tőkebefektetők számára elengedhetetlen a szabadalom megléte. Én viszont a hálózaton belül nem ezt keresem. Számomra az a lényeg, hogy az egyetem olyan kutatási irányokat támogasson, amelyek nem csupán egy távoli jövőbeli cég elképzeléseit célozzák meg, hanem olyan projekteket, amelyek azonnali értéket teremthetnek, például a Richternél.

Természetesen! Az alábbiakban egyedi megfogalmazásban írom le a nőgyógyászat és a neurológia területét: A nőgyógyászat és a neurológia olyan orvosi szakterületek, amelyek különböző, de egymással összefonódó aspektusokat vizsgálnak. A nőgyógyászat a női reproduktív rendszer egészségére és betegségeire összpontosít, figyelembe véve a hormonális egyensúlyt és a terhesség különböző fázisait. Ezzel szemben a neurológia az idegrendszer működésével és rendellenességeivel foglalkozik, beleértve az agyat, a gerincvelőt és a perifériás idegeket. Mindkét terület fontos szerepet játszik a páciensek életminőségének javításában, és gyakran együttműködnek a komplex egészségügyi problémák kezelésében.

Pontosan így is vannak meghatározva a hálózataink, és hiába jön hozzánk valaki onkológiával, két probléma is adódik. Nem tudjuk azt sem megítélni, hogy jó vagy nem a kutatása, és azt sem, hol tart vele. De ha véletlenül meg is tudnánk ezeket ítélni, nem tudjuk folytatni. Nem tudunk vele utána dolgozni.

Zárásként: Milyen kihívások és lehetőségek várnak ránk a Richternél ebben az évben?

2024 a külső megerősítésről szólt nálunk, láttuk tavaly, hogy a Richter többre képes mint korábban, és ezt mások is kezdik látni. 2025-ben többet tudunk majd mondani arról, hogy hogyan képzeljük el a 2030 utáni időszakot.