Donald Trump az Iránra mért csapás kapcsán sokak számára meglepő és zavaró döntéseket hozott. Az általa tett nyilatkozatok és lépések sokakat félrevezethettek, mivel nem mindig voltak egyértelműek vagy átgondoltak. Az elnök stílusa és kommunikációja gyakr
Két héten belül döntést ígért, de Donald Trump már két nappal később lecsapott három iráni nukleáris létesítményre azzal a különleges bombával, amely csak az Egyesült Államok birtokában van. Most sokan találgatják, hogy ez a lépés az ő első és második elnöksége során elkövetett legnagyobb kockázatvállalás volt-e, amit előre megfontoltan, ügyesen tervezett, vagy csupán egy impulzív döntés szüleménye volt.
Még be sem iktatták Donald Trump második mandátumát januárban, amikor máris találgatások indultak arról, hogy vajon a korábbinál jóval hatékonyabban fogja-e kihasználni az elnöki hatalmat, mind belföldön, mind külföldön, és ezzel tovább erősíti-e a róla kialakult, szélsőségesen kiszámíthatatlan figura képét. A politológiában ezt a jelenséget a "számító őrült elmélet" (Madman Theory) néven emlegetik, amelynek lényege, hogy egy erős ország vezetője tudatosan őrültként viselkedik, hogy ellenfelei azt higgyék, képes a végsőkig elmenni, és hogy cselekedetei kiszámíthatatlanok. E gondolatok gyökerei Niccolo Machiavellihez nyúlnak vissza, aki a halála után 1531-ben kiadott Értekezések Titus Livius római történeteinek első tíz könyve fölött című munkájában továbbgondolja A fejedelem elveit, és megállapítja: "néha bölcs dolog őrültséget színlelni".
Az állítás szerint Richard Nixon nem találkozott a Madman Theory fogalmával, azonban kabinetfőnöke, Harry Robbins Haldeman emlékezete nyomán tudható, hogy a republikánus elnök volt az, aki megalkotta ezt a kifejezést és az ahhoz kapcsolódó stratégiát. Nixon a Szovjetunióval való kapcsolatában, valamint a kommunista Észak-Vietnámra gyakorolt nyomás alatt is alkalmazta az irracionális viselkedés taktikáját. Ezt a pszichológiai játékot a béketárgyalásokra való ráhatás érdekében használta, mindezt úgy, hogy "kiszivárogtatta" a hírt, miszerint kezében tartja az atomrakéták indítógombját. Jim Sciutto, a CNN újságírója pedig a Trump első elnöki ciklusának külpolitikáját bemutató könyvét The Madman Theory: Trump Takes on the World címmel látta el. Itt a figyelem középpontjában Trump viselkedése állt Kim Dzsong Unnal szemben, akit hol a nukleáris pusztítással fenyegetett, hol pedig békés tárgyalásokra hívott, amelyek végül rendre eredménytelenül zárultak a phenjani vezető számára, aki szintén nem volt mentes a dühkitörésektől és a hízelgéstől.
A sajátos irracionalitására utalt az akkor még csak elnökjelölt Trump tavaly októberben, amikor a kampány véghajrájában interjút adott a Wall Street Journal szerkesztőinek. Arra a kérdésre, hogy alkalmazna-e amerikai katonai erőt, ha Kína blokádot létesít Tajvan körül, azt válaszolta: nem szükséges, mivel Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár "tisztel engem, és tisztában van azzal, hogy meglehetősen kiszámíthatatlan vagyok". Ezzel párhuzamosan kiemelte, hogy nagyon jó a kapcsolata Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, akinek kifejtette, hogy bár barátok, ha Ukrajnát megtámadja, akkor, bár nem szeretné, kemény válaszlépéseket fog tenni, és "leszedem a Kreml kupoláit" a feje fölül.
