Samu, a magyar ősember, egy különleges figura volt a történelem homályában. Képzelj el egy erdővel borított vidéket, ahol a nap első sugarai áttörnek a fák lombkoronáján, s a levegő tele van az őserdő illatával. Samu nemcsak a túlélés mestere volt, hanem

Samu neve Sámuel napján, augusztus 21-én került a köztudatba, amikor a régészek felfedezték a különleges leletet. Ez a felfedezés azóta is komoly figyelmet kelt, és a régészet világában igazi szenzációként vonul be a történelembe.

A magyar régészek világszínvonalú munkájának köszönhetjük, hogy Vértes László megtalálta e páratlan leletet. A Kárpát-medence ideális élőhelynek számított Samu idejében is, gazdag terület volt vadakban, halakban és vizekben. Vértes László felfedezése nagy visszhangot váltott ki korának tudományos világában, mivel korábbn azt hitték, hogy kb. 300 ezer évvel ezelőtt nem élt még ember a Kárpát-medencében.

A feltárás során a hathektáros területen nyolc gyűjtőpontot jelöltek ki. Az I-es és III-as számú helyszínek különösen izgalmasak, mivel itt bukkantak rá az előemberek egykori telepének nyomaira.

Samu, az ember -hangzottak el a történelmi jelentőségű szavak a felfedezés pillanataiban.

A leletet egy szikla alatt találták meg - a sziklát a feltárást segítő munkások feszítették fel. Vértes László így idézte fel az eseményt: egyik munkása, a komoly, lassú beszédű Kovács Márton szólt neki, amikor a csont előkerült. Társai csak ennyit kérdeztek:

- Az?

Vértes László azonnal felhívta a kutatócsoport antropológusát, Thoma Andort. Később, 1965 szeptemberében, a Hajdú-bihari Naplónak így mesélte el az izgalmas eseményeket: "Éjfél előtt egy perccel csörrent meg a telefon. Már ebből éreztem, hogy valami különleges dolog történt. - Mit találtatok? - kérdeztem. - Ülj le! - mondta Vértes. Leültem. Ő pedig beleüvöltött a telefonba: - Koponya!"

Dr. Thoma Andor az éjszaka sötétjében, a vonat zakatolásának kíséretében indult útnak, hogy hajnalra megérkezzen a rejtélyes lelet helyszínére. Ott, a hajnali ködben, alaposan megvizsgálta a felfedezést, és megerősítette: valóban egy emberi nyakszirtcsontra bukkantak. Antropológiai elemzései egyértelműen alátámasztották Vértes korábbi sejtését, ezzel újabb fontos lépést téve a titkok felfedezése felé.

A feltárások nyomán képet nyerhettünk arról, miként vágták fel és fogyasztották el zsákmányukat, és világossá vált, hogy az ősi ember tudatosan alkalmazta a tüzet. Megmaradt lábnyoma is arra utal, hogy egyenesen, felegyenesedve járt. Koponyájának térfogata körülbelül 1400 köbcentiméterre tehető.