"Csöppet sem éreztem félelmet, amikor kiszaladtam, és könnyes szemmel meséltem el, mi történt velem."

Mielőtt Juhász Péter a gyermekvédelem színterére lépett volna, óvóbácsi szerepét töltötte be, és nem mellesleg ő volt a húgom óvóbácsija is. Aztán a sors különös fintora folytán az anyám kollégájává vált a Horánszky utcai gyermekotthonban. Péter népszerűsége mindenki körében vitathatatlan volt, és talán éppen azért, mert korábban a húgom óvóbácsija volt, talán megnyerő, közvetlen személyisége miatt, a szüleimmel nagyon összebarátkoztak. Olyannyira, hogy együtt táborozni is elmentünk. Mária, miközben ezeket a szavakat mondja, egyre inkább kapkodja a levegőt, mintha az emlékek és érzések szorongató áradata mindent elborítana körülötte.

Egy fővárosi pincehelyiségben beszélgetünk, napra pontosan két héttel azután, hogy letartóztatták Juhász Pétert, a Szőlő utcai javítóintézet igazgatóját. Őt és az élettársát azzal gyanúsítják, hogy függőségi viszonyt alakítottak ki gyermekvédelemben nevelkedett lányokkal, akiket aztán prostitúcióra kényszerítettek.

Nem tudjuk pontosan, mióta működtek együtt Juhászék, de a 2010-es évek közepe táján már több gyerek bizalmába beférkőztek, akik később prostitúciós oldalakra kerültek. Az viszont biztos, hogy ebben az időszakban egy gyermekvédelmi vezető, egy gyermekotthon igazgatója, valamint gyermekvédelmi gyámok felvették a kapcsolatot a rendőrséggel Juhász ügyében. Fontos megjegyezni, hogy ez nem volt az első figyelmeztetés: már 2003-ban is feljelentést tett a Fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálat akkori vezetője Juhász ellen, szexuális visszaélések gyanújával, amelyek kiskorúakat érintettek.

1996 nyarán, egy varázslatos tábori élmény során találkoztam egy felejthetetlen időszakkal. Abban az évben éppen befejeztem az általános iskolát, és még csak 14 éves sem voltam. Már évek óta élveztük a családommal a közös táborozásokat, ahol az akkor mindössze 28 éves Juhász és barátnője is csatlakozott hozzánk. Evezős kirándulásokkal és vándortáborokkal színesítettük a nyári napokat, és a kapcsolatunk egyre szorosabbá vált. Juhász, a későbbi javítóintézeti igazgató, és párja mindig közel álltak hozzánk, így együtt éltük át a nyár varázsát.

"Kapott az intézet adományokat, azzal csencselt a Péter. Hozott rengeteg banánpudingot, ilyen por formában, erre nagyon emlékszem. Mindig kedves volt, meg lehetett benne bízni. Nagyon sokat nevettünk együtt" - emlékezett vissza erre az időszakra Mária. A vezetéknevét kérésére nem írjuk ki, felnőttkori fotókat sem közlünk róla.

Mária azt mondja, azért szerette volna elmesélni a történetét, mert biztos benne, hogy nem ő Juhász egyedüli áldozata. Abban bízik, hogy ezzel másokat is arra ösztönöz majd, hogy a nyilvánossághoz forduljanak a javítóintézeti igazgatóval kapcsolatban.

1996 nyarán kétszer is táborozott együtt Mária, a testvére, és az édesanyja Juhászékkal. Ezeket a táborokat a gyermekotthonban nevelkedő fiúknak szervezték, Mária és a húga az édesanyjuk révén csatlakoztak.

Egy szép napon, Mária és Juhász egy félreeső hálószobában találták magukat, csak kettesben. "Soha nem éreztem még azt Péterrel kapcsolatban, hogy ne tudnánk együtt lenni. Eszembe sem jutott, hogy ez bármiféle problémát okozhat" - mondta Mária, miközben a farmernadrágján simítgatta a kezét, majd mély lélegzetet vett, és folytatta a mondandóját.

Ültünk egymással szemben Péterrel, amikor hirtelen a lábamra tette a kezét. Az érzés, ami elöntött, messze nem volt olyan könnyed, mint amikor a nagybácsid jókedvűen megveregeti a válladat. Zavaromban szinte azonnal elakadt a lélegzetem. Ekkor Péter felállt, és elindult a szoba ajtaja melletti mosdókagylóhoz, hogy kezet mosson. Én meg próbáltam valamit kitalálni, hogy elkerüljem a szorongást, és ne kelljen ott tovább ülnöm.

Miközben a kezét mosta, Juhász hirtelen mögé lépett. "Hozzápréselődött, és már érezhető volt a merevedése, majd hátulról benyúlt a bugyimba. A fejét és a nyelvét valahol ott éreztem, de a részletekre már nem emlékszem tisztán, csak arra, hogy mennyire borzalmasan érződött az egész. Végül sikerült kiszabadulnom, de talán nem is ez a megfelelő kifejezés, hiszen nem tartott vissza, csak engedte, hogy elhagyjam a szobát."

Mária a táborozók közé lépett, ahol a hangos beszélgetések és nevetések keveredtek a levegőben. "Ott állt az anyám, Péter barátnője, és egy csepp félelem sem tükröződött az arcán, mintha nem is sejtené, hogy bármikor kiszaladhatok, hogy elmeséljem nekik, mi zajlik bennem. Igaza volt, mert nem is tettem ilyet. Csak egy mély, elviselhetetlen piszkosság érzése ült a lelkemben, mintha minden, ami velem történt, csak egy undorító mocsárban sodródott volna."

Pár héttel később volt a következő tábor. "Addigra ez az egész elcsitult bennem, szuper voltam már akkor is elfojtásokban..." - meséli. Ide csak később csatlakozott Mária édesanyja, addig Juhász Péter vigyázott rá és a húgára.

Egyik este, kettesben ültünk a kanapén, és a beszélgetésünk középpontjában az állt, hogy az anyám éppen új munkahelyet keresett, míg én a gimnáziumi életemről meséltem. Kérdezte, hogy mik a terveim, mit gondolok a jövőről. Aztán, hirtelen, megint megfogta a lábam, és megcsókolt. Az egész helyzet annyira visszataszító volt, hogy úgy éreztem, mintha egy rémes filmbe csöppentem volna; egyszerűen lefagytam. Ott ültem, ő hátradőlt, és megkérdezte, hogy nekem is tetszett-e az, ami történt. Nem tudom, mit válaszoltam, de aztán ő elkezdett magához nyúlni, én pedig valahogy felálltam, és sietve távoztam.

A táborban történtek után valami furcsa köd ült a memóriájára. Rövid tűnődés után így fogalmazott: "Ekkor minden szétesett bennem." Mesélte, hogy az anyjának feltárta az összes titkát, ami vele történt, de ő csak ingatta a fejét, mintha hallani sem akarta volna. "Semmi sem történt, senkit nem kérdeztek ki, és a rendőrség sem lépett közbe. Csak annyit kaptam vissza, hogy hazudok."

1999-ben Máriát kirúgták a gimnáziumból, mert ellopta az osztálypénzt. "Addig a problémás kamaszkor minden "tünetét" hoztam, ami ahhoz vezetett, hogy sokszor a szüleim sem akartak otthon látni. Aznap napközben elküldtek a suliból, haza nem mertem menni, el voltam veszve, nem tudtam, hogyan tovább. És akkor felhívtam a Pétert" - mondja.

Miután Mária édesanyja '96-ban munkahelyet váltott, több nyári táborba már nem mentek együtt Juhászékkal. De a kapcsolat megmaradt.

Ellátogattunk a gyermekotthonba, ahol a fiúkkal mindig remekül kijött, barátkozott velük, de azért megőrizte a távolságot. A gyerekek nagyon kedvelték őt. Amit csinált, azt mindig a legjobb tudása szerint végezte, de társaságban egyáltalán nem volt feltűnő, teljesen normálisan viselkedett. Soha nem hozta szóba a múltbeli eseményeket, amikor emberek voltak körülöttünk, még egy gyanús pillantást sem lehetett észrevenni rajta. Amikor pedig magányosnak éreztem magam, mindig hozzá mentem, hogy beszélgessünk.

Juhász ekkor a barátnőjével élt Zuglóban, és Máriának azt mondta, hogy egy éjszakára megkaphatja a nappalit. "Az este ő is megjelent nálam. Nem volt agresszív, de az, ami történt, nem egyezett meg az elképzeléseimmel. Egy matracon hevertem a földön, és egy szót sem váltottunk. Élesen emlékszem arra, hogy mindent elkerültem, ami a szemkontaktusra utalhatott, ezért a kanapé szövetét bámultam. Csak vártam, hogy véget érjen az egész, és közben azon gondolkodtam, hogy ennél lehangolóbb élmény nem is létezhet."

A későbbi javítóintézeti igazgató kedvese eközben a hálószobában pihent. Mária határozottan állítja, hogy lehetetlen, hogy ne tudott volna a szomszéd szobában zajló eseményekről. Juhász egykori barátnőjét, aki jelenleg óvodai pedagógusként dolgozik, üzenetben kerestük meg. A válasza a következő volt: "Köszönöm a megkeresést, de nem kívánok Juhász Péterről nyilatkozni." A további üzenetünkre, amelyben kifejtettük, miért tartjuk fontosnak a válaszát, már nem érkezett reakció.

Mária ekkor már 16 esztendős fiatal hölgy volt.

Bár a táborokban történteket elmondta az édesanyjának, arról, hogy visszament Juhászhoz, nagyon sokáig nem tudott beszélni.

"Magamnak sem tudtam ezt az egészet bevallani, annyira szégyelltem. Egy pszichológus magyarázta el, hogy ezek a dolgok így történnek. Hogy amikor az ember kiszolgáltatott és eszköztelen, akkor ahhoz megy vissza, aki kedves volt vele. Még ha csak a két abuzálás között is."

Megkérdeztük erről Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértőt, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyerekek nem értik a szexualitással, erotikával kapcsolatos kontextust - még kamaszként sem. És akkor sem, ha egyébként láttak már pornót, vagy a dolog technikai, biológiai részével tisztában vannak. Érzelmi szempontból, az egészséges szexuális fejlődés oldaláról nézve elképesztően brutális abúzus, amikor egy felnőtt a saját vágyai kielégítésére használ fel egy gyereket. Azt üzeni, hogy bármit megtehetek veled, akár a testedbe is hatolhatok, rád kényszeríthetem az akaratomat. Ezek után nem csoda, sőt teljesen természetes, hogy az áldozat megnémul, szó szerint és átvitt értelemben is. Ha pedig ezek után próbál szólni, jelezni, de nem hisznek neki, akkor még súlyosabbá válik az okozott trauma.

Mária végül sikeresen befejezte a gimnáziumi tanulmányait, ami fontos mérföldkő volt az életében. Ezt követően találkozott férjével, akivel sok izgalmas kalandot éltek át külföldön, és az idő múlásával két csodás gyermekük is született. Mindezek mellett Mária egy olyan vállalkozást alapított, amely a mai napig virágzik, és a szakmájában, valamint művészi tevékenységeivel is jelentős elismerésre tett szert. Az útja azonban távolról sem volt zökkenőmentes; sok kihívással és nehézséggel kellett szembenéznie.

A harmincas éveim hajnalán az önrombolás minden lehetséges formáját felfedeztem. Egyrészt izgalmas volt a szerep, másrészt viszont rettenetesen szenvedtem. Szép lassan, szinte észrevétlenül, minden darabkám széthullott. Nyolc hosszú év után végre sikerült megálljt parancsolnom, és új irányba terelnem az életemet. Mária, aki tavaly borderline személyiségzavart diagnosztizáltak, azt mondja, hogy "ez az abúzus talán kulcsszerepet játszott az életében".

Gyurkó Szilvia segít mindezt kontextusba helyezni: a statisztikák azt mutatják, hogy a gyerekkori szexuális visszaélések áldozatai komoly egészségügyi, fizikai és mentális problémákkal nézhetnek szembe, gyakrabban lehetnek párkapcsolati, magánéleti és közösségi nehézségeik, az öngyilkosság és az önsértés, valamint a magas kockázatú magatartások (mint a szerhasználat vagy a kriminális deviancia) szintén fokozottabban fenyegethetik őket. "A trauma egy abnormális helyzetre adott normális válasz" - mondja. A szexuális erőszak abnormális helyzet. Az, hogy valaki ezzel az élménnyel megpróbál valahogy együtt élni, túlélni, gyakran csak úgy megy, ha tompítja a fájdalmat, azzal, amihez hozzáfér. Szerekkel, önsértéssel, vagy tét nélküli, az emberi kapcsolódás illúzióját hordozó szexuális kapcsolatokkal.

Ennek a bántalmazási formának az egyik járulékos következménye, hogy az áldozat magát hibáztatja, azt hiszi, hogy neki kellett volna máshogyan viselkednie, hogy valamilyen módon ő is közrehatott abban, ami történt, miközben pontosan tudjuk, hogy ez nincs így.

A szexuális bántalmazás semmilyen formában nem szól az áldozatról. Még csak nem is szól a szexről. Valójában arról szól, hogy a bántalmazónak hatalmában áll és lehetősége van bármit megtenni a másikkal. Azok a negatív érzések azonban, amelyek a bántalmazás miatt bekapcsolnak az áldozatban, kiegészülve azzal a gondolattal, hogy "ez csak velem fordulhatott elő", "egyedül vagyok azzal, amit átéltem", nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az áldozatok hallgassanak, ne tegyenek feljelentést.

Ha pedig ezen felül még van egy olyan járulékos bántalmazásélményük is, hogy akitől segítséget kértek, akinek meg kellett volna őket védeni, nem hitt nekik, akkor tényleg minden adott ahhoz, hogy az áldozat évtizedekre, de akár élete végéig is néma maradjon, és megpróbálja magában elzárni azt, amit átélt. Gyurkó kiemeli: nagyon fontos tisztán fogalmazni azzal kapcsolatban, hogy az a szülő, aki egy ilyen helyzetben nem hisz a gyerekének, maga is bántalmazást követ el.

Az első írást, amely a letartóztatásáról szól, Juhász Péter szülei juttatták el Máriához.

Az a szakszolgálati vezető, aki néhány évvel Juhász és Mária utolsó találkozóját követően egy teljesen eltérő ügyben tett feljelentést Juhásszal szemben, telefonon azt nyilatkozta nekünk: bár voltak gyanús jelek, "Péterben nem ismertük fel a profi bűnözőt".

Azt a nyomozást megszüntették, de Juhászt vezetői nyomásra elküldték a Horánszky utcai gyermekotthonból. Ezután az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Bizottságnál (OGYSZB) helyezkedett el, mint szociális munkás.

Újra napvilágra került a gyanú, miszerint egy kiskorúval szemben szexuális visszaélések történhettek, ami miatt fegyelmi eljárás indult ellene. Az eljárás során megállapították, hogy "munkaköri tevékenysége során súlyos etikai szabálytalanságot követett el". Ennek következtében 2009-ben az OGYSZB akkori vezetője javasolta a felmentését.

Két évvel később a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, amely később az Emberi Erőforrások Minisztériumaként vált ismertté (EMMI), javasolta Juhászt a Szőlő utcai javítóintézet igazgatói posztjára. A felterjesztést Dudás Zoltán, az őt ajánló főosztályvezető készítette elő, aki korábban Juhász munkatársa volt a Horánszky utcai otthonban, és részt vett abban a táborban is, ahol Mária szexuális bántalmazás áldozatává vált. Dudás Zoltán megkereste Juhász egykori felettesét, hogy tisztázza, vajon igazak-e a róla keringő pletykák.

A volt felettes, a Szakszolgálat akkori vezetője, aki 2003-ban a feljelentést tette Juhásszal szemben, elmondta: bár soha nem tudtak semmit bizonyítani, megmaradt a rossz érzése Juhásszal kapcsolatban, "a helyében nem nevezné ki". Mégis kinevezték, és a letartóztatásáig még kétszer megerősítették a pozíciójában újabb öt évekre, sőt: két évig a Szőlő utcával párhuzamosan a nagykanizsai javítóintézetet is vezette.

Mindezt úgy alakította, hogy a 2010-es évek közepén a gyermekvédelmi hatóságok ismét felkeresték a rendőrséget az ügyével kapcsolatban. Ennek ellenére nem született semmiféle következmény.

2025. május 29-én került őrizetbe, majdnem 29 évvel azután, hogy a híres nyári tábor eseményei zajlottak. Őt és élettársát emberkereskedelemmel, valamint kényszermunkával vádolják, miközben a férfi több alkalommal is visszaélt közfeladati helyzetével. A rendőrség eddig két áldozatról tett közzé hivatalos tájékoztatást.