Szentimentális üzletág: az éhező kutyák sorsa a patkányok fogságában egy neves menhelyen.

A gyömrői Kutyamentsvár menhely körül súlyos problémák állnak fenn: az ott élő kutyák és macskák nemcsak hogy éhesek, de még a megfelelő vízhez sem jutnak hozzá. A zsúfolt kennelekben a helyzet kritikussá vált, ahol az állatok szó szerint egymás életére törnek. Egy nemrégiben napvilágra került dokumentumból kiderül, hogy a hatóságok tisztában vannak azzal, hogy a menhelyen, amely látogatókat is fogad, az állatok többsége még veszettség elleni oltást sem kapott. A menhely vezetője arra hivatkozik, hogy a szükséges források hiányoznak, miközben a környékbeli önkormányzatok, akik gyepmesteri feladatokat látnak el, jelentős összegeket kapnak az adó 1%-aiból. A helyszínen készült fotók tanúsítják a szörnyű állapotokat: halott kölyökkutyák hevernek a szemét között, míg más állatok saját ürülékükben szenvednek, kukacokkal borítva. A menhely vezetője azonban ezt megkérdőjelezi, mondván, hogy ezek csak beállított felvételek. Számos állatvédő próbált hivatalos lépéseket kezdeményezni a Kutyamentsvár ügyében, de tapasztalataik szerint a jogi környezet nem kedvez az állatvédelmi intézkedéseknek: ahogy egyikük fogalmazott, "ha egy állatból nem áll ki a kapa vagy a kasza, úgysem vonnak senkit felelősségre állatkínzásért".

A zsúfolt kennelen belül egy németjuhász kutya húzódott meg egy elhagyatott kutyaházban, a teste tele sebekkel. Hiába próbáltam figyelmeztetni a többieket, hogy a többi kutya bántja őt, senki sem hallgatott rám. Egy óra múlva borzalmas vonyítást hallottam, és rohantam, hogy megnézzem, mi történik. Két nagytestű kutya tépte a legyengült németjuhászt, akinek a fülét már szinte leszakították, és annyira megviselték, hogy a bőre is megnyílt. Valahogy sikerült kihoznunk, de egy csapdába kellett helyeznünk, mert máshol nem volt hely számára. Kértem a menhely vezetőjét, hadd vigyem el orvoshoz, de azt mondta, hogy nem engedheti meg. Ez kedden történt, és pénteken, amikor újra visszatértem, a kutya ugyanabban a csapdában várta a sorsát. Három napja szenvedett, és a sebei már elgennyesedtek, a rothadó bűz pedig elárasztotta a környéket. Ismét felajánlottam, hogy elviszem állatorvoshoz, de újra elutasították, mondván, hogy majd ők megoldják a helyzetet. Pedig a sérülései nem voltak végzetesek, valószínűleg még megmenthető lett volna. Betették a teherautóba, és azóta nem láttam őt. Mindenki tudta, hogy ez mit jelent. Ez a történet csak egy a sok közül, amelyeket Horváth Tünde, egy elkötelezett önkéntes állatvédő osztott meg velünk.

Nem ő az egyedüli, akivel beszéltünk: több független forrást is megkerestünk, és mindannyian megerősítették, hogy a gyömrői Kutyamentsvár, amely Pest megye egyik legismertebb menhelye, nem csupán a vonatkozó jogszabályokat és előírásokat sérti meg, hanem az ott élő állatok brutális szenvedésnek vannak kitéve.

A lapunkhoz eljutott, több gigabájtnyi anyag megerősíti állításainkat, amelyben olyan fotók és videók találhatók, amelyek a menhely rejtett területein készültek, elkerülve a látogatók figyelmét. Azon felvételek közül, amelyeket megkaptunk, néhány annyira megdöbbentő, hogy érzékeny olvasóink érdekében nem osztjuk meg őket. Ugyanakkor, "18 éven felüli tartalom" címkével ellátva, fontosnak tartjuk, hogy legalább néhány képet publikáljunk, hiszen ezek hitelesen tükrözik, hogyan működött 2024-ben egy hivatalos állatmenhely, mindezt a hatóságok tudomásával.

A gyömrői menhely a Kutya Mentsvár Állatmenhely Alapítvány nevű civil szervezethez kötődik, a tényleges vezetője, egyben az alapítvány kuratóriumának elnöke Herczig József. A menhelyen több mint egy éven át dolgozott önkéntesként a lapunknak borító Horváth Tünde, aki szerint Herczig kiterjedt "sintérbizniszt" bonyolít a régióban: ő a környék gyepmestere, több tucatnyi önkormányzattal volt szerződése. Vagyis (köz)pénzt kapott azért, hogy befogja és elvigye a nem kívánt vagy kóbor ebeket, de a környékbeliek őt hívták a leadott vagy elkobzott kutyák miatt is. Csakhogy az állatvédő szerint azt már kevesen tudják, mi történik utána az állatokkal: mivel közismert, hogy Herczignek van egy menhelye, szerinte legtöbben azt gondolják, hogy a kutyák biztos ide kerülnek, és gazdit keresnek nekik. Jönnek is az önkormányzati pénz mellé az adományok, szerinte nemcsak a segíteni akaró magánszemélyektől, de cégektől is, e mellett milliós összegek landolnak itt az adó 1 százalékának felajánlásokból.

Hogyan is állnak valójában az állatokkal? Ezt a kérdést tette fel magának Horváth, amikor 2023 nyarán önkéntesként csatlakozott a menhelyhez. Az igazi helyzet akkor vált világossá számára, amikor Herczig, a menhely vezetője, végre megengedte, hogy belépjen, és részt vegyen az állatok gondozásában, másik két önkéntessel együtt. "Eleinte meglepődtem, hogy miért próbálnak lerázni, és miért mondják, hogy zárva van a menhely. De miután hetekig kitartóan visszatértem, végül elfogadtak" - osztotta meg tapasztalatait.

Az állatvédő állítja: a mentsvárban az állatok szenvednek, még enni, sőt inni sem kapnak rendesen. "Milyen menhely, ahol a vízért is nyüszítve sírnak a kutyák? Idén a nyári kánikulában volt olyan, hogy mi önkéntesek könyörögtünk, indítsák el az aggregátort, mert itt csak kút van, enélkül nem tudtunk itatni. Volt, hogy azzal hajtottak el, hogy nincs hozzá benzin. Egy idő után már azt is vittem magammal. De nyáron ennivaló is még kevesebb volt, mert nem volt moslék, amit Herczigék a közintézményekből hoznak el ennivalónak. Undorító, sokszor penészes ételt adtak a kutyáknak, de még ezért is egymást ölték" - mondta az önkéntes, aki szerint sokszor azon is egyezkedni kellett, hogy "aznap melyik állatokat etetheti meg".

Nem meglepő, hogy a véleménye szerint sorra tűntek el az állatok, de volt egy különösen szomorú eset, amikor egy kutyát gyakorlatilag halálra ítéltek azzal, hogy betegen, egy napon parkoló teherautóba zárták. "Ez a kutya verekedés következtében sérült meg, és megpróbáltam kezelni, de nem találtam a megszokott helyen. Aztán azt mondták, hogy Herczig utasítására tették a teherautóba, hogy ne lássák, milyen rosszul néz ki. Közel 40 fok volt, a teherautó a napon állt, és az ajtaját bezárták. Amikor végre kinyitottam az ajtót, a kutya a saját hányásában feküdt, már nem élt; valószínűleg hőgutát kapott" - emelte ki a szörnyű történetet.

A megskalpolt németjuhász tragikus történetében említett "csapdások" sorsa különösen megrázó. Az egykori önkéntes elmondása szerint a gyömrői Kutya Mentsvárban így nevezik azokat a kutyákat, akiknek még a zsúfolt, 10-12 kutyával teli kennelekben sincs elegendő helyük. Így kénytelenek élvefogó csapdákban, vagy a szobakennelhez legjobban illeszkedő boxokban élni. Az előbbieket állatok befogására, míg az utóbbiakat szállításra és orvosi kezelések idejére használják, tehát az állatok ideiglenes elhelyezését szolgálják. "Herczigék" ezekben a szűk helyeken tartanak kutyákat, olyan körülmények között, hogy sokan még megfordulni vagy felállni sem tudnak; nem meglepő, hogy néhányuk teljesen beleőrült a bezártságba.

Ezekben a szűk és nyomasztó ketrecekben a lények folyamatosan a saját ürülékükbe kényszerültek, miközben a sűrű piszkban tapicskoltak. Amikor lefeküdtek, a fekália szétmarta a bőrüket, ami csak súlyosbította a szenvedéseiket. Az elhanyagolt állapotuk miatt hamarosan megjelentek rajtuk a kukacok és a patkányok, akik nem tétlenkedtek; a sebekkel borított testeken sebezett állapotban támadtak rájuk. Menekülésre esélyük sem volt.

Egy alkalommal 13 patkányt mentettem ki egy szerencsétlen kutya ketrecéből, aki éppen a sárban toporgott, mintha a világ legrosszabb helyén ragadt volna.

- Tedd egyedivé a szöveget - javasolta Horváth. A csapdásokat legalább a heti két menhelyi napjukon igyekeztek ellátni, megtisztítani, etetni és itatni.

"Ismeretes számomra egy állat, amely 2023 októberében került az egyik csapdába, és az utolsó látogatásomkor, 2024 augusztusában még mindig ott tartózkodott" – mesélte. Állítása szerint a gyömrői telepre érkező bull típusú kutyák rendszerint a csapdás területre kerültek, mivel más módon nem tudták őket elhelyezni. Miközben a menhelyen segédkezett, a "csapdás" részleget több alkalommal is áthelyezték a telepen belül, kifejezetten azért, hogy a látogatók elől minél jobban elrejtsék. Az állatvédő elmondása szerint olyan eset is előfordult, hogy a körülbelül 20 csapda megtelt, így egy teherautóban, valamint egy állatszállító utánfutóban lévő boxokban tartottak kutyákat hetekig.

Egy szomorú eset jutott eszembe, amikor egy vemhes kutya került a menhelyre. A zsúfolt kennelben sajnos az újszülött kölykök sorsa tragikusan alakult: a többi állat vagy megölte, vagy felfalták őket. Az anyától is azonnal elvették a kölyköket, és Horváth úgy véli, hogy az életüket olyan módon oltották ki, ami a magyar állatvédelmi törvények szerint teljesen elfogadhatatlan. "Egy alkalommal rábukkantam egy vödörre, amely tele volt vízzel, és sajnos hét elhunyt kiskutya lebegett benne. Nem tudom, ki tehette ezt, de valószínű, hogy nem véletlenül került oda, a szemét között elrejtve, tele a kis testükkel" - mesélte keserűen.

A birtokunkban lévő fotók és videók világosan tükrözik a helyzetet: a csapdába zárt kutyák szenvedése és a minősíthetetlen állapotú élelmiszerek látványa szívszorító. Nem meglepő, hogy ezen körülmények között az állatok nemcsak hogy lesoványodtak - kivéve, ha frissen kerültek a menhelyre - de sokan közülük betegségekkel küzdenek, rühességtől kezdve egyéb kórokozók okozta problémákig. "Ha az egyik állatnak véres hasmenése van, azt a többiek is könnyen elkapják, mivel itt sajnos nem tartották be a kötelező karantén előírásokat, és az állatokat egyszerűen betették a közös falkába" - osztotta meg tapasztalatait az állatvédő.

Horváth Tünde szerint különösen nehéz volt látni, hogy eközben Herczigék a külvilág felé a valóság ellentétét kommunikálják. "Volt, hogy a közösségi oldalukon agyondicsérték, miután egy tulajdonostól elkobzott rossz állapotú, daganatos kutyát elhozott. Még gyűjtötték is a pénzt kifejezetten a kezelésére, miközben a kutya itt sínylődött, hiába szóltam, hogy nagyon váladékozik a daganat, orvoshoz kellene őt is vinni. Mikor legközelebb rákérdeztem, az volt a válasz, hogy meghalt" - mondta Horváth Tünde.

A legborzalmasabbnak azt tartja, hogy Herczig szabadon garázdálkodhatott, mivel a gyömrői menhelyen az állatok nyilvántartása messze nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek. Habár a chippel ellátott kutyák fogadása kötelező, az itt élő kutyák többsége nem rendelkezik egyedi azonosítóval, vagy csak akkor kap chipet, ha már chipesként érkezett. Ennek következtében gyakorlatilag nyomon követhetetlenné válik a sorsuk.

Volt olyan alkalom, hogy kint segítettem a takarításban, és amikor legközelebb visszatértem, már körülbelül 20 kutya tűnt el, és különösen feltűnő volt, hogy főleg a betegek hiányoztak. Amikor megkérdeztem, mi történt velük, gyakran nem kaptam egyértelmű választ, vagy csak annyit mondtak, hogy 'kikerültek a gyepire'. Az történt, hogy rendszeresen átirányították az állatokat Herczig másik telepére, ami nem a menhely, hanem egy hivatalos gyepmesteri központ. Itt tárolják az elszállított tetemeket is, mivel ezt a szolgáltatást ő végzi a környező települések számára, természetesen nem kis összegért. Hiába dolgoztam náluk több mint egy éven át, soha nem engedték meg, hogy átlépjek erre a gyepmesteri telepre, ami Gyömrő külterületén, egy eldugott helyen található.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) felelősségi körébe tartozik az állategészségügyi és állatvédelmi feladatok ellátása, és ennek keretében közzéteszi az ország hivatalos gyepmesteri telepeit is. Az említett telepek között található a gyömrői "gyepi", amelyről Horváth is említést tett. Érdekes módon azonban a gyepmesteri létesítmény - ahol szükség esetén az állatok elaltatására is sor kerülhet - elérhetősége pontosan megegyezik a helyi menhelyével, a Kutyamentsvár weboldalát találtuk kapcsolati információként. Fontos, hogy a gyepmesteri telepeknek a jogszabályok szerint nyilvánosan kell működniük, ám a Herczig által működtetett gyömrői telepnél nem bukkantunk nyitvatartási adatokra.

Ahogy látta, mi történik az állatokkal, Horváth Tünde azonnal próbált a hatóságokhoz fordulni, 2023 szeptembere óta gyakorlatilag

minden állatvédelemmel foglalkozó szervet megkeresett a Nébih-től az ügyészségen át az állatvédelmi ombudsmanig.

Vállalta, hogy minden szükséges információt megoszt, és tanúként is kész tanúskodni. Beadványában világosan kifejtette aggodalmát, miszerint a nagyrészt azonosítatlan, legrosszabb állapotú állatok menet közben eltűnhetnek. Közben rendre látogatta a menhelyet, mert szívén viselte az állatok sorsát, és attól félt, mi történik velük.

Bár eltelt már több mint egy év, sajnálatos módon érdemi változások nem következtek be. Idén augusztusban azonban Horváth Tündét és egy másik önkéntest Herczig és egy családtagja megpróbálták eltávolítani a menhelyről. A kialakuló vitát követően Tünde azt állította, hogy bántalmazták. Azonnal feljelentést tett testi sértés miatt, és az ügy jelenleg is folyamatban van. Azóta nem léphet be a menhely területére.

Több menhely munkatársával és Hercziget jól ismerő állatvédőkkel folytattunk beszélgetést, és kiderült, hogy a szakmai közegben nyílt titokként kezelik, ami Gyömrőn zajlik. A legtöbben kértek minket, hogy nevüket ne hozzuk nyilvánosságra, mivel félnek a gyepmestertől. "Mindenkivel meg van a megállapodás. Volt olyan eset is, amikor a jelenlegi létszám többszöröse volt a menhelyen, mert annyi önkormányzat vállalta, hogy elviszi a nem kívánt állatokat. Ez folyamatosan zajlik, és sajnos Magyarországon nincs olyan hely, ahol ennyi állatot normális körülmények között el lehetne helyezni. Ezt mindenki tudja, de sokan inkább elfordítják a fejüket" - osztotta meg tapasztalatait egy, a Herczighez közel álló forrás.

A többi menhely esetében ezért léptetnek életbe létszámstopot, ha nem áll módjukban újabb állatokat befogadni. Ezzel biztosítani kívánják, hogy a már ott lévő állatok megfelelő törődésben részesüljenek.

Forrásunk arról számolt be a „csapdások”-kal kapcsolatban, hogy vannak közöttük olyan egyedek, amelyeknek az oldala körülbelül 60-70 centiméter, de egy méternél biztosan nem nagyobb. Nem csupán azt emelte ki, hogy a beteg állatok itt nem részesülnek megfelelő állatorvosi ellátásban, hanem megerősítette azt is, amit egykori önkéntesünk mondott: a menhelyen dolgozóknak „ki van adva”, hogy nem avatkozhatnak közbe, amikor a szenvedő állatok egymásnak esnek.

Azzal a jelszóval, hogy jobb a kutyának, ha két perc alatt a többi nyírja ki

- fogalmazott. Ő is tud ilyen konkrét esetről, és a szabályosan széttépett állat akkor sem kapott orvosi segítséget. Részletesen beszélt arról ő is, hogy időnként vannak "eltűnő" kutyák, "amikor egyszerre több állat hiányzik például a hátsó udvarokból, mintha tisztogatás lett volna". Mivel a kutyák többsége jelöletlen, kinek is tűnne ez fel, főleg, mert a telep egyes részeire csak az itt dolgozókat, illetve egy szűk kört engednek be - tette hozzá. Szerinte "a kirakatba kirakott kutyáknál arra is figyelnek, hogy például a behozott és leadott kutya legyen, mert azt sajnálják az emberek" - és az még nincs lesoványodva a benti körülmények miatt.

Vannak olyan állatvédők és szervezetek, akiknek Herczig néha átad állatokat, "ha éppen úgy tartja kedve, vagy ha le szeretné őket passzolni". Ugyanakkor többen is említettek olyan eseteket, amikor még kifejezett kérés ellenére sem engedélyezte egyes kutyák megmentését vagy gazdásítását, és határozottan kijelentette, hogy nem adja őket.

Egy másik régi önkéntessel is sikerült felvennünk a kapcsolatot. Kiss Éva egy ismerőse által ismerkedett meg a Herczig családdal néhány éve. Éva saját bevallása szerint igazi "cicás", ezért úgy döntött, hogy önkéntesként a macskák körüli feladatokban szeretne részt venni és segíteni.

"A macskákat itt még kutyaszámba sem vették, a legtöbb bekerült állat elpusztult, a kölykök rendszerint pár nap alatt meghaltak. Mert nem volt karantén, nem tették külön a betegeket, az új érkezőt egyszerűen behajították oda, ahol a legkevesebben voltak. Mikor az első ottani napomon megláttam, milyen állapotban vannak, elkezdtem bőgni. Mire megkaptam, hogy 'mit vártam, ez nem egy wellness'. És hogy épp ez az egyik feladat, kezdjem a tetemek összeszedésével"- idézte fel.

A macskák is szenvedtek az éhségtől, hiszen gyakran nem volt számukra megfelelő táp. Egy alkalommal a konténerházban találtam egy fagyott kutyakonzervet, és kétségbeesetten próbáltam azt megmelegíteni nekik, de végül ennek következményeként hasmenésben szenvedtek. Még ennél is súlyosabb volt, hogy szüntelenül szomjaztak, mivel télen a vízük rendszeresen befagyott – ez a kiszolgáltatottság szívszorító volt. Emlékeim között élénken élnek a menhelyen töltött hónapok, amikor ősszel kezdtem el önkénteskedni. Ám néhány hónap elteltével már nem bírtam tovább a látványt, különösen amikor egy haldokló vörös cicát próbáltam megmenteni, és ez a tragikus esemény végül visszavezetett Herczigékhez.

"Kihoztam szerencsétlent, de még útközben meghalt. Az utolsó ottani napjaimon több állatot is próbáltam megmenteni, egy kölyökmacskát a zsebemben csempésztem ki, másnap vérezni kezdett, de végül az állatorvosi kezelésnek köszönhetően életben maradt" - mondta Kiss Éva.

A beszámolója szerint Herczig József utána feljelentette őt, sőt, személyesen is felkereste a rendőrként dolgozó Kiss felettesét a monori kapitányságon. "Koholt vádakat fogalmazott meg, és mivel rendőrként dolgoztam, a katonai ügyészséget is be kellett vonni az ügybe. Végül azonban minden eljárást megszüntettek velem szemben" - tette hozzá.

Ahogy a másik önkéntes, ő is hiába próbálta kifejezni aggodalmát a menhelyen tapasztalt állatkínzás miatt, ezért felkereste az egyik hatósági állatorvost. "De azt mondta, hogy nem lehet semmit tenni, mert ha egy állatból nem áll ki a kapa vagy a kasza, akkor senkit sem vonnak felelősségre állatkínzásért" - emlékezett vissza. Kiss úgy látta, hogy a menhelyen nem csupán leadott, vagy talált macskák éltek, hanem behozták a "mindenfelé összefogdosott" kolóniákat is. "Pedig bárhol máshol nagyobb esélyük lett volna a túlélésre" - tette hozzá.

2023 novemberében a Nébih, rendőri kísérettel, hatósági ellenőrzést végzett a gyömrői menhelyen. Az eseményről készült dokumentumok eljutottak lapunkhoz. A jelentés szerint abban az időszakban a menhelyen körülbelül 500 kutya és 150 macska tartózkodott. Az illetékes hatóság megállapította, hogy az állatok többsége nem rendelkezik chippel, amely az azonosításukat segítené. Sőt,

Még veszettség elleni oltása sincs, ami kötelező lenne.

Herczig a helyszíni ellenőrzés során kijelentette, hogy ez az állapot az állatok 80%-ára vonatkozik. Kifejtette, hogy az állatok csak akkor kapnak chipet és oltást, ha valaki örökbefogadná őket, és "elhagyják a menhelyet". Ezt azzal indokolta, hogy "anyagi okok miatt nem tud eleget tenni" a jogszabályoknak, amelyek előírják, hogy a bekerüléstől számított 14 napos megfigyelési időt követően a kutyákat kötelezően egyedi azonosítóval kell ellátni és veszettség ellen immunizálni. A hatóság ezt követően "felszólította", hogy ennek "azonnal és folyamatosan" tegyen eleget.

Kiderült, hogy a menhelyen az állatorvosi kezelések nyilvántartását "elhalasztották" azzal az indokkal, hogy a szolgáltató állatorvos saját dokumentációval rendelkezik. Ezt követően figyelmeztették őket, hogy az állatok orvosi ellátását "folyamatosan és részletesen kell rögzíteni", pecséttel és aláírással ellátva.

A nagyobb terjedelmű végzésből pár pontot emelünk ki:

Kapcsolatba léptünk a Nébih-szel, és konkrét kérdéseket fogalmaztunk meg a gyömrői menhellyel kapcsolatos tapasztalt problémákkal kapcsolatban. Sajnos a válasz, amit kaptunk, szinte kizárólag általános megállapításokból állt, és nem reagáltak érdemben arra a súlyos kérdésre sem, hogy mi történik, ha a menhelyen található kutyák közül sok nincsen beoltva veszettség ellen, és esetleg megharapnak egy látogatót – különösen aggasztó ez, figyelembe véve, hogy iskolás gyermekek is látogatják a helyet.

A hatóság bejelentette, hogy "közel kétszázezer forintos represszív" intézkedéseket vezettek be, amelyek értelmében a gyömrői telepen talált sertéseket, lovakat és kecskéket "forgalmi korlátozás" alá helyezik. Ez annyit tesz, hogy a helyszínről nem lehet állatokat eltávolítani, valamint új egyedeket sem hozhatnak be. Az általunk birtokolt iratok szerint ez konkrétan 1 malacot, 1 lovat és körülbelül 12 kecskét érintett.

A korábbi állatvédelmi önkéntes, Ovádi Péter, aki jelenleg az állatvédelemért felelős kormánybiztosként tevékenykedik, 2023 szeptemberében személyesen látogatott el az Igazságügyi Minisztériumba, ahol a Fidesz politikai képviselőivel folytatott egyeztetést. Kíváncsiak voltunk arra, hogy azóta, több mint egy év elteltével, milyen konkrét lépéseket tettek a gyömrői helyzet rendezése érdekében. Annak ellenére, hogy többször is próbáltuk elérni őt, végül egyetlen kérdésünkre sem kaptunk választ.

Természetesen felkerestük Herczig Józsefet, a menhely vezetőjét és gyepmestert, aki a vele szemben felmerült állításokat "rosszindulatú" szándékokkal és személyes ellentétekkel magyarázta. Állítása szerint a lapunknak nyilatkozó Horváth, két társával együtt, megpróbálta átvenni tőle a menhely irányítását, és miután nem tudtak megegyezni az anyagi részletekről, bosszúból több helyen is feljelentették. Herczig hangsúlyozta, hogy a menhelyén a korábbi állományt már jelentősen lecsökkentette; a létszám "változó", de jelenleg 250-350 kutya tartózkodik ott. "Sajnos, betegségem miatt már csak 5-6 település ellátásáért tudok felelősséget vállalni Gyömrő környékén, így nem tudok annyi kutyuson segíteni, mint szeretnék" - osztotta meg velünk. Harminc éves tapasztalatával a háta mögött elmondta, hogy volt olyan időszak, amikor egyszerre 30 településsel dolgozott együtt.

A menhely vezetőjének részletes tájékoztatást adtunk arról, hogy forrásaink mit tapasztaltak a Kutyamenstvár menhely állatainak kezeléséről. Ő azonban határozottan állította, hogy nála minden a legnagyobb rendben van, és nyitott arra, hogy bárki megnézze a körülményeket. Amikor felvetettük, hogy a chip és a megfelelő azonosítás nélküli állatok sorsának nyomon követése – főleg később – szinte lehetetlen, azt válaszolta, hogy minden kutyának rendelkezésére állnak "papírok", ami szerinte elegendő. Ezen a ponton megjegyezte, hogy a "sok okos állatvédő", aki valójában szerinte nem ért a dolgokhoz, nincs tisztában azzal, milyen komoly háttérmunkát igényel egy menhely működtetése.

A Nébih végzésben rögzített hiányosságra, hogy a kutyák 80 százalékának se chipje, se veszettség elleni oltása nincs, Herczig azt állította, hogy "pótolva lett és folyamatban van". Így közel 200 kutya chipes és a jogszabályok szerint immunizált, nagyjából 100 még nem, mert "most már az önkormányzatok megfinanszírozzák ennek költségét, ha befogunk és elhozunk egy kutyát" - magyarázta.

Herczig nézőpontja egyértelműen eltért a Nébih által megfogalmazott, "közel kétszázezer forintos" büntetés súlyosságától. Kiemelte, hogy...

Ha valóban olyan súlyos szabálytalanságok történtek volna, akkor valószínű, hogy nem csupán 150 ezer forintos büntetést szabtak volna ki, hanem milliós tételekben is megjelentek volna a szankciók, ahogyan azt más gyepmestereknél láthattuk.

Azt állítja, hogy az önkéntesek szerint eltitkolt gyepmesteri telepe jelenleg azért nem látogatható, mert be van zárva, ott hűtőkamra van, illetve ott tárolják a közterületen begyűjtött tetemeket, jövőre tervezi a felújítását. De korábban szerinte oda bárki bemehetett, aki akart, az itteni kutyák pedig 14 nap után vagy átkerültek a menhelyre, vagy amelyiket muszáj volt - mert például "embert mart" - azt elaltatták.

A menhelyvezető tagadta, hogy az állatok nem kapnak megfelelő élelmet és vizet. A csapdásokra vonatkozó kérdésünkre Herczig pedig azt állította, hogy "benne van az engedélyében, hogy szobakennelben vagy csapdában tarthat kutyákat amíg nem kerülnek kihelyezésre, illetve kennelbe". Felvetésünkre, hogy ez hogyan tarthat hónapokig, azt válaszolta, hogy máshol is, "mindenhol ott vannak hónapokig", de ahogy szabadul fel hely máshol, az állatot átteszik. "Én nyugodtan fekszek le" - tette hozzá, a hozzánk eljuttatott, beteg, sovány illetve sérült állatokról készült felvételeket pedig azzal magyarázta, hogy beállított fotók. Szerinte ezek "mind beállított képek" azért, hogy őt "pocsék helyeztbe tudják beállítani", vagyis ez mind rágalmazás.

"A hatóságoknak lenne lehetőségük arra, hogy sokkal eredményesebben lépjenek fel, így például több alkalommal is figyelmeztethetnek, végezhetnek ellenőrzéseket, tűzhetnek ki határidőket, szabhatnak ki bírságokat, sőt, végső esetben akár bezáratást is elrendelhetnek" - nyilatkozta egy Hercziget helyi állatvédője, aki személyesen ismeri a helyzetet. Véleménye szerint sokan elfordítják a fejüket, mert alapvető problémák vannak nemcsak az állatvédelem, hanem az azt körülvevő jogi keretek terén is.

"A helyi önkormányzatoknak jogszabályi kötelezettségük van arra, hogy gondoskodjanak a gyepmesteri feladatok ellátásáról, amit vagy saját forrásaikból finanszíroznak, vagy külső szerződés keretében végeznek el. Az utóbbi megoldás sokszor egyszerűbb számukra, főleg figyelembe véve a társadalmi nyomást, amely a sok kóbor kutya miatt nehezedik rájuk. Amikor pedig a babakocsival közlekedő anyukák és kisgyerekek félelme kerül szóba a kóbor állatok miatt, az önkormányzatok számára csak az a lényeg, hogy valaki eltüntesse ezeket a szerencsétlen jószágokat az utcákról" - fejtette ki. "Ha ez a Herczig, az tulajdonképpen mindegy, a lényeg, hogy a hivatalos álláspont szerint az önkormányzat eleget tett a kötelezettségeinek" - tette hozzá, hangsúlyozva, hogy a települések gyakran nem törődnek azzal, mi történik az állatokkal a továbbiakban. Ismernek olyan helyeket is, ahol a gyepmester hírhedt arról, hogy "a legnagyobb állatgyilkos", ennek ellenére a települések kénytelenek vele szerződést kötni.

Horváth Tünde, aki korábban önkéntesként tevékenykedett, egy közösségi platformon keresztül osztja meg élményeit a gyömrői menhely életéről. Eközben a Kutyamentsvár, amelynek munkáját többek között Magyar Péter szervezete is elismeri, felkerült arra a listára, ahol a közönség szavazhatott az októberi állatvédelmi hónap keretein belül támogatásra érdemes menhelyekről. A Talpra Magyarok akciójában végül nem Herczigék lettek az elsők, azonban megbízható forrásaink aggodalommal értesítettek minket arról, hogy a gyömrői menhely helyzete továbbra is aggasztó. Szerintük ez is bizonyítja, hogy a menhely a hatóságok tehetetlensége miatt a köztudatban olyan képet mutat, mintha valódi állatmentő központ lenne, holott a helyzet sokkal bonyolultabb.