Sorsfordító esemény a devizahitelek világában? - Az EU bírósága most nem kertelt!

Május 22-én megrendezésre kerül a Portfolio Hitelezés 2025 konferencia, ahol a bank- és hitelközvetítői szektor legjelesebb képviselői gyűlnek össze, hogy áttekintsék a piaci trendeket és a legfrissebb szabályozási változásokat. Ez egy kiváló lehetőség arra, hogy naprakész információkat szerezzünk és kapcsolatokat építsünk. Ne hagyd ki!

Az AxFina Hungary, korábbi nevén Lombard Lízing, 2007-ben megkötött lízingszerződésével kapcsolatban fordult a Kúria 2023 októberében előzetes döntéshozatali kérelemmel az Európai Bírósághoz. A legfelsőbb magyar bíróság arra keresett választ a luxemburgi székhelyű intézménynél, hogy mi történik, ha egy szerződéses feltétel tisztességtelensége megállapítást nyer – konkrétan az a feltétel, amely az árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárította.

Amennyiben a szerződésben foglalt feltételek nem teljesülnek, különféle jogi következmények léphetnek életbe, amelyek érinthetik a hitelezőt és az adóst is. A hitelező számára jelentős kockázatot jelenthet, ha az adós nem teljesíti a kötelezettségeit, hiszen ez a hitelező pénzügyi érdekeit sérti. A hitelező jogi lépéseket tehet, például követelheti a tartozás behajtását, vagy akár bírósági eljárást is kezdeményezhet az adós ellen. Az adós számára a nem teljesítés különböző hátrányokkal járhat, például késedelmi kamatok keletkezhetnek, vagy a hitelminősítése romolhat, ami hosszú távon befolyásolhatja a jövőbeli hitelfelvételi lehetőségeit. Továbbá, ha a hitelező végrehajtási eljárást indít, az adós vagyontárgyai is veszélybe kerülhetnek. Ezért kiemelten fontos, hogy mindkét fél tisztában legyen a szerződéses kötelezettségekkel és a nem teljesítés lehetséges következményeivel.

Az eddigi magyar bírói gyakorlat a 2014-2015-ös devizahitel-elszámolási és forintosítási törvények és a Kúria e tárgyú jogegységi határozatainak a betűjét vagy szellemiségét követve a tisztességtelen árfolyam-feltételek helyébe az MNB középárfolyamát, illetve a forintosítás során meghatározott árfolyamokat helyettesítette be, amikor csak lehetősége nyílt erre. Ezzel egyrészt beégették az adósok korábban elszenvedett árfolyamveszteségeit, másrészt kizárták az eredeti állapot helyreállítását, amely azt jelentette volna, hogy az adósnak csak az eredetileg folyósított forintösszeget kellett volna visszafizetnie, a kamat és árfolyamváltozások miatti "túlfizetéseket" pedig visszakapta volna.

Az Európai Unió 93/13/EGK irányelve világosan előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztói szerződések ne tartalmazzanak tisztességtelen feltételeket. Amennyiben mégis előfordulnak ilyen kikötések, azok nem kötelező érvényűek a fogyasztóra nézve. Továbbá, ha a szerződés a tisztességtelen pontok kihagyásával is végrehajtható, akkor a felek a szerződés korábbi, változatlan feltételeivel kötelesek betartani a megállapodást.

A konkrét magyar ügy kapcsán megállapítható, hogy a fogyasztót nem megfelelően tájékoztatták a devizaalapú szerződés árfolyamkockázatának természetéről. Ez a tisztességtelen feltétel, ha elhagyásra kerülne, azt eredményezné, hogy a szerződés alapvető eleme, amely meghatározza annak tartalmát, érvényét veszti, így az egész megállapodás érvénytelennek minősülne.

A Kúria azért fordult az Európai Bírósághoz, hogy ennek - az uniós szabályozással érvényben lévő - jogkövetkezményét megtudja a luxembourgi székhelyű intézménytől. Az Európai Bíróság most kimondta, hogy

a tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, úgyhogy a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást.

A bíróság közleménye szerint a tisztességtelen jelleg megállapításának alapelve, hogy vissza kell állítani azt a jogi és ténybeli helyzetet, amelyben a fogyasztó az említett kikötés nélkül lenne. Ez a megállapítás azt is magában foglalja, hogy...

Fontos, hogy a hitelfelvevő számára biztosítva legyen a jog a hitelező jogalap nélküli gazdagodásának visszatérítésére.

Megjegyzi a bíróság azt is, hogy

A bíróságok nem rendelkeznek azzal a jogkörrel, hogy módosítsák a feltételek tartalmát, még abban az esetben sem, ha a nemzeti jogszabályok, például a devizahiteles törvények, kínálnak alternatív megoldásokat, mint a szóban forgó behelyettesítés. Fontos, hogy bizonyítást nyerjen: a szerződés fenntartása nem eredményezhet olyan mértékű módosítást, amely meghaladja az e kikötések elhagyásából fakadó változásokat. Ellenkező esetben a szerződés érvényben tartása ellentmondana az uniós jogi előírásoknak.

Ha a Kúria korábban már megállapította - mint a szóban forgó ügyben is -, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötés határozza meg az alapügyben szóban forgó szerződés elsődleges tárgyát, és annak megszüntetése e szerződés érvénytelenségét vonná maga után,

a szerződés fennmaradása jogilag nem tűnik lehetségesnek, amit ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróságnak kell adott esetben értékelnie.

Az Európai Bíróság már korábban kimondta, hogy a nemzeti bíróság nem tarthatja érvényben a szerződést szimplán úgy, hogy érvényesnek nyilvánítja, és egyidejűleg módosítja annak pénznemét. A bíróság ilyen beavatkozása végeredményben a tisztességtelen kikötés módosítását jelentené - húzta alá a testület.

A következmények kiértékelése, valamint az érvénytelenség megállapítása szempontjából a fogyasztó kifejezett szándéka kulcsszerepet játszik. Fontos hangsúlyozni, hogy az adott ügyben, a magyar jogszabályok keretein túl, a két fél közötti megállapodás és szándékok is lényeges szerepet játszanak.

A bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételeiben határozottan megfogalmazta azt a kívánságát, hogy a vitatott lízingszerződést a lehető legteljesebb mértékben érvénytelennek nyilvánítsák.

Nem állítható egyértelműen, hogy az érintett fogyasztókra különösen súlyos következmények hárulnak, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a nemzeti bíróság a megsemmisített tisztességtelen kikötést a belső jogának valamely diszpozitív rendelkezésével, vagy az érintett felek közötti megállapodás alapján alkalmazható szabállyal helyettesíthesse.

A tagállamok számára lehetőségük van arra, hogy jogszabályt alkossanak a tisztességtelen szerződési feltételek megszüntetésére, ezzel biztosítva a szerződések érvényességét. Azonban az Európai Bíróság elé terjesztett iratokból nem derült ki, hogy a konkrét ügyben létezne olyan szabályozás, amely az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezéseket érintené. A Kúria csupán olyan jogszabályokra hivatkozott, amelyek az árfolyamrés kezelésére vonatkoznak, és céljuk, hogy "a nagyszámú érvényes szerződés keretein belül a fogyasztókat megóvják az árfolyamkockázat jövőbeli viselésétől".

Ami az érvénytelenségből fakadó jogi következményeket illeti,

A tagállamok feladata, hogy meghatározzák a szerződés érvénytelenségére vonatkozó megállapítások következményeit, figyelembe véve az uniós jogi kereteket.

A folyamat során számos szempontot figyelembe kell venni, például a hitelező oldalán fennálló visszatartó erőt, amely abból ered, hogy a fogyasztónak vissza kell adni azokat az előnyöket, amelyeket az érintett eladó vagy szolgáltató jogtalanul szerzett az ilyen kikötések révén. Ezért nem éri meg a tisztességtelen feltételek alkalmazásának folytatása. Hasonlóképpen, a szerződés teljes érvénytelensége esetén is el kell ismerni a visszafizetési kötelezettséget.

A bíróság határozata szerint a fogyasztóknak joguk van követelni, hogy a hitelintézet visszatérítse az e szerződés keretein belül megfizetett havi törlesztőrészleteket és költségeket, emellett a felszólítástól számított törvényes késedelmi kamatok megfizetése is elvárható. A bíróság hangsúlyozta, hogy a jelen ügyben nem elegendő csupán az érintett hitelintézet által az árfolyamkockázatra hivatkozva megkapott összegek visszatérítése az ügyfelek számára.

Az ítélet jelentős megállapításokat fogalmaz meg a bírósági gyakorlatra nézve. Kiemeli például, hogy az Európai Bíróság korábban már rögzítette: a bíróságoknak szükség esetén felül kell vizsgálniuk és módosítaniuk kell az állandó ítélkezési gyakorlatukat, ha az ellentétes a belső jogukban érvényesülő valamely irányelv céljaival. Továbbá, bírói hatáskörüknél fogva el kell hagyniuk minden olyan értelmezést, amelyet egy felsőbb bíróság fogadott el, ha az az uniós irányelv szellemével nem összeegyeztethető, még akkor is, ha az az adott jogi keretek között kötelező lenne számukra.

Ezért egy adott nemzeti bíróság nem állapíthatja meg megalapozottan, hogy a kérdéses nemzeti jogszabály uniós joggal való összeegyeztetése lehetetlen csupán azért, mert azt korábban folyamatosan olyan módon értelmezték, ami ellentétes a közösségi joggal.