Strasbourgi precedens ítélet: a vizsgált egyénnek kell bizonyítania, hogy...
A strasbourgi bíróság helybenhagyta azt az ítéletet, amely szerint egy korábbi román rendőrfőnök vagyonából 57 ezer eurót elkobozhatnak, mivel a vagyonnyilatkozata eltért a tényleges vagyonától. Romániában a vagyonosodási vizsgálatok során a bizonyítási teher megfordul: nem a hatóságoknak kell bizonyítaniuk a gyanúsított bűnösségét, hanem az érintett állami tisztviselőnek kell igazolnia, hogy vagyona legális forrásból származik. Lattmann Tamás nemzetközi jogász rámutatott, hogy ez a precedens értékű döntés nem változtatja meg a hazai jogszabályokat, de hatással lehet azok alkalmazásának módjára. A "fordított bizonyítási teher" továbbra is a román jogrendszer sajátos jellemzője marad.
Nem ítélte el Bukarestet, hanem jóváhagyta június végén a román hatóságok és törvényszékek eljárását az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) abban a perben, amelyet a korábbi Kolozs megyei rendőrfőnök Strasbourgban indított a hazája ellen. A strasbourgi bírósághoz azért fordult Ioan Pacurar, mert a román állam 57 ezer euró értékben vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. Pacurar ugyanis nem tudta igazolni a különbséget a korábbi vagyonnyilatkozata és a tényleges vagyona között. Márpedig Romániában az a szabály érvényes az ottani Nemzeti Integritási Ügynökség (ANI) vagyonosodási eljárása során, hogy nem a hatóságnak, hanem az általa vizsgált személynek, köztisztviselőnek kell bizonyítania a vagyona eredetét, azaz a bizonyítási kötelezettség (ami általában az államot terheli) az ilyen eljárásokban megfordul.
Mindezek következtében a különböző romániai bíróságok Pacurart először 250 ezer eurós vagyonelkobzásra kötelezték, később azonban ezt az összeget 57 ezer euróra mérsékelték. A rendőrtiszt azonban még ezt a csökkentett összeget is vitatta, ami miatt az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.
A strasbourgi bíróság, amikor az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkére hivatkozva hozta meg döntését, nem találta úgy, hogy a Pacurar ellen lefolytatott romániai eljárás megsértette volna a felperes jogát a tisztességes eljáráshoz. Sőt, a bíróság megállapította, hogy nem csupán az adott eljárás nem sérti az emberi jogokat, hanem a vonatkozó román jogszabályok is jogszerűen szabályozták a tulajdonjog korlátozását, ami jelen esetben a vagyonelkobzást jelenti.
Mindezeket figyelembe véve felmerül a kérdés, hogy amennyiben a strasbourgi bíróság nem találta jogsértőnek a román főrendőr vagyonának elkobzását, vajon ez a precedens értékű ügy milyen hatással lehet más országokra? Vagyis, ha a tényleges vagyon és a vagyonnyilatkozatok közötti eltérés észlelhető, akkor lehetséges, hogy más nemzetek joggyakorlatában is megfordul a bizonyítási kötelezettség? Ez azt jelentené, hogy a jövőben nem az államnak, hanem a vizsgálat alá vont egyénnek kellene bizonyítania a vagyongyarapodásának forrását?
