Százmilliárdos összegek eltűnéséről van szó, és Matolcsy György céghálózata önállóan is kérdéseket vet fel.

Akár több százmilliárd forint is eltűnhetett egy olyan céghálózatban, amelynek élén Matolcsy György fia és bizalmasai állnak – derült ki az Állami Számvevőszék legfrissebb jelentéséből. A jegybanki alapítványokhoz kapcsolódó cégháló annyira bonyolult, hogy a hatóságok is csak most kezdik felfejteni a szálakat, hogy megértsék, mi is történt valójában. Noha a struktúra látványosan összetett, önmagában ez még nem minősül bűncselekménynek. A magyar büntetőeljárás nem a gyanús cégek számát értékeli, hanem a rendelkezésre álló bizonyítékokat. A kormány álláspontja viszont világos: akik az alapítványi forrásokkal visszaéltek, azoknak börtönben a helyük.

Nemrégiben Lázár János építési és közlekedési miniszter éles szavakkal szólalt meg Matolcsy György volt jegybankelnök körüli botrányról. "Minél hamarabb börtönbe kell vonulni a Matolcsy-klán azon tagjainak, akik loptak" - jelentette ki. A Magyar Nemzeti Bankhoz kötődő alapítványok ügye azután robbant ki igazán, hogy az Állami Számvevőszék (ÁSZ) március közepén három vaskos jelentést tett közzé. Ezek közül a legterjedelmesebb, egy 373 oldalas alapítványi gazdálkodási vizsgálat, sorolta a legkomolyabb aggályokat.

Végül az ÁSZ nem fogta vissza magát: több bűncselekmény gyanúját is feltárta, és feljelentést tett, ahogy azt később az új jegybanki vezetés is megtette. Mivel a nyomozó hatóságok eddig nem igazán mozdultak meg az ügyben - legalábbis nyilvánosan -, csütörtökön a Kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető minisztert faggattuk arról, hogyan lehetett az, hogy a Magyar Nemzeti Bank egy olyan bonyolult céghálózatot épített fel, amely - az Állami Számvevőszék jelentése szerint is - minimum megkérdőjelezhető, ha nem is egyértelműen törvénysértő, akkor mindenképpen "aggályos" működést takar.

Ön szerint elképzelhető, hogy valaki csupán gazdasági érdekek vezéreljék egy ilyen bonyolult cégháló létrehozásakor, miközben kizárólag jogszerű szándékok vezetik? – ezt a kérdést tettük fel a Kormányinfón. Gulyás Gergely válaszában hangsúlyozta, hogy...

Amikor arra a kérdésre kerestük a választ, hogy Lázár János kijelentései – miszerint a Matolcsy-klán bűnös tagjainak mielőbb a börtönben lenne a helyük – a kormány hivatalos álláspontját tükrözik-e, Gulyás válasza a következőképpen hangzott: a konkrét károkkal kapcsolatban egyelőre csupán spekulációk léteznek, de ha a vádak valósak, akkor az elkövetőknek valóban a börtönben a helyük. "Lázár János is osztja ezt a nézetet, és a kormány is."

Matolcsy György szerint az ÁSZ-jelentés nyolcvan százalékban hamis, és húsz százalékban nem igaz. A jelentést "sötét felhőként" jellemezte, és a volt jegybankelnök több ponton megkérdőjelezi az ÁSZ megállapításait, azok hitelességét. Tagadta a vagyonvesztést, az Indexnek korábban úgy fogalmazott, "az adatokból egyértelműen látszik, az alapítványi vagyon teljes mértékben megvan, sőt az értéke meghaladja az 500 milliárd forintot."

Ebben az írásban olyan jogi szakértőket szólaltattunk meg, akik kifejezetten gazdasági bűncselekmények területén tevékenykednek. Célunk az volt, hogy feltérképezzük, miért nem vált gyanússá az a rendkívül bonyolult céghálózat, amely a Magyar Nemzeti Bankhoz kapcsolódó alapítványok köré épült. Hogyan lehetséges, hogy még a tapasztalt szakemberek is nehezen tudták átlátni a struktúrát, és miért nem merült fel azonnal a bűncselekmény gyanúja? Miért kellett várni az Állami Számvevőszék részletes jelentésére ahhoz, hogy a nyomozó hatóságok végre lépéseket tegyenek, holott a kialakított rendszer már önmagában is elegendő alapot szolgáltathatott volna a nyomozás megkezdésére?

Első lépésként fontos tisztázni, hogy vajon a bonyolult cégháló felépítése önmagában bűncselekményre utal-e. Röviden válaszolva: nem. Ugyanakkor, ezt hozzátenném, a bonyolultság valóban felvethet kérdéseket. Az sem mondható törvénysértőnek, ha az Állami Számvevőszék a jelentésében kifejezetten arra utal, hogy a vagyonkezelés egy "lényegében átláthatatlan, a valós vagyon értékelését szinte ellehetetlenítő, közvetlen vagy közvetett tulajdonában álló gazdasági társaságok és magántőkealapok által alkotott cég- és befektetési struktúrán (Optima-csoport) keresztül" zajlik. Így jogi értelemben minden rendben van, csupán az a probléma, hogy senki sem képes igazán átlátni, mi is történik valójában.

Vizsgáljuk meg most részletesebben ezt a kérdést. Egy névtelen ügyvéd, aki az Indexnek nyilatkozott, megosztotta, hogy a magyar cégjog alapjai a '90-es évek elején alakultak ki, amikor Sárközy Tamás töltötte be az igazságügyminiszter-helyettes és deregulációs kormánybiztos szerepét. Ő és csapata jelentős erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a piacgazdaság működéséhez szükséges szabályozásokat kidolgozzák. Fontos hangsúlyozni, hogy nem bonyolult bürokratikus akadályokat akartak felállítani, hanem éppen ellenkezőleg: olyan jogi keretet kívántak létrehozni, amely elősegíti, nem pedig hátráltatja a gazdasági innovációt.

A mögöttes felelősség áttörése a korlátolt felelősségű társaságok esetében csak jóval később, az elmúlt években került be a szabályozásba. A magyar üzleti élet már a kezdetektől is bővelkedett kreatív megoldásokban - nem véletlenül hozta fel a szakértő azt az ismert esetet, amikor Stadler József, az ország egyik legismertebb vállalkozója a Mona Lisát és freskókat próbált könyvelési trükkökkel elszámolni. Ugyanakkor az idő múlásával egyre inkább megfogalmazódott az igény: ne csak jogilag legyen minden rendben, hanem gazdasági szempontból is legyen átlátható és követhető a cégek működése. Ma már a jogalkotó is próbál lépést tartani a valósággal.

A legfrissebb jogszabályok értelmében, ha egy vállalatcsoport egyik tagja kockázatos adózónak minősül, akkor az egész hálózatot is e minősítés alá vonják. Ez valóban egy újabb lépés a komplex adózási rendszer megértésében. "Tehát a céghálózatok kialakítására adott válaszom egyértelmű: nem számít bűncselekménynek, de nyilvánvaló, hogy szükség lenne egy alaposabb vizsgálatra" - jegyezte meg ironikusan az ügyvéd.

"A kérdés nem csupán a cégháló struktúrájában rejlik, hanem abban, hogy a hálózaton végbemenő tranzakciók felvetnek-e olyan aggályokat, amelyek büntetőjogi eljárást indíthatnak" - fejtette ki.

A céghálózatok törvénysértővé válhatnak, amennyiben azokat arra használják, hogy eltitkolják vagy eltussolják a jogsértő tranzakciókat. Ilyen esetekben a hatóságoknak jogában áll lépéseket tenni. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a bonyolult céghálók gyakran magukra vonják az adóhatóság figyelmét. Az ügyvéd véleménye szerint, ha egy céghálózatban gyanúsan magas adóhiányt tapasztalnak, az első lépés az, hogy megkeressék a pénz eltűnésének forrását.

Az MNB-alapítványok ügyének megítélése azonban egészen más dimenziókat ölt. Itt a jogellenes szándék bizonyítása jóval bonyolultabb feladat. Anélkül, hogy mélyebbre ásnánk a részletekben, érdemes tisztázni, hogy a jegybanki alapítványok működését törvényes felhatalmazás alapozta meg a közpénzek kezelésére. Ezt egy olyan jogi keret határozta meg, amely már eleve lehetőséget biztosított a közpénzek befektetési célú felhasználására. "Lehet, hogy nem így képzelték el a folyamatot, de a rendszer szerves részét képezte, hogy ez megvalósuljon" - mondta el az ügyvéd.

Fontos megjegyezni, hogy egy összetett vállalati struktúra mögött számos teljesen legális és indokolt indíték állhat. A bonyolult pénzügyi hálózatokban törvényesen lehet mozgatni a tőkét, amennyiben a megfelelő gazdasági és jogi keretek rendelkezésre állnak. A büntetőjogi megközelítés azonban más nézőpontot képvisel:

Csak ezt követően lehet elkezdeni feltárni, hogy a mögöttes cégháló pontosan milyen szerepet játszott az ügyben. Fontos kérdés például, hogy ez a struktúra hozzájárult-e a bűncselekmény elkövetéséhez, vagy esetleg megalapozhatja-e egy bűnszervezet létezésének gyanúját. "Az MNB-alapítványok körüli felépített rendszerben is elsődlegesen ezt érdemes megvizsgálni: nem csupán a cégháló létezését, hanem azt, hogy ez milyen mértékben támaszthatja alá egy bűnszervezet működésének lehetőségét" - fejtette ki a jogász.

Miután az Állami Számvevőszék nyilvánosságra hozta a jelentését, azonnal felmerültek a kérdések: hol maradnak az előzetes letartóztatások? Fontos azonban megérteni, hogy a letartóztatás nem egy automatikusan alkalmazott lépés, hanem egy szigorúan keretek közé szorított jogi eszköz. A bíróság csak akkor hozhat ilyen döntést, ha megalapozottan felmerül a gyanúsított szökésének veszélye, a tanúk befolyásolásának lehetősége, vagy a bizonyítékok eltüntetésének kockázata. Még ha ezek a feltételek teljesülnek is, a hatóságoknak figyelembe kell venniük más alternatív kényszerintézkedéseket is – a letartóztatás nem helyettesítheti a büntetést, csupán egy ideiglenes intézkedés. Továbbá, a bűncselekmény gyanúja mellett fontos kérdés az is, hogy a hatóságok képesek-e bizonyítani, hogy hol, hogyan és ki követte el a szóban forgó visszaélést.

Ahogy a szakértők is hangsúlyozták: az, hogy valaki sok céget alapít, és ezeket bonyolult struktúrába rendezi, önmagában még nem bűncselekmény. A céghálók mögött lehet érvényes gazdasági vagy jogi indok, és ha minden szabályosan működik, azzal nincs mit tenni. A nyomozás szempontjából nem a szerkezet az elsődleges, hanem az, hogy történt-e olyan konkrét jogügylet, amely bűncselekmény gyanúját veti fel. Ha igen, akkor lehet vizsgálni, hogyan segíthette ezt a hálózat - és csak ezután jöhet szóba akár egy bűnszervezet gyanúja is.