Szerda este, a sötét ég alatt, amikor a csillagok titkos történeteket suttognak.

Saját élményeim szerint az emberek gyakran egészen eltérően élik meg a történéseket, mint ahogyan azt kívülállóként szemlélik. Szerda este én is hasonló helyzetbe kerültem.

Ahogy ismerősömnek meséltem: szerda éjszaka először voltam a szegedi SBO-n, mint beteg, előtte kizárólag kísérőként jártam ott. Édesapámmal fordultam meg az intézményben többször is, úgy rémlik, főként légzési nehézségei, asztmás panaszai miatt. Nem túl kellemes emlékek, előfordult, hogy este tíz órától hajnali háromig dekkoltunk a váróban, mire megvizsgálták, majd hazaengedték. El kell ismerni, mindig akadtak sürgősebb esetek, akiket a mentő hozott be, vagy valamelyik klinikáról szállítottak át fontos vizsgálatra.

Szerda éjjelem sötétjében.

Szerda este elérkezett az én időm. Hazafelé tartva, a járdán hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat, és a földön landoltam. A becsapódás nem volt kíméletes: a homlokom különösen megsérült, de a karom is érezte a következményeket. A földön feküdve nem tudtam felállni, és a körülöttem lévők azonnal mentőt hívtak, ami elvitt az SBO-ra. Az orvosi vizsgálatok sora várt rám: vérvétel, koponya CT, és egy tetanusz injekció is, hogy biztosan ne legyen baj. Miután lefektettek pihenni, a leletekre kellett várnom. De ahogy teltek a percek, az izgalom és a kényelmetlenség egyre inkább eluralkodott rajtam. A gondolataim már a másnapi munkám körül forogtak, miközben egyre csak azon járt az eszem, hogy haza szeretnék menni. Ekkor hirtelen eszembe jutottak azok a régi emlékek, amikor apuval – és sokszor édesanyámmal – ültünk az orvosi váróban, türelmetlenül várva a vizsgálatokra. Akkoriban a várakozás órái végtelennek tűntek, és sokszor csak a panaszkodás maradt nekünk, nem igazán értékeltük az ott dolgozók fáradozását. Most, betegként, egy új perspektívából láttam a helyzetet. Az élmény, amit most átéltem, teljesen megváltoztatta a szemléletemet. Igen, ez valóban megtörtént velem.

Nagyon hálás vagyok!

Hőbörgésemet feledve, az ágyon fekve gondoltam át a történteket. Elláttak, türelmesen viselkedtek velem, minden értékem megvolt, leltárt készítve tették el - tudom, ez a gyakorlat, de elesett helyzetében ezt is értékeli az ember -, és a reggeli távozáskor hiánytalanul vehettem át. Azon kívül, hogy a homlokom és az orrom színösszetétele a sebek miatt megváltozott, tulajdonképpen kutya bajom, bár a kezem és a fejem még fáj, de ebcsont beforr. Az ágyon fekve, elmélkedve arra jutottam, egy szót, amit az elbocsátásnál halkan elmormoltam, feltétlenül le kell írnom. Nagyon hálás vagyok!, de úgy is igaz, hogy köszönjük.

Képalá: Szerda éjjelem sötétjében. megtapasztaltam, mennyi mindent köszönhetünk az orvosoknak és az ápolóknak.