Tárkányi Zsolt, a Tisza Párt frissen kinevezett sajtófőnöke, a következőképpen vélekedik a szerkesztőségek világáról: „Amikor belépsz egy szerkesztőség ajtaján, azonnal érezni lehet a kreatív energia pulzálását. Az ötletek szabadon áramlanak, és az újságí
Egyre nehezebben viselte, hogy munkája nem hoz eredményt, és végül arra a következtetésre jutott, hogy talán több hasznot érhet el, ha saját eszközeivel próbálja „jó irányba terelni az ország kerekét”. Jelenleg a Tisza közelében látja a legnagyobb esélyt erre - osztotta meg velünk Tárkányi Zsolt, aki az RTL Híradó és a hagyományos újságírás világát hátrahagyva csatlakozott egy ellenzéki párt sajtócsapatához. Beszélgettünk az újságírás, a propaganda határvonalairól, Kósa Lajos emlékezetes kijelentéséről, valamint Magyar Péter médiakritikájáról.
Tulajdonképpen a kereslet és a kínálat találkozott. Egy közös ismerősünknek jeleztem, hogy fel fogok mondani az RTL-nél, ő hozta szóba Magyar Péternek. Ez az ismerős szervezte meg az első találkozót is. A távozásomnak tehát nincs köze a megbízáshoz.
Mennyire volt ismerős számára Magyar a múltban?
Természetesen a munkámból adódóan ismertem, hosszabb-rövidebb interjúkat készítettem vele. Ez szigorúan munkakapcsolat volt.
Mikor vették fel a kapcsolatot?
Nagyjából áprilisban. Akkor adtam be a felmondásomat az RTL-nél, a felmondási időmet töltöttem. A felmondásom és a Magyar Péterrel történő megállapodásom között hónapok teltek el. Sőt, május 2-án volt az RTL-nél az utolsó munkanapom, így igazából nem is a csatornától igazoltam át a Tiszához, ahol július 1-jén kezdtem. Az első két találkozó után Péterrel abban maradtunk, hogy egyelőre nem is folytatjuk ezt a beszélgetést, hanem a televíziós újságírói munkám lezárása után térünk vissza a témára, a konkrétumokra. Egy-két héttel a hétfői bejelentés előtt állapodtunk meg.
Azt már tavaly ősszel eldöntöttem, hogy eljövök az RTL-től, csak a megfelelő időpontra vártam. De nem gondolkodtam abban, hogy egy párthoz csatlakozzak. Azon viszont nagyon sokat gondolkodtam, hogy akarom-e az újságírást folytatni.
Miután elhagytam a munkahelyemet, több ajánlatot is kaptam különböző tévécsatornáktól és médiumoktól. Igazi kihívás elé állított az a kérdés, hogy otthagyjam-e a jól megszokott karrieremet, és belevágjak-e valami teljesen új dologba, vagy inkább folytassam az utamat, amit eddig jártam. De fontos megjegyezni, hogy nem csupán az RTL-t mondtam fel, hanem magát az újságírást is.
Elvesztette az újságírói hivatás iránti lelkesedését?
Azt hittem, hogy az életem hátralévő részében ezt a hivatást fogom űzni, de az újságírói munka – ahogyan azt egy volt Átlátszó újságíró találóan megfogalmazta – Magyarországon szinte már a szórakoztatás részeként kezelendő. Számos alaposan kidolgozott oknyomozó írás és riport egyszerűen elveszik a zajban. Ez pedig rettenetesen frusztráló egy újságíró számára: amikor tisztességesen tájékoztat, és feltár egy fontos ügyet, de azt tapasztalja, hogy ami más országokban komoly társadalmi vagy politikai hullámokat verne, itt csupán egy jelentéktelen hír marad: a nap holnap is felkél, és minden megy tovább, mintha mi sem történt volna.
Itt érkeztem el oda, hogy jó irányba megy-e az ország, az egész közélet. Hosszú ideig óriási dilemma volt, hogy az egyre autoriterebbé váló politikai légkörben érdemes-e még azt a fajta újságírást, televíziós riporterkedést csinálni, amit egyébként nagyon szerettem.
Így folytattam a gondolkodásomat: lehet, hogy jobban járnék, ha saját eszközeimmel próbálnám a haza szekerét a helyes irányba terelni. Jelenleg a Tisza környékén látom a legfényesebb lehetőségeket erre.
