Elhagyja posztját a költségvetésért felelős államtitkár, és itt az ideje, hogy fény derüljön az egészségügyi forrásokkal kapcsolatos valós helyzetre.

Banai Péter Benő, a Nemzetgazdasági Minisztérium leköszönő államháztartásért felelős államtitkára évek óta a költségvetés egyik legfontosabb alakítója, akit Varga Mihály jegybankelnökkel párhuzamban gyakran "az ország könyvelőjeként" emlegetnek. Az államháztartásban töltött közel 30 éves pályafutásától elköszönt, és május elsejével a Magyar Nemzeti Bankban folytatja karrierjét.

A többnyire a háttérben meghúzódó szakpolitikus kormányzati pályafutása végén kendőzetlen őszinteséggel beszélt az Indexnek a gazdaságot érintő legfontosabb kérdésekről, többek közt arról, hogy

Közel harminc évet szentelt az államháztartás világának, most pedig új kihívások elé néz. Hol folytatja a pályafutását?

Örömmel értesítem Önöket, hogy Varga Mihály jegybankelnök úr megtisztelő felkérésének eleget téve a Magyar Nemzeti Bankban folytatom szakmai karrieremet.

Az Orbán-kormányok voltak azok, akik bevezették a korai költségvetés tervezésének gyakorlatát, így a következő évi költségvetést már a megelőző év tavaszán megszavazzák. De mi a jelentősége ennek a lépésnek?

A 2016-os volt az első olyan költségvetés, amit a kormány már a megelőző év tavaszán benyújtott az Országgyűlésnek. Az úgynevezett korai költségvetésnek az a célja, hogy a gazdaság szereplői mielőbb megismerjék a várható gazdasági folyamatokat, illetve adószabály-változásokat. Így korábban fel tudnak készülni a változtatásokra.

És ezek végül rendszerint nem válnak valóra.

A korai költségvetést valóban érte némi bírálat, azonban fontos hangsúlyozni, hogy az Országgyűlés falain belül is akadtak olyanok, akik támogatták ezt a lépést. Nem csupán a kormánypárti képviselők között találhatók támogató hangok. Például a nemzetiségi képviselők is kiemelték, hogy a költségvetési tervezés előrehozott ütemezése lehetővé teszi számukra, hogy több mint fél évvel a hatálybalépés előtt már tudják, milyen támogatási lehetőségek állnak rendelkezésre, így programjaikat ennek megfelelően alakíthatják. A bírálatok főleg arra vonatkoztak, hogy mennyire megbízható az adott év, illetve a következő év gazdasági helyzete és lehetőségei.

Emlékezzünk vissza, hogy a Covid előtti időszakban, 2016 és 2019 között, a költségvetések stabil alapokon nyugodtak, és a tervezett gazdasági mutatók szépen teljesültek. Azonban 2020-tól, amikor a világot elérte a Covid-világjárvány, elkerülhetetlenné vált a jelentős beavatkozás és átszervezés.

Nem ellentmondás a korai költségvetés, miközben a kormány azt hangsúlyozza, hogy egy változó világban élünk, amihez folyamatosan alkalmazkodni kell? Elég csak Donald Trump vámjaira gondolnunk, amit egyszer bejelent, majd napokon belül felfüggeszt az amerikai elnök.

Amit önök mondanak, arra nincs tökéletes megoldás. Ha két hét alatt újra kell írni a terveket, akkor mi garantálja, hogy egy december legvégén elfogadott költségvetést a következő év januárjában nem kell átírni? A Covid vagy az orosz-ukrán konfliktus pont azt mutatta meg, hogy képesnek kell lennünk egy elfogadott költségvetést, egy gazdaságpolitikai tervet gyorsan átírni. Ez nemcsak Magyarországon, az egész világon érvényes.

Az idei első negyedévben a tervezett költségvetési keret 62%-a már felhasználásra került. Mi állhat ennek a háttérében?

Az év elején számos kifizetés súlyosan megterhelte a költségvetést. Kiemelkedett a rezsitámogatások jelentős része, valamint a lakossági állampapírok után járó kamat, amelyek januártól áprilisig a legnagyobb kifizetéseket jelentették. A 13. havi nyugdíj kifizetése is februárra esett, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjkifizetések nem követték az időarányos ütemezést. Februárban egy jelentős növekedést tapasztaltunk az egészségügyi intézményeknek juttatott források terén is, ahol a kormány, a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan, rendezte az intézmények elmaradásait.

Milyen változásokra számíthatunk a nyugdíjak jövőjében?

Az idei évben 4,5%-os inflációval számolunk. Amennyiben ez a célszám megvalósul, szükségessé válik a nyugdíjak kiegészítése. A kormány elkötelezett amellett, hogy ezt a kötelezettségvállalását teljesítse; a 13. havi nyugdíj már kifizetésre került. Ezen felül várható, hogy ősszel a nyugdíjasok támogatása érdekében a kormány további juttatásokat biztosít, ahogyan ezt a miniszterelnök úr az évértékelő beszédében is hangsúlyozta.

Mennyire valós az a kijelentés, hogy a magyar nyugdíjrendszer fenntarthatatlanná vált?

A nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát három dolog határozza meg: a demográfia, a migráció, valamint a foglalkoztatás. Az unió mind a 27 tagállamában kettő alatti a termékenységi ráta, így sehol sem fenntartható az állami nyugdíjrendszer hosszú távon - hacsak nem fogadják el az egyes nemzetek, hogy kihalnak és migrációval átadják az életteret másoknak. A kettő alatti termékenységi ráta azt jelenti, hogy folyamatosan öregszik, elfogy egy nemzet. Ha nincs migráció, akkor mit lehet tenni?

Folyamatosan emelni kell az öregségi nyugdíjkorhatárt. Ismerek több fenntarthatónak mondott európai nyugdíjrendszert, ahol automatizmusokkal emelik a nyugdíjkorhatárt. Néhány nyugati országban ez ma-holnap 70 év, majd tovább nő. De meddig? 80-90 évre? Nem hiszem, hogy ez a megoldás, mint ahogy a migrációban sem hiszek. A nyugdíjrendszeren belül is vannak szakmai kérdések, de a fenntarthatósági problémáit elsősorban nem a nyugdíjrendszeren belül, hanem a családpolitikán keresztül lehet megoldani.

A kormány rendszeresen említi a külső környezetet, mint a magyar gazdaság fejlődését akadályozó tényezőt. De vajon mennyire súlyos ez a probléma?

A nyitott magyar gazdaság sorsa szoros kapcsolatban áll az európai események alakulásával. Ezt az összes rendelkezésre álló hosszú távú adat megerősíti. Európa motorja, Németország, az elmúlt két évben recesszióval küzdött, és a várakozások szerint az idei évben is gyenge teljesítményre számíthat. Nem csupán Németország, hanem az egész európai gazdaság teljesítménye is elmarad az elvárásoktól, ami elkerülhetetlenül hatással lesz ránk is.

Mit jelent ez a hiánycél tekintetében?

Az idei évre vonatkozóan 3,7 százalékos GDP-arányos hiányt prognosztizáltunk, azonban a legfrissebb elemzések alapján úgy tűnik, hogy ez a mutató enyhén 4 százalék fölé emelkedhet. Ennek hátterében főként a korábban említett külső tényezők állnak, amelyek következtében a költségvetési hiány némileg meghaladja az eredeti terveket.

Milyen módon alakítaná át a 4%-os hiányt az uniós források beérkezése?

bízom benne, hogy Magyarország számára az Európai Tanács és az Európai Parlament által már korábban jóváhagyott támogatások végül megérkeznek. Ha ezek a források valóban rendelkezésre állnak, az újabb beruházások formájában fog megnyilvánulni, és jelentős mértékben hozzájárul a gazdaság fejlődéséhez, ami viszont tovább erősíti a költségvetési stabilitást is. Nyilvánvaló, hogy a kevesebb uniós támogatás elkerülhetetlenül hatással van a gazdasági teljesítményre és a költségvetési egyensúlyra. Ezt a kapcsolatot mindannyian jól ismerjük, és ez akkor is érvényes, ha...

Létezik egy dél-európai állam, amely már évtizedek óta tartósan nettó kedvezményezettje az Európai Unió költségvetésének, ám a gazdaságtörténeti elemzésekben ritkán említik pozitív példaként.

Tehát akkor a lakosság pénztárcájára is hatással van a kormány nem túl rózsás kapcsolata az Európai Unióval. A források visszatartásán kívül milyen területen szenvedünk még el pénzügyi büntetést?

A 4 százalék körüli államháztartási hiány figyelembevételével érdemes megemlíteni, hogy idén körülbelül 150 milliárd forint, vagyis a GDP két tizede, az az összeg, amelyet az illegális migrációval összefüggő jogi intézkedések következtében kell kifizetnünk. Ezt az összeget az Európai Bíróság döntései alapján kell előteremtenünk. Így tehát nem csupán arról van szó, hogy az uniós költségvetési keretből bizonyos támogatásokat nem tudunk megszerezni, hanem arról is, hogy az Európai Bizottság folyamatosan levonásokat hajt végre. A határzár és a migránsokkal kapcsolatos intézkedések következményeként Magyarország naponta 1 millió eurót veszít el. Minden egyes nap.

Beszélt a kedvezőtlen külső gazdasági környezetről, de van-e olyan belső tényező, ami miatt szűkebbre kell szorítani a nadrágszíjat?

Nadrágszíjszorításról nem beszélnék. Az idei évben némileg nagyobb lesz a hiány, mert a költségvetésre a kormány eszközként tekint, amellyel az átfogó gazdaságpolitikai célokat teljesíti: a magas foglalkoztatottság és a nyugdíj reálértékének megőrzését, a családtámogatások fenntartását. De a hiány szintjét is csökkenő pályán kell tartani.

Orbán Viktor említette, hogy Donald Trump gyakran viccelődik azzal, hogy miért nem távozunk az Európai Unióból. Ha Magyarország valóban kilépne az EU-ból, az jelentős hatásokkal járna. Először is, elveszítenénk a közös piac előnyeit, ami megnehezítené a kereskedelmet más uniós országokkal. Továbbá, a támogatások, amelyeket az EU-ból kapunk, megszűnnének, ami komoly pénzügyi nehézségeket okozna. Politikai szempontból pedig egy ilyen lépés elszigetelhetné az országot a nemzetközi közösségtől, és megkérdőjelezhetné a magyar kormány legitimitását. Az EU-ból való kilépés tehát komoly következményekkel járna, és alapos mérlegelést igényelne.

Ha alaposan megvizsgáljuk a világgazdaság statisztikai adatait, világosan látható, hogy Európa egy elöregedő kontinens, amely több szempontból is versenyhátrányba került más gazdasági központokkal szemben. Értékrendünk szempontjából évszázadok óta elválaszthatatlanul kötődünk Európához, kezdve Szent István idejétől. Kereskedelmi kapcsolataink jelentős része is szorosan összekapcsol a kontinenssel. A magyar gazdaság szerkezete pedig olyan adottság, amely nem fog egyik napról a másikra megváltozni.

Nincs elegendő belső piacunk ahhoz, hogy egy erős anticiklikus gazdaságpolitika hosszú távon fenntartható legyen. Még Lengyelországot sem tudjuk a magunk szintjére emelni. Ezen a struktúrán és nyitottságon csak akkor tudunk előrelépni, ha a külföldi piacaink kedvezően alakulnak. Vagy Európa teljesít jól, vagy valamilyen módon szorosabb kapcsolatokat kell kialakítanunk más központi gazdaságokkal, mint például Kína.

Ez arra utal, hogy ha a kereskedelmi kapcsolataink jelentősen megerősödnek, akkor elképzelhető, hogy az Európai Uniót Ázsiára cserélhetjük.

Magyarország gazdasági szálaiban Európa jelentős szerepet játszik. Az uniós tagságunk védelme elsődleges érdekünk. Termékeink túlnyomó többségét az Európai Unión belül értékesítjük. Mint ahogy már említettem, nem hiszem, hogy ez a gazdasági struktúra egyik napról a másikra átalakulna. Ráadásul nem tartom előnyösnek, ha az EU-n kívül helyezkednénk el. Uniós tagként hatékonyabban képviselhetjük saját javaslatainkat és érdekeinket. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy uniós tagként ne forduljunk el a keleti iránytól, és ne hanyagoljuk el új, erősebb gazdasági kapcsolatok kialakítását. Úgy vélem, hogy az unió egészének is kárára lenne a zárkózás.

Amikor a keleti nyitás kérdése kerül terítékre, érdemes elgondolkodni, milyen hatással lenne Ukrajna uniós csatlakozása Magyarország költségvetésére. Vannak, akik úgy vélik, a kormány túlzásokba esik, amikor a helyzetet festi: „Gyurcsányék 23 millió románjánál is nagyobb hazugságokat terjeszt Ukrajna EU-tagságáról” – hangzik el a vélemény, amely megkérdőjelezi a kormányzati narratíva hitelességét.

A 23 millió román személlyel történő riogatás a 2004-es népszavazás témája volt. Az anyanyelvű, magyar nemzethez tartozó, a történelem viharai miatt a jelenlegi magyarországi határok túloldalára került magyarokat a kettős állampolgárság lehetőségével elfogadjuk-e az egységes magyar nemzet részének, vagy sem - erről szólt a kérdés. A konzervatív erők igent mondtak, a Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök által vezetett baloldal pedig nemet. A határon túl sokan második Trianonnak élték meg azt, hogy a népszavazáson a részvétel nem érte el az érvényességi küszöböt.

Az uniós csatlakozás egy teljesen új dimenziót jelentett. Emlékeim szerint Románia 2007-es belépésével kapcsolatban nem tapasztalhatóak belpolitikai viták; ezt a lépést a Fidesz és a KDNP is egyhangúlag támogatta. Ráadásul, emlékezetes, hogy a tavalyi elnökségünk alatt sikerült megvalósítani a schengeni bővítést Románia felé, ami jelentős hatással volt a magyarok szabad mozgására, a nemzeti összetartozás érzetére, valamint a gazdasági kapcsolatok erősítésére.

Nézzük meg alaposabban az ukrán csatlakozás kérdését! Milyen azonnali pénzügyi hatásokat kellene figyelembe venni?

Az Európai Unió költségvetésének támogatási lehetőségei széles spektrumot ölelnek fel, különösen az agrár- és kohéziós források dominálnak. Jelenleg ezek a területek képviselik a legnagyobb részesedést az unió pénzügyi kereteiben. Amennyiben Ukrajna csatlakozna az unióhoz, jelentős átalakításokra lenne szükség a költségvetés struktúrájában. Ugyanakkor, jelen pillanatban nem ez a legfontosabb kérdés, ami foglalkoztat bennünket.

Hát akkor mi is következik?

Az egyenlő elbánás elvének érvényesülése az Európai Unió intézményeiben, mint a Tanács és a Bizottság, komoly kérdéseket vet fel. Személyes tapasztalataim alapján, amikor részt vettem a magyar csatlakozási tárgyalásokon, világosan láttam, hogy a folyamat során 33 tárgyalási fejezetet alaposan áttekintett az Európai Bizottság. Ezzel szemben Ukrajna esetében ezt a szigorú ellenőrzést nem érzékelem. Ha valóban komolyan vesszük az egyenlő elbánás és az értékalapú csatlakozás elveit, akkor Ukrajnának hasonló kihívásokkal kell szembenéznie, mint amikkel Magyarország és Románia találkozott a 2004-es és 2007-es csatlakozásuk során. Ez magában foglalja a jogrendszer átvizsgálását, a kisebbségi jogok védelmét, valamint számos más fontos kérdést, amelyek elengedhetetlenek a tagság elnyeréséhez.

Reális egyáltalán Ukrajna csatlakozása?

Egy ország csatlakozása több éves komoly folyamat. Mi is emlékszünk - társult tagok voltunk '92 óta, az érdemi csatlakozási tárgyalások '98-ban indultak, és 2004 májusában csatlakoztunk. Tehát ez egy több éves folyamat. Nem is értem, hogy beszélhetnek erről. Ismétlem: egy ilyen komoly kérdés megalapozás nélkül nem lehet terítéken.

Számomra, aki gyakornoki tapasztalatokat szereztem az Európai Bizottságnál, és részt vettem a csatlakozási tárgyalások két jelentős fejezetének lebonyolításában, rendkívül furcsa, hogy Brüsszelből, az Európai Bizottság egyes tisztviselőitől olyan kijelentéseket hallok, amelyek Ukrajna gyorsított csatlakozásának lehetőségéről beszélnek.

A 2026-os választási évre tervezett osztogatások - két- és háromgyerekes szja-mentesség, áfa-visszatérítés - nem állnak ellentmondásban azzal, hogy Orbán Viktor azt mondta a gazdasági évnyitón, hogy minden Orbán-kormány csökkentette az államadósságot?

A családtámogatások bővítését nem nevezném választási osztogatásnak. A miniszterelnök úrnak igaza van abban, hogy az Orbán-kormányok alatt a választási években rendre csökkent az államadósság.

Természetesen, hiszen ez egy arányos mutató, amelynek segítségével a GDP növekedését az államadóssághoz viszonyítják.

Először is. A választási osztogatások - ahogy önök fogalmaztak - vagy a családtámogatások bővítése - ahogy én fogalmazok - valóban növelik a nominális költségvetési hiányt. De ha ennél nagyobb mértékben nő a nominális GDP, akkor a GDP-arányos hiány csökken. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy a költségvetés mindig értékrendet is tükröz. Természetes, hogy minden kormányzat és minden párt a választások megnyerésére törekszik. De 2011 óta csak olyan költségvetések készültek, amelyek a családtámogatásokat kiemelt területnek tekintették. Mint ahogy 2011 óta mindegyik költségvetés a nyugdíjak reálértékének megőrzésére is fókuszál. Abban semmilyen választáshoz kötött elemet nem látok, hogy a kormány fontosnak tartja a családpolitikát. Elég csak Európa korfájára és az alacsony termékenységi rátájára nézni.

A nominális államadósságunk jelenleg lényegesen magasabb szinten áll, mint ahogyan azt 2010-ben tapasztaltuk.

Fontos megvizsgálni, hogy a magyar államadósság hogyan viszonyul a gazdaság teljesítményéhez. Vegyünk például két adóst! Az egyikük, Bill Gates, 10 millió forint adósságot halmozott fel, míg a másik, Munkakerülő Béla, csupán 9 millióval tartozik. Bill Gates esetében a jövedelme olyan magas, hogy a 10 milliós adósság cseppet sem jelentős, míg Munkakerülő Béla helyzete egészen más: számára a 9 milliós mínusz szinte megoldhatatlan terhet jelent. Ezért rendkívül fontos, hogy a hiányt és az adósságot a GDP-hez viszonyítva értékeljük, hiszen a lényeg az adósság finanszírozására való képességünk.

A jelenlegi és a korábbi szocialista kormányok államadóssággal kapcsolatos hozzáállása között több lényegi különbség figyelhető meg. Míg a korábbi szocialista kormányok gyakran a szociális jólét növelésére és a közszolgáltatások bővítésére helyezték a hangsúlyt, ezzel párhuzamosan a költségvetési hiány és az államadósság növekedésével kellett szembenézniük. E kormányok prioritása sok esetben a gazdasági növekedés serkentése volt, ami gyakran rövid távú megoldásokat eredményezett. Ezzel szemben a jelenlegi kormányok általában a fiskális fegyelemre és a fenntartható költségvetési politikára helyezik a hangsúlyt. Az államadósság csökkentésére irányuló intézkedések mellett a hosszú távú gazdasági stabilitásra és a reformok megvalósítására törekednek. A prioritások átrendeződése azt is tükrözi, hogy a jelenlegi kormányok több figyelmet fordítanak a nemzetközi pénzpiacok elvárásaira és a hitelminősítési ügynökségek részéről érkező kritikákra. Összességében elmondható, hogy míg a korábbi szocialista kormányok a szociális kiadások növelésére és a gazdasági növekedés gyorsítására összpontosítottak, addig a jelenlegi kormányok a fenntarthatóság és a fiskális fegyelem érdekében próbálnak egyensúlyt találni a kiadások és a bevételek között.

2002-ben és 2006-ban az MSZP-SZDSZ-kormány olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek nyomán jelentős mértékben emelkedett a GDP-arányos hiány és az adósságráta az előző évhez viszonyítva. Ezzel szemben 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben mindhárom évben a hiány és az adósság csökkenése tapasztalható. Az irányt illetően nem vitás a tendencia, csupán a mértékek különbözhetnek. A 2026-os költségvetési tervezet ráadásul a kamatkiadások nélküli nullszaldós állapotot céloz meg.

A legfrissebb értesülések alapján a 2026-os költségvetés keretein belül egy átfogó, egyszeri szja-visszatérítést terveznek, amely emlékeztet a 2022-ben megvalósult intézkedésre.

A kormány benyújtotta a költségvetési tervezetet a Költségvetési Tanácsnak, amelynek ezúttal 10 nap áll rendelkezésére a javaslat elemzésére. Az átadott dokumentumban viszont az önök által említett tétel nem található.

Az egészségügy alulfinanszírozottságának problémája sokrétű és összetett jelenség, amely számos tényezőre vezethető vissza. Először is, a források elosztásának hiányosságai és a költségvetési prioritások változása jelentős hatással vannak a rendszer fenntarthatóságára. Gyakran előfordul, hogy az egészségügyi költségvetés nem tükrözi a valódi igényeket, így a rendelkezésre álló források nem elegendőek a megfelelő színvonalú ellátás biztosításához. Másrészt a demográfiai változások, mint például a népesség öregedése és a krónikus betegségek számának növekedése, továbbá a technológiai fejlődés miatti magasabb elvárások is fokozzák a finanszírozási nyomást. Az egészségügyi szolgáltatások iránti kereslet folyamatosan nő, miközben a rendelkezésre álló források gyakran stagnálnak vagy csökkennek. Emellett politikai döntések és a közegészségügyi rendszerek fenntartásának hosszú távú stratégiáinak hiánya is hozzájárul a problémához. Az egészségügyi ágazat gyakran nem kapja meg a neki járó támogatást, mivel más területek, mint például az oktatás vagy a védelem, előnyben részesülnek a költségvetési tervezés során. Összességében az egészségügy alulfinanszírozottsága nem csupán egy egyszerű költségvetési kérdés, hanem egy komplex kihívás, amely átfogó megközelítést és hosszú távú megoldásokat igényel.

Az egészségügy mindig is a politikai diskurzusok középpontjában állt, de az utóbbi időszakban talán soha nem tapasztalt intenzitással zajlik a vita. Politikai vezetők rendszeresen látogatják a kórházakat, ahol rávilágítanak a rendszer hiányosságaira, és hangsúlyozzák, hogy az egészségügy alulfinanszírozott. De mi lehet az oka annak, hogy a szektor nem kap elegendő támogatást? Államtitkári pozíciómból és a kórházakban szerzett tapasztalataim alapján is körvonalazódik a válasz, és egyértelműen látom a költségvetés mögötti számokat. Az egészségügyre fordított források 2025-re nem csupán nominálisan, hanem reálértékben is jelentős növekedést mutatnak a 2010-es adatokhoz képest. Érdemes megemlíteni, hogy a bérjellegű kiadások az egészségügyi költségvetésen belül több mint négyszeresére nőttek az elmúlt évtized során, ami reálértelemben is figyelemre méltó fejlődést jelent.

Igen, ezt sokszor elmondja a kormány valamelyik tagja. De azért csak érzékeli a problémákat is az egészségügyben?

Ebben az országban élek, és amikor nekem vagy a családomnak egészségügyi gondja támad, általában az állami finanszírozású intézményekhez fordulunk, nem pedig a prémium szolgáltatások felé. Így én is tisztában vagyok azzal, hogy a pénznek lenne még sok más helye is. Ugyanakkor, ez a helyzet Európa számos más országára is érvényes.

Az egyik konkrét problémát a kórházi klímák jelentik, amelyek a nyári hőségben rendszeresen leállnak. Ez az elektromos rendszerek túlterhelése miatt van. Ez a probléma járt az ön asztalán is?

Természetesen, itt egy egyedi verziója a szövegnek: Igen, tisztában vagyok a helyzettel. Európa számos országában hasonló, sőt esetenként még súlyosabb problémákkal néznek szembe, gondoljunk csak a nemrégiben történt spanyol esetekre. Az energiahálózatok nem mindenütt képesek elviselni azt a terhelést, amit a klímaváltozás okozta szélsőséges hőmérsékleti viszonyok jelentenek – ezt mi is tapasztaljuk. Tavaly több milliárd forintot fektettünk intézmények légkondicionálásába, idén is folytatni fogjuk ezt a munkát, de még mindig van bőven tennivalónk.

Ezek az összegek sajnos nem elegendőek, hiszen a teljes hálózat átfogó cseréjére van szükség, ami kórházanként akár több tízmilliárd forintot is felemészthet.

Pontosan arról beszélünk, hogy a költségvetés tervezése különösen bonyolult feladat, hiszen egyszerre kell figyelembe venni azokat a projekteket, amelyek milliárdokat igényelnek, miközben a hiány csökkentése is prioritás. Ez a költségvetés művészete, ahol a számok mögött komoly döntések és kompromisszumok rejlenek. Nem vitás, hogy sok területen van még teendőnk, de fontos, hogy a pénzügyi egyensúlyt is megőrizzük. De mikor lehetséges egyszerre növelni a kiadásokat és csökkenteni az adókat? Csak akkor, ha valódi gazdasági növekedés tapasztalható. Viszont...

Ezért nem tudjuk a magyar gazdaságpolitikát elválasztani attól, hogy mi történik Európában.

Takács Péter, az egészségügyi államtitkár, már korábban figyelmeztetett arra, hogy az idei nyár során a kórházi klímaberendezések valószínűleg problémákba ütköznek. Ez a kijelentés talán egyfajta intés volt az Önök számára?

Takács államtitkár úrral kifejezetten szoros és baráti viszonyt ápolunk...

És ettől kevesebb klíma fogja felmondani a szolgálatot?

Ha megengedik, szeretném befejezni a gondolataimat. Takács államtitkár úr tisztában van az egészségügyi rendszer előtt álló kihívásokkal, és én nagyra értékelem az ő nézőpontját. Mint ahogy minden államtitkár, ő is felismeri azt, amit én is látok: számos szektorban szükség lenne további forrásokra. Ugyanakkor ők is elismerik, hogy mindannyiunk, adófizetők közös érdeke a költségvetési stabilitás fenntartása. Csak egy nemzeti költségvetés létezik, és lehetőségünk van többletforrást biztosítani egyes területek számára, de ehhez felelősségteljesen kell megtalálnunk a fedezet forrását.

Rögzítettük, hogy szűkös források állnak rendelkezésre az egészségügy fejlesztésére. Hogyan lehetne mégis jól elkölteni a pénzeket a szektorban?

A rendelkezésre álló források szűkössége ellenére mindig van lehetőség a hatékonyság növelésére. Különösen fontos ez akkor, amikor a finanszírozási költségek emelkednek. A Széll Kálmán Terv keretében például a gyógyszer-támogatásból származó kiadások csökkentésére került sor, ami végső soron az emberek javát szolgálta. A terheket a gyógyszergyártók és forgalmazók vállalták magukra, így jelentős hatékonyságnövekedést értünk el ezen a téren. Nem csupán az számít, hogy az egészségügyi kiadások nominális vagy GDP-arányos mértéke hogyan alakul, hanem az is, hogy milyen minőségű és tartalmú szolgáltatásokat tudunk nyújtani.

Mégis, amikor több milliárd forintot költött a kormány stadionokra, azért sok ember felszisszent. Ez az összeg mehetett volna kórházak fejlesztésére is.

Az egészségügyi problémák megoldása érdekében nem elegendő csupán az egészségügyi rendszerre támaszkodnunk. A fő célunk az, hogy egészséges életet éljünk. Nemzetközi kutatások alapján az egészségügyi intézmények minősége mindössze 10-15 százalékban befolyásolja egészségi állapotunkat. A döntő tényező az életmódunkban rejlik – az étkezési szokásainkban, a folyadékfogyasztásunkban és a mozgásunk mennyiségében. Ha tehát a magyar lakosság egészségi állapotának javítása a cél, akkor az életmódbeli változásokra kell helyeznünk a hangsúlyt.

Természetesen, a sportfinanszírozás melletti kritikák gyakran felmerülnek, hiszen sokan kérdőre vonják, hogy mennyi forrást fordít az állam erre a területre. Azonban, ha alaposan megvizsgáljuk a számokat, azt látjuk, hogy a sport és az egészségügy terén is jelentős növekedés tapasztalható, mind nominálisan, mind reálértékben. Az egészséges életmódra való törekvés érdekében elengedhetetlen, hogy a sportágak támogatására is figyelmet fordítsunk. A mindennapos testnevelés bevezetése és a tornatermek építése valóban növeli a sportágakra szánt költségeket, de a végső célunk egy egészségesebb és aktívabb társadalom kialakítása.