Milyen irányt vesz Orbán Viktor hatalma 2026-ban? Vajon kész lesz-e átengedni a vezetést, vagy továbbra is ragaszkodik pozíciójához?
Veszélyes terep - a Tisza Párt ballépése, a magyar kormány Izrael-politikája
Az Orbán-ellenes politikusok, értelmiségiek pedzgetik napjainkban ezt a kérdést, azt sugallva, hogy Orbán Viktor csak addig demokrata, amíg a hatalma nem kerül veszélybe. De az első alkalommal, amikor a hatalomátadás esélye felmerülhet, megakadályozza majd, hogy erre sor kerüljön.
A leggyakoribb elképzelése szerint a választáson való elindulást teszi lehetetlenné a legesélyesebbnek tűnő jelölt, Magyar Péter számára. Az ötlet felvetése után sokkal kásásabban folytatódik a javaslat kifejtése: például úgy, hogy büntetőeljárás indul el a Tisza Párt elnöke ellen, mondjuk a bennfentes kereskedelem vádjára alapozva. Vagy bevetnek valamilyen atombombának bizonyuló vádat, amely elolvasztja a választók iránta érzett támogatását. Ez lenne a jogállami keretek között erőszakosnak számító megoldás.
Az elképzelések alapján a parlamenthez méltóbb és ínycsiklandóbb megoldások is szóba jöhetnek. Az intézményes reformok között szerepel a belépési küszöb 3 százalékra történő csökkentése, ami lehetőséget biztosít arra, hogy a kisebb baloldali és liberális ellenzéki pártok is életképesek maradhassanak és bejuthassanak a parlamentbe. A feltételezés alapja az, hogy ezzel a lépéssel sikerülhet a szavazók figyelmét a Tisza párt helyett a kisebb politikai alakulatok felé terelni, ezzel pedig gátat szabni annak, hogy a Tisza párt többséget szerezzen.
Az elképzelések közös halmaza az, hogy keményebb vagy finomabb eszközökkel, de Orbán Viktor egyeduralmat gyakorol. Formáját tekintve demokratikus díszletek között, de a hatalom megragadásának lehetőségét kizáró módon kormányozza Magyarországot. Leválthatatlan a demokratikus keretek között. Lényegében diktátor.
Orbán számára a demokráciában domináló politikai szerepvállalás sokkal komolyabb kihívást és eredményt jelent, mint egy olyan rendszerben, ahol a választási lehetőségek nyíltan korlátozottak. A demokratikus keretek között elért győzelem nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is fokozza hatalmát és befolyását.
Tegyük fel: nem lesz szabad a 2026-os választás. Magyar Péter a kampány egy részét vizsgálati fogságban tölti, nem tud az emberekhez szólni. Ennek a hatása a Fidesznek kedvez. A büntetőjogi fellépés a választóit is elbátortalanítja. Nem szavaznak rá. Vagy csak lélekben, mert ténylegesen egy csomó választója otthon marad.
Úgy vélem, hogy ez a pesszimista, a vereséget elősegítő és megerősítő szemlélet olyan emberekhez köthető, akik valójában maguk sem értik, hogy ezzel Orbán Viktor győzelmét támogatják. Ez a megközelítés azt sugallja, hogy Orbánnak elegendő csupán fenyegetően nyilatkoznia vagy büntetőeljárásokat kezdeményeznie ahhoz, hogy bárki, aki Magyar Péterre szavazna, megijedjen és visszahúzódjon. Ezzel a logikával pedig valójában az én álláspontomat is megerősítik.
Az internet adó miatt nagy társadalmi ellenállás alakult ki, félelmetesnek tűnt százezer ember tüntetése akkoriban. A hatalomnak is és az ellenzéknek is. A tavalyi EP szavazáson az ismeretlen és felkészületlen Tisza Párt a vártnál több szavazatot szerzett és sok képviselőt tudott küldeni a parlamentbe. Magyar Péter gyűléseire általában annyian mennek el, mint 15 évig egy ellenzék vezető gyűléseire se mentek el. Orbán Viktor viszont nem spontán gyűléseken találkozik a "zemberekkel". Egyre több szervezést igényel a vele való népi találkozó megszervezése. A nemzeti konzultációkon a "szokásos tömeg" válaszol. Nem áll kevés emberből ez a tömeg, de Magyar Péter a válaszadók számában már beérte egy pontosan ugyanolyan jellegű felmérésben.
Akik úgy vélik, hogy Magyar "kizárható" a pályáról, azok valószínűleg nem mérlegelik alaposan ennek a döntésnek a potenciális következményeit.
Ha Magyar Péterrel személye szerint kitol a kormányzó hatalom, akkor senki sem számol azzal, hogy a Tisza-szimpatizánsok demonstrációkkal, akár folyamatos tüntetésekkel követelik a pártelnök szabadon bocsátását. Nem csak néhány száz vagy két-három ezer ember, mint a Hadházy Ákos szervezte tüntetéseken, hanem több tízezer, esetleg egy-két százezer, s nem csak Budapesten, hanem a nagyobb vidéki városokban is. Ez még Szerbiában is kínos a hatalomban lévőknek.
A politikához értők azzal sem számolnak, hogy ha Magyar Péter mondjuk vizsgálati fogságba kerülne, akkor a Tisza Pártban bárki is folytatni tudná a politikai szervező munkát és a párt képviseletét, vezetését.
A magyar társadalom ellenálló erejét sokan alábecsülik, így nem meglepő, hogy a Magyar Péter iránti szolidaritás jegyében felmerülő választási bojkott gondolata sokak számára csupán tudományos-fantasztikus elképzelésnek tűnik. Ennek következtében a választási eredmények legitimitása megkérdőjeleződhet, hiszen a társadalmi konszenzus, amely a politikai érvényességhez elengedhetetlen, meginoghat.
Senki nem veszi számba a "nemzetközi helyzetet", amely egy magyarországi autokrata fordulat idején is "fokozódhatna".
Trump elnök Amerikában 2026 tavaszán vagy az ukrajnai béke megteremtője lesz, vagy éppen a háború folytatódása miatt, korábbi nagyhangú ígéretét kérik majd számon rajta a gyors ukrajnai béke elmaradásáról. Fél évvel később, 2026 őszén képviselőházi választásokat tartanak. Ebben a helyzetben, mint ablakos tótnak a hanyattesés, úgy hiányozna neki, hogy személyes szövetségese, lojális támogatója és politikai elképzeléseinek egyik modellje, Orbán Viktor éppen a liberális demokrácia sárba tiprásával, a rivális politikai ellenfél korlátozása útján nyerjen választást Magyarországon. Ha Ukrajnában addigra nem állt le a háború, akkor jól jön majd pont Ukrajna mellett egy egyeduralommá vált állam kialakulása? Ha pedig 2026 tavaszán már béke van Ukrajnában, akkor az amerikai választók szemében a béke támasza lenne egy a demokratikus rendből kiváló Magyarország?
A Balkán valószínűleg továbbra is egy feszültséggel teli, kockázatos térség marad. Az amerikaiak számára ez egy csendesebb, de mégis aggasztó konfliktuszóna, ahol a feszültségek folyamatosan a felszín alatt lappanganak. Képzeljük el, hogy a biztonságérzetük meginghat, ha egy közeli állam hirtelen egy autoriter irányba fordul, csupán a vezetője önkényes döntése következtében. Ez a forgatókönyv nem csupán politikai instabilitást idézhet elő, hanem hatással lehet a régió egészére is, kérdéseket vetve fel a nemzetközi közösség felelősségéről és a demokrácia védelméről.
A kínai elnök 2026 tavaszán is az export növelésére fog fókuszálni, és ez a célja 2026 és 2030 között is meghatározó marad. Magyarország ebben a stratégiában kulcsszerepet játszik, mint fontos hídfőállás Kínának Európában. Felmerül a kérdés: vajon Kína mit tenne, ha Magyarország, amely az európai demokratikus elvárásoknak megfelelően működik, a következő év során egyeduralommá válna? A válasz valószínűleg nem lenne más, mint egy vállvonásnyi érdektelenség Kína részéről.
Számos más dimenziót és témát is felsorolhatnék, azonban mindezek egy közös elképzelésre épülnek: a jelenlegi elvárások és keretek, amelyekről úgy gondoljuk, hogy meghatározzák Magyarország politikai táját és Orbán Viktor döntéseit. Ezek a tényezők azonban elveszíthetik jelentőségüket, vagy a kialakult helyzet hasonlóan "kibekkelhetővé" válhat, mint ahogyan az IMF-támogatás megszűnése, vagy a legutóbbi, hatalmas mértékben hiányzó EU-források elhanyagolása esetén tapasztalhattuk. Orbán Viktor politikája sokszor megmutatta, hogy hajlandó kockázatot vállalni, és a látszólagos nehézségek ellenére is képes új utakat keresni.
De ami a legfontosabb: egy fillért sem kapunk majd. Meloni, a spanyol Vox, az AFD, Le Pen, mindenki, aki Orbán Viktor szövetségese, egyszerűen nem jutna szóhoz a megdöbbenéstől, a kiszorítottságtól és az érvek hiányától. Itthon a NER-vezérkarnak és a NER-arisztokráciának azzal kellene számolnia, hogy a befolyásuk alatt álló cégek működtetéséhez csak a nyugati világon kívül találnának finanszírozókat. A nyugatosodás és a nyugatosodottság hétköznapi hiányával szembesülne mindenki. Kínai, arab, afrikai, kisebb ázsiai és török hitelekből működne a jegybank, a kereskedelmi bankok, az OTP és az MBH. Az oroszhoz hasonló fagyott pénzügyi és gazdasági viszonyok közé kerülne Magyarország.
Az Egyesült Államok politikai színpadán a Demokrata Párt a Kongresszusban sürgetné a Magyarország ellen irányuló azonnali intézkedéseket. A kettős adóztatás kérdése már nem is lenne a középpontban; ehelyett egy New York Times cikk valószínűleg óriási botrányt robbantana ki, amely egy amerikai bank és egy magyar vállalat közötti pénzmozgásokat részletezne. A Transparency International magyarországi betiltása helyett inkább Trump és Orbán telefonbeszélgetései kerülhetnének a figyelem középpontjába, különös tekintettel az "elcsalt" választások utáni eseményekre.
Az 1990 utáni keretek recsegnek-ropognak, sok akkori alaptétel megkérdőjeleződött, ez igaz. Meggyengültek azok az érdekviszonyok és politikai elképzelések, amelyeknek a demokrácia terjedése volt az egyik kísérő jelensége. De még csak megkérdőjeleződtek, s nem múltak el azok az elképzelések, amelyek még a következő években is hatnak a világban. Magyarország vonatkozásában egy török vagy egy belorusz politikai választás megvalósítása kiverné a biztosítékot a nyugati világban.
Azok, akik rendíthetetlenül hisznek Orbán Viktor már lezajlott, vagy éppen aktuális antidemokratikus elmozdulásában, valószínűleg nem fogják megváltoztatni a véleményüket e szavak hallatán. Ők ugyanis úgy vélik, hogy a világot eddig formáló alapelvek és struktúrák vagy eltűntek, vagy jelentősen meggyengültek, így Orbán Viktornak szabadjára engedett keze van, bármit megtehet. Ezen felül nem csupán ő élvezi a szabadságot, hanem a politikai pártja tagjai, az őt támogató "birtokosok", a NER elitje, a középbirtokosok és kisbirtokosok is készen állnak arra, hogy politikai támogatásukkal hozzájáruljanak a demokrácia ellen irányuló lépésekhez.
Van néhány adat a közvéleményről, amely ennek ellentmond. Az ország nagyobbik fele EU-párti és NATO-párti. A többségnek nem tetszik az orosz politikai rendszer. Nem kívánja senki vissza a kommunista diktatúrát (csak a lét akkori biztonságát).
Orbán Viktor számára elengedhetetlen lehetőség veszne el, ha nem sikerül kihasználnia a számára kedvező helyzetet. 2010 óta kitartóan és eredményesen manipulálja a liberális demokrácia működését Magyarországon. Folyamatosan, kisebb-nagyobb lépésekben alakítja át a politikai tájat, lépésről lépésre bontva le a demokratikus normákat. Ebből a szempontból igazi harcos, aki nemcsak hazai, hanem külföldi politikai ellenfeleivel is szembenéz a demokrácia elveinek megkérdőjelezése kapcsán. Bár az átalakítások apró lépésekben történnek, mégis folyamatosan halad a saját víziója megvalósítása felé.
A politikai támadások során Orbán Viktor személyére és politikai irányvonalára szabott kritikák révén próbálják őt sarokba szorítani. Ügyesen érvel azzal, hogy ellenfelei kettős mércével mérik őt, és nem ő az, aki aláássa a liberális demokrácia alapjait. Az ellenfelei pedig gyakran tehetetlenek a saját politikai konstrukciójának hiteles kritikájának megfogalmazásában. A hitelesség megteremtéséhez elengedhetetlen lenne, hogy az Orbánra vonatkozó sztenderdeket az Európai Unió egész területén egységesen alkalmazzák, ám ez a gyakorlatban nem valósul meg. Az Orbán-ellenes politikai tábor számára eddig elért eredmény csupán annyi, hogy 20 milliárd euró támogatásának leblokkolására voltak képesek. Ennek ellenére Magyarország továbbra is működik, és a Fidesz politikai támogatottsága még mindig jelentős, bár csökkenő tendenciát mutat. A pártnak még mindig számos hűséges támogatója van, és Orbán Viktornak biztosan 1-1,5 millió szavazója van. A 2026-os választások tehát még mindig elérhető célnak tűnnek számára.
Azok, akik kifogásolják az érveimet, komoly és megalapozott érvekkel állnak elő. Orbán Viktor a NER-arisztokrácián keresztül több ezer milliárd forint fölött diszponál, és ezt a hatalmat a választások után könnyen elveszítheti. Amennyiben a Fidesz vereséget szenved, a következő kormány alaposan át fogja alakítani a Fidesz hatalmi struktúráját. Orbán hívei jelenleg a pénzügyi forrásokat figyelik, és ha ezek megcsappannak, könnyen elpártolhatnak tőle.
A vereség utáni helyzet elemzése során Orbán Viktor számára is vannak komoly érvek, amelyeket racionális számítások támasztanak alá. A NER-arisztokrácia kulcsszerepet játszik az ország működésében. Az MBH Bank sikeresen pozicionálta magát Magyarország második legnagyobb bankjaként, és ha stabilitása megrendül, az súlyos pénzügyi válságot, sőt bankpánikot idézhet elő. Az infrastrukturális vállalatok – mint például a vasút, közút és építkezés – leállása esetén az ország fejlesztése hosszú időre megakadhat, ami az infrastruktúra működtetésére is kihat. Ha egy új kormány más gazdasági szereplőket hoz be, a politikai kiválasztás vádja ugyanúgy visszatérhet, mint Orbán Viktor idején. A jobboldali választók körében a korrupciós vádak és a tényfeltáró cikkek hatása minimálisnak tűnik, mivel a Fidesz támogatottsága széles bázisra épül. Bármelyik pillanatban megjelenhetnek a kormányzó politikai erő ügyeinek, döntéseinek és kényes részleteinek kiderítése, amelyek könnyen befolyásolhatják a közvéleményt. A közösségi média szerepe sem elhanyagolható, hiszen az hasonló módon segítheti a Fideszt és a jobboldalt, mint ahogyan azt ma a Tisza Párt esetében látjuk.
A demokrácia egyik jellemző vonása, hogy a Fidesz és Orbán Viktor csak egyfajta autokratikus rendszer kiépítése után válhatna kiszoríthatóvá a politikai térből. Ennek a folyamatnak viszont hasonló költségei lennének, mint azoknak a lépéseknek, amelyeket Orbán Viktor a demokrácia fokozatos leépítése érdekében tett.
Ők bevállalják majd?
Ha az a válasz, hogy az ellenzék számára nem lenne kifizetődő ilyen lépéseket tenni, akkor felmerül a kérdés: Orbán Viktornak miért lenne mégis érdemes?
A szerző volt újságíró, ma üzleti coach.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
