Titokban elhatározta Andrada, hogy teszteli a sóskúti akkufeldolgozó üzemet: a művelet során sűrű fekete por kezdett áramlani.

Bár hivatalos próbaüzemről szó sem lehetett a szlovén Andrada akkuhulladék-hasznosító üzemében, a sóskúti telephelyen már tavaly nyáron bekapcsolták teszt jelleggel a nagy nehézségek árán összeszerelt gépsort - tudta meg a HVG. A birtokunkba került fotók és videók, valamint belső források elmondása alapján a próba eredménye totálisan eltér attól, mint amit a cég kezdettől ígér: a zárt és tiszta rendszer helyett ömlött a grafitot tartalmazó por az üzem gépeiből.
A sötétszürke por mindent elborít: a munkások bőrét, ruházatát, olyannyira, hogy a korábban világos cipőket is átjárja, vastag rétegben telepszik meg a gépeken és az ipari padlón, mintha csak a homokba írnának - ezt tükrözik azok a felvételek, amelyeket egy névtelenséget kérő forrás juttatott el szerkesztőségünkhöz. Az állítása szerint ezek a felvételek a sóskúti üzemben készültek, ahol a szlovén tulajdonú Andrada csoport akkumulátor-újrahasznosító üzemének megnyitását tervezik.
Eddig nem volt köztudott, de az érvényes engedélyekkel azóta sem rendelkező cég tavaly nyáron próbaüzemet tartott, és a hónapokon át felállított, összeszerelt gépsort le akarta tesztelni még a termelés beindítása előtt. Csakhogy a próba a felvételeket készítő forrásunk szerint nem a várt eredménnyel zárult: az akkugyártás hulladékanyagának darálását, őrlését-zúzását végző gépekből dőlt ki a sötétszürke por. A színe elmondása szerint a grafitnak köszönhető, hiszen ahogy azt előre be is harangozták,
A sóskúti üzemben a grafit bevonatú, nagy tisztaságú réz hordozófóliák, amelyek az akkumulátoripar hulladékanyagaként kerültek elő, új életre kelnek. A cél az, hogy ezeket az anyagokat innovatív módon újrahasznosítsák és értékes termékekké alakítsák át.
"Azt mondták, hogy zárt a rendszer, ami az uniós szabványoknak is mindenben megfelel. De már a gépsor összeállítása nagyon nehezen ment, hónapokon át igazi tákolás ment. Először a Kínából érkező szakemberekkel nemigen boldogultak, ezért utána magyar, fémszerkezetekkel és hegesztéssel foglalkozó cégekkel próbálták egyáltalán összerakni a rendszert, de ezek egymás után elmentek, állítólag anyagi okból. A gépsornak az lenne a feladata, hogy több fázisban darálja, őrölje az akkuhulladékot, míg a hermetikusan zárt folyamat végén az összetevőket el nem különíti, szeparálja egymástól. Csakhogy amint bekapcsolták, látszott, hogy az illesztéseknél, de még a repedéseken és lyukakon át is dőlt ki belőle ez a nagyon apró szemű por. Nem csoda, mert igazi sufnituning tákolás ment, volt, hogy sziloplaszttal próbálták betömködni a réseket, ami ilyen nyomásnál egyszerűen nevetséges. Nyáron indult a próbaüzem, de már menet közben látszott, hogy baj van, mert a gépsor mindenhol ontotta magából ezt a gusztustalan állagú szart" - így írta le a helyzetet belső forrásunk, aki a gépek működése során benn járt a sóskúti üzemben. Hozzátette, csak reméli, hogy nem szívott be sokat ebből a grafitos levegőből, illetve ez nem lesz ártalmas az egészségére.
Sikerült kapcsolatba lépnünk egy korábbi sóskúti üzem dolgozójával, aki szívesen osztotta meg velünk tapasztalatait. A felvételek megtekintése után megerősítette, hogy azok valóban a régi Orion-csarnokban készültek, miközben a gépek működtek. Kérte, hogy nevét ne hozzuk nyilvánosságra, mivel két másik kollégájával együtt fontolgatják, hogy jogi lépéseket tesznek a cég ellen. Állítása szerint hónapok óta nem kapták meg a nekik járó bérüket, ráadásul a hivatalosan benyújtott felmondását sem vették át, noha már régóta más munkakörben dolgozik.
Szerinte nem túlzás a másik forrás által használt sufnituning kifejezés, ő is részletesen beszélt arról, hogy "micsoda kókány munka" ment a korábbi munkahelyén.