Több év elteltével a kezdő nyugdíjak jelentős csökkenéssel néznek szembe, mivel az inflációval arányosan nem tudnak lépést tartani.


Egyre több nyugdíjas tapasztalja, hogy a nyugdíja évről évre egyre kevesebbet ér, annak ellenére, hogy az állam emelésekkel igyekszik megőrizni a vásárlóerőt. De miért érzik mégis sokan azt, hogy romlik az anyagi helyzetük? Ezt a dilemmát a bankmonitor.hu próbálta körüljárni.

Az elmúlt másfél évtized során drámai mértékben csökkent az átlagnyugdíj és az átlagbérek közötti arány, ami tovább szélesítette a nyugdíjolló néven ismert különbséget. Míg korábban a nyugdíjasok a nettó átlagbér 75%-át élvezhették, addig mára ez az arány mindössze 50%-ra esett vissza. A jelenlegi struktúrák és trendek alapján sajnos úgy tűnik, hogy a jövőben sem várható javulás ezen a területen, sőt, a helyzet valószínűleg tovább fog romlani.

Ennek következtében az átlagos nyugdíjasok helyzete egyre inkább romlik a dolgozó aktív népességhez viszonyítva. Noha a nyugdíjak vásárlóereje technikailag nem csökken, hiszen az inflációval együtt emelkednek, az egyéni vásárlási szokások gyakran eltérnek az inflációs számítás alapját képező átlagos fogyasztói kosártól. Ennek következtében a nyugdíjasok valós pénzügyi helyzete sok esetben jóval nehezebb lehet, mint amit a számok elsőre sugallnának.

Az utóbbi években a bérek dinamikusan emelkedtek, míg a nyugdíjak növekedése lényegesen lassabb ütemet mutatott. Ennek elsődleges forrása a magyar nyugdíjrendszer struktúrája. Fontos azonban, hogy ne csupán az átlagnyugdíjat vegyük figyelembe, mivel ez az érték jelentős cserélődési hatásokkal terhelt. Ezen okból kifolyólag a pénzügyi portál egy szemléletes példát hozott, amely bemutatja, hogyan is éli meg valójában egy nyugdíjas a mindennapjait a nyugdíjas évei során.

A számítások középpontjában az állt, hogy 3%-os inflációval és ennek megfelelő nyugdíjemelésekkel, továbbá 6%-os éves bérnövekedéssel (ami 3%-os reálbéremelkedést eredményez) végezték el az elemzést. Ez a forgatókönyv várhatóan Magyarországon a következő 10-20 év során is reális lehetőségnek tűnik, hiszen a múltban hasonló gazdasági folyamatokat figyelhettünk meg. Az eredmények alapján elképzelhető, hogy valaki 65 éves korában még az átlagbér 80%-át fogja nyugdíjként megkapni, ám 20 évvel később, 85 évesen, már az átlagbér felét sem biztos, hogy eléri.

Ennek az az indoka, hogy a nyugdíjak csupán az infláció mértékéhez igazodnak, miközben a munkabérek akár ennél sokkal gyorsabb ütemben is emelkedhetnek.

A jelenlegi nyugdíjrendszer alapvető célja, hogy megvédje a nyugdíjak vásárlóerejét az infláció hatásaitól. Ennek érdekében az emeléseket a következő év várható inflációs rátájához igazítják. Ez a megközelítés azonban azt vonja maga után, hogy amikor a bérek az inflációt túllépő ütemben emelkednek, a nyugdíjak nem tartanak lépést, így egyre szélesebb lesz a szakadék az átlagkeresetek és az átlagnyugdíjak között.

Korábban, amikor a kettős indexálás, más néven svájci indexálás módszere volt érvényben,

a nyugdíjak növekedése nemcsak az inflációtól, hanem a nettó bérek emelkedésétől is függött.

Bár ez a lépés nem tudta teljes mértékben megakadályozni a különbségek megjelenését, mégis jelentős mértékben csökkentette a nyugdíjak és a bérek közötti olló szétnyílását.

Az állami nyugdíjrendszer közeljövőbeli kilátásai valószínűleg nem mutatnak jelentős átalakulást. Ez annak ellenére is így van, hogy a kormány korábban elkötelezte magát az Európai Bizottság felé, miszerint 2025-re reformokat fognak bevezetni. Azonban ezek a tervezett intézkedések inkább a rendszer hosszú távú fenntarthatóságát célozzák meg, mintsem hogy valódi javulást nyújtsanak a nyugdíjasok anyagi helyzetében.

Ha a nyugdíjrendszer jelenlegi struktúrája nem változik, akkor a tudatos előre tervezés válik az egyetlen ésszerű megoldássá. A siker kulcsa a megtakarításokban rejlik - fogalmaznak a bankmonitor.hu szakértői.

Related posts