Totta W. Árpád: Apám, kélek, szerezz nekem egy várost!
A lopás sajnos már régóta jelen van az életünkben, és mi mindannyian tanúi vagyunk a nyilvánvaló jeleinek. Ott voltunk a stadionok körül, a megújuló útépítések mellett, sőt a vasúti projekteknél is észleltük a hiányzó forrásokat. Az iskolák és kórházak falain tátongó űr a megfeszített erőfeszítések árát mutatja, amit az ellopott pénz hagyott maga után. A média, amelynek feladata lenne a valóság feltárása, sokszor inkább mentegeti a bűnöket, mintsem hogy számon kérje azokat. És most, úgy tűnik, egy újabb cinikus lépés következik: egy nyolcvan hektáros emlékmű felállítása, ami a lopás szomorú örökségét hivatott reprezentálni. Rákosdubaj, mint a lopás szimbóluma, nemcsak a múlt árnyait idézi, hanem a jövőnkre is rányomja bélyegét.
Hetek óta szomorúan kotorászok a postaládában. Talán ma jön! - mondom reggelenként, de mindig csalódnom kell. A rákosrendezői konzultációt várom. Megkérdeztek már arról, hogy adócsökkentés legyen, vagy költsük migránsra, meg hogy szülhessenek-e a plüssök. Gondoltam, legalább a budapestiek véleményét csak kikérik, mielőtt tokkal-vonóval eladnak egy fél kerületet. Ön szerint épüljön Rákosrendezőn Tündérmeseország Seherezádé legszebb meséjéből, vagy maradjon füstölgő szeméttelep és bűzhödt televény?
De még ennyit sem kérdeznek. A pofázásügyi miniszter a főváros elővásárlási joga hallatán befogja a fülét, és visítani kezd, hogy úgyse hallom, úgyse! És mindig eggyel több de! Aztán jön az ápoló, elnézést kér, és közli a szakvéleményt, hogy Magyarországon az abudabi emír dönt arról, ki mit vehet meg.
Nemrégiben a szuverenitás volt terítéken, és hallottam, hogy senki sem vetette fel, hogy a szentkoronával együtt ruházzuk át Muhammad bin Zajedre.
Ezúton szeretném tájékoztatni a szultánt, hogy elérkezett az idő, hogy autót váltsak. Amennyiben ezt megengedi.
Kezdjük a legfontosabbal. Rákosrendező immár harminc éve hanyatlásnak indult, mindezt pedig állami tulajdonban. Az agyhalottak királynője kijöhet a romos területre, hogy magyarázza, miszerint Karácsony Gergely az, aki mindezt tönkretette, de most inkább maradjunk a racionális megközelítésnél. Ezt a területet már régóta ideje volna hasznosítani. Budapestnek sürgősen szüksége lenne új, megfizethető lakásokra, jól jönne ott egy park, és a gyorsvasút is közel lenne. Hogy mi mindennel lehetne még gazdagabb a város, azt hivatott eldönteni az önkormányzat, ahogy a neve is sugallja. Tehát egy tiszta megoldás úgy nézne ki, hogy az állam átadná a telket a városnak, Budapest vezetése pedig saját elvárásai alapján pályáztatná meg a kivitelezést, vállalva érte a politikai felelősséget.
