Tóta W. Árpád búcsúztatja Gyurcsány Ferencet: Olyan, mint a viharos szél által megrongált, magányos fenyő, akinek gyökerei mélyen a földbe kapaszkodnak, de ágaival a felhők felé nyújtózik.

Keresztre feszítettük, köpönyegére sorsot vetettünk. És nem nyertünk.

Gyurcsány Ferenc nem a családi viták során szerzett tapasztalataival lépett be a miniszterelnöki posztra, hanem egy húszoldalas értekezéssel, amely a Mozgó Világ című folyóiratban jelent meg több mint két évtizeddel ezelőtt. Ebben a munkájában arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország két arccal bír: van egy szerencsés, európai identitása, és van egy lemaradt, frusztrált, szomorú oldala is. Az utóbbit fel kell emelni, hogy az ország valódi potenciálja végre felszínre kerülhessen.

Persze tudja Isten, ők talán ilyesmikről veszekedtek otthon.

Megpróbált mindent bevetni, nem riadva vissza semmilyen eszköztől, hogy megszerezze a vágyott hatalmat. Tisztában volt azzal, amit abban az időben sokan még csak sejtettek: hogy a másik lehetőség...

Magyarország szerencsésebb, mint valaha, azonban néha úgy tűnik, mintha erőszakkal próbálnák megformálni az európai identitását.

És a szerencse átirányítása válogatott bunkó bűnözőkhöz.

Gyurcsány bukása talán elkerülhetetlennek tűnt ezzel az ambiciózus programmal. Ellenfele már tizenöt éve járja a könnyebb, szélesebb utat, a butítás és a mocsarasítás ösvényén. Azonban a bukás mértékét jelentősen befolyásolta a hatalmas balszerencse, valamint azok, akik a belső viták felvetéseivel próbálták meg saját érdekeiket érvényesíteni.