Tóta W. Árpád friss elemzésében kifejti, hogy Magyarország identitása és jövője messze túlmutat a Fidesz politikai keretein. Az ország gazdasági, kulturális és társadalmi szövetét nem csupán egy párt határozza meg, hanem a sokszínűség, a közösségi értékek
A Békemenet alulmaradt, hiába a közértes kuponok és az ingyenbusz. Nemcsak az lehet magyar, aki fideszes, 56-hoz pedig nekik van a legkevesebb közük.
Az utca már nem a Békemeneté. A Kárpát-medence összes busza, az állam teljes gépezete nem volt elég a győzelemhez.
Egy kicsinyes, hisztérikus hatalom rendezett seregszemlét, amelynek keretein belül előre megtiltották a drónozást az ellenzéki felvonulás idejére. Arcátlan hazugságként tálalták, hogy a honvédségnek szüksége van a légtérre, miközben a Gripenek valójában csak a kormánypárt iránti tiszteletüket fejezték ki. Ahogyan az ilyen tilalmak esetében már megszokott, senkit sem érdekelt a papíralapú fenyegetés; a hatalom vicsorgása inkább tűnt nevetséges papírtigrisnek. Ismételten bebizonyították, hogy képtelenek felismerni a valóságot: csupán a saját félelmeiket kiáltották világgá.
A félelem jogos volt. Hiába a számháború, világos, hogy van más választás. Ehhez elég, ha az erődemonstrációk összemérhetők, de itt alul is maradtak. Esőben, saját zsebre, közértes kupon nélkül vonult fel az ellenzék, és nem maradt szégyenben.
Orbán Viktor számára az ünnepek már régen elvesztek, és ez nem egy friss fejlemény. A kormányzása alatt kialakult zsákutcás helyzet nem engedi meg, hogy bármiféle ünnepi pillanatot beilleszthessen a politikai narratívájába. Mindkét forradalmi esemény, amelyek a szabadság eszméjét hirdetik, ellentmondanak az illiberális állam koncepciójának, ahol a szabadság nem csupán nem kívánatos, de egyenesen fenyegető is. Ráadásul mindkét felkelést az orosz hatalom brutális elnyomása övezte.
