Tóta W. Árpád: Miért kényszerítjük a gyereket a szalagavatóra? A szalagavató egy olyan esemény, amely sok fiatal életében meghatározó pillanatot jelent. De vajon miért érezzük szükségét annak, hogy a gyerekeket ebbe a ceremóniába kényszerítsük? A társada
Az alábbi szöveg egyfajta cinikus reflexió a hagyományos értékek és intézmények abszurditására. A mondandó mögött egyfajta fásultság és elutasítás húzódik meg, amely a társadalmi normák, vallási rituálék és a bürokratikus hierarchiák kritikáját fogalmazza meg. A felvetett elemek – mint a keresztelő, templomi esküvő, egyházi iskola, vagy a feudalizmus – mind olyan hagyományok, amelyek a múltban jelentős szerepet játszottak, de a modern világban sokszor értelmetlennek tűnnek. A szöveg kifejezi azt az érzést, hogy a társadalom sokszor felesleges és elavult elvárásokkal terheli meg az egyént, és a hagyományok fenntartása helyett inkább a kritikai gondolkodás, a személyes hit és az önálló döntések fontosságára lenne szükség. Az ilyen nézőpontok különösen relevánsak a mai világban, ahol a fiatalok egyre inkább eltávolodnak a hagyományos intézményektől, és új értékrendeket keresnek. Az értelmetlen hülyeségek elutasítása mögött tehát egy vágy rejlik a valódi, autentikus élet iránt, amely nem a múlt terheivel, hanem a jövő lehetőségeivel foglalkozik.
Az ország nemcsak vasút, kórház, nemzethalál meg szuverenitás. A felszabadulás nemcsak szavazás és elszámoltatás. Rengeteg apró bosszúságot kellene újragondolnunk napról napra, tégláról téglára, és dönteni: megtartjuk, kidobjuk, vagy netalán megkérdezzük azokat, akikre tartozik. Ilyen például az istenverte szalagavató.
A végzős középiskolai osztály utolsó éve mindig egy különleges izgalommal kezdődik, amikor a szülői értekezleten két és fél órán keresztül fáradhatatlanul tervezgetik a nagy eseményt. Ilyenkor már a háttérben ott fekszik az árlista, tele a kötelező elemekkel: rendezvényterem, tánctanár, büfé, virágok, frakkbérlés, lakkcipők, táncórák és persze a bevonulózene. Kérdés, hogy keringőt vagy palotást válasszanak-e? De a legnagyobb fejtörést talán az okozza, honnan szerzik be a lányok a csodás habos-babos ruháikat. A végén persze kiderül, hogy mindez fejenként hetven-százezer forinttól indul, ha éppen akciók is vannak. A buli előkészületei tehát nemcsak izgalmasak, hanem igencsak költségesek is!
Az egész bevásárlás, táncórák és ruhapróbák végül egy háromórás műsorra rúgó eseménnyé állt össze, ahol a gyerekek olyan dolgokat csinálnak, amiket őszintén szólva, meg sem akartak próbálni, és amit valószínűleg soha többé nem fognak megismételni. Ki lenne például olyan bolond, hogy pingvinnek öltözködve, csokornyakkendővel a nyakában égessen magát, és csetlik-botlik félig betanult, furcsa tánclépésekkel a teljes osztály, sőt, még a barátai szülei előtt is? Mindez az érettségi és felvételi időszakában történik, amikor mindenki, még a leglustábbak is, sokkal fontosabb dolgokkal foglalkozhatnának, mint az angol keringővel való küzdelem és a frakkok próbálgatása.
Persze! Íme egy egyedi változat: "Frakk, az elegancia megtestesítője! A klasszikus stílus és a kifinomultság szimbóluma, amely minden alkalomhoz illik. Legyen szó egy formális eseményről vagy egy különleges vacsoráról, a frakk mindig lenyűgöző választás. Viselése nem csupán öltözködés, hanem egyfajta művészet, amely a hagyományok tiszteletét és a stílus iránti elkötelezettséget tükrözi."
Az elit értelmiségi családok gyermekei is itt találkoznak először ezzel a jelenséggel, hiszen nemcsak hogy épeszű ember nem választana ilyet, de már olyan filmeket is ritkán nézünk, amelyekben megjelenik. Ha pedig a jelmezekről van szó, számtalan más lehetőség áll rendelkezésre. Például Frakk bőrébe bújhatunk, míg a lányok macskákként tündökölhetnek – ha éppen kedvük tartja.
