Évtizedeken keresztül virágzott a függönyipar Rákosrendezőn, a kisvállalkozás sikeresen működött. Ám egy váratlan fordulat következtében megjelent Habony embere, aki a telek megszerzésére pályázott.
Egy lepukkant telephely, olyan, mintha évek óta nem működne ott semmi. A telek frontja a Tatai úton van, sehol egy céglogó, a kapu zárva, a csengőt hiába nyomjuk, még egy biztonsági őr vagy egy kutya sem bukkan fel. Balról a Rákos-patak, jobbról egy másik, ugyanolyan lepukkant telephely határolja az ingatlant, a telek végében pedig vasúti töltés fut, rajta sínekkel.
Jelenleg ilyen állapotban található az a különleges ingatlan, amely komoly vitákat gerjeszt a "mini-Dubaj" projekt kapcsán. Ez az ingatlan nem a főváros elővásárlási jogának alapját képező telekrész, hanem az egyetlen olyan magántulajdonú terület a hatalmas ingatlanon belül. Ennek a területnek a tulajdonosa szintén rendelkezik elővásárlási joggal, ami lehetőséget ad számára, hogy a jövőbeli fejlesztésekből profitáljon, és talán más jogcímeken is hasznot húzhat a várható beruházásokból.
Felmászunk a vasúti töltésre, remélve, hogy onnan rálátunk valami mozgásra a hátsó udvarban, ahová a Tatai útról nem tudunk belátni. Az összes ajtó és kapu zárva, egyetlen jármű sem áll meg a területen, és sehol egy raklap vagy nyom, ami arra utalna, hogy itt nem is olyan régen még egy pezsgő csarnok működött. Az üresség és a csend szinte tapintható, mintha a hely múltja csak a szél susogásában rejtőzne.
Ezen a Tatai út 15-ös számon álló telken nemrég még egy árnyékoló-, függöny- és karnisgyártó családi vállalkozás készítette és mutatta be az áruját a vevőknek.
"Folyamatosan zajlott itt az élet, kamionok folyamatosan be- és kiálltak" – meséli a szemközti autószerelő műhely egyik dolgozója. Emlékei szerint még decemberben is minden a megszokott kerékvágásban haladt. Aztán egyik napról a másikra minden nyomtalanul eltűnt, még a logókat is leszerelték. A kapu előtt egy árulkodó jel sincs arról, hogy néhány héttel ezelőtt kik is működtek itt, csupán a szomszédos épület falára ragasztott hatalmas PVC-reklámok maradtak, amelyek az érdeklődőket irányítják, valószínűleg azokat nem tudták hirtelen eltávolítani a munkások. "Annyira fura az egész, nem értem, miért nem írtak ki legalább egy A4-es papírt, hogy hova költöztek" – töpreng a szerelő, miközben a helyzet abszurditásán mereng.
A telek mindössze 1 százalékát kitevő rész (a tulajdoni lap adatai szerint összesen 5860 négyzetméter a 626482-ből) egykor állami tulajdonban volt. 2006-ban a Volánbusz szerezte meg, de viszonylag hamar tovább is adta egy ingatlanforgalmazó Kft.-nek. Ekkor már jó ideje, 1996 óta, működött ott egy karnisgyártó vállalat, amely a telephelyét ezen a címen működtette. Ezt a címet még egy 2000-es Lakáskultúrában megjelent hirdetésükben is feltüntették.
A helyszínválasztás talán nem volt véletlen: a családi cég vezetője Molnár Gyula olimpikon birkózó, a moszkvai olimpia 7. helyezettje, aki a Ganz Mávagban sportolt, majd 1985-1994 között a BVSC szakosztályvezetője volt, amelynek csarnoka ott van pár méternyire, a patak másik partján, a Tatai út 79-85-ben.
